Az amerikai tőzsdéken a helyzet változatlan. Az indexek stabilan emelkednek, a korrekciók minimálisak, a befektetők a legkisebb esésbe is belevesznek, a technológiai szektor pedig felülteljesíti a hagyományos iparágakat. Sok jele nem látszik a változásnak, de a következő hetekben egyre inkább érdemes résen lenni.
Az iraki háború kitörése előtti napok óta nyilvánvaló, hogy a piac bull. A háború végeztével volt esély arra, hogy a pozitív végkifejlet beárazása miatt bekövetkezik egy kis törés, de nem így történt, az elmúlt két hónapban egyetlen épkézláb korrekció sem volt. Mindezek nyomán egyértelmű, hogy részvényben ülni ma igen jó dolog. Egyre nagyobb kérdés viszont, hogy meddig mehet még az eddigi lendülettel tovább a piac.
A kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálni, hogy mi okozta az elmúlt időszak fellendülését. A legfontosabbnak bátran nevezhetjük az első negyedéves eredményeket, amelyek jócskán meghaladták a várakozásokat. Ehhez kapcsolódóan ismét általános nézetté vált, hogy az év végén eljön a Kánaán: megugró eladásokat és gyorsan emelkedő profitokat kapnak kedvenc cégeiktől karácsonyra ajándékként a befektetők. Az eladási pozíciókkal rendelkezők szemszögéből nézve idegesítő, szinte folyamatos emelkedés egyre több hosszú távú shortost is zárásra késztet, a magas shortállománnyal bíró papírok között egyre több akad, amely egy év esését dolgozta le pár hét alatt az elmúlt időszakban.
Az eladói oldalt gyengíti az is, hogy aki el akarta hagyni a részvénypiacot, az ezt már megtette. Az elmúlt ötven év leghosszabb és legnagyobb visszaesést hozó medvepiaca kiszórta a remegő kezűek legnagyobb részét, aki pedig kitartott, bolond lenne most, emelkedő piacon eladni. A momentumjátékosok - látva a trendet - szintén csak vételre tesznek, az eladói oldalon kis túlzással jelenleg csak a daytraderek zárásai vannak. Ezek a felhajtóerők azonban elég gyorsan meg tudnak szűnni, illetve változni. Ha sokáig nincs fundamentális megerősítés, akkor ez már nincs is olyan távol.
A rövid távú technikai indikátorok szerint a piac túlvett, a középtávúak szerint viszont további emelkedés várható. A fundamentális értékelések szerint az árazás ismét kezd magas lenni, de ez egyelőre nem probléma, a következő időszakban a piacot a legkevésbé sem fogja érdekelni holmi P/E. Ha tényleg megvalósul valami a várt növekedésből, az alacsony kamatszint mellett a gazdaság felpörgése ugrásszerűvé is válhat. Lényegtelen, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez nem lesz így. Köztudottan a remény hal meg utoljára, a piacnak kell valami, amiben bízni tud. A tőzsde nem ismeri az arany középutat: három hónapja szinte mindenki azt hitte, hogy nulláig esik, ma pedig ismét a szép remények időszakát éljük.
Ilyenkor pedig akkor is részvényben érdemes ülni, ha a figyelmeztető jelek sokasodnak. Ilyen például a dollár meredek esése, amely ugyan jót tesz az amerikai exportőröknek, viszont van egy olyan hatása is, amire kevesebben figyelnek - elriasztja az amerikai tőzsdére áramló külföldi befektetéseket. A kilencvenes évek végének nagy fellendülésében jelentős része volt a Wall Streetre áramló külföldi tőkének, ezt a csapot azonban a dollár esése most elzárja. Néhány hónapos távlatban a hazai kereslet is gyönyörű emelkedést tud okozni, de hosszabb távon óvatosságra inthet a külföldiek távolmaradása. Ez azonban a következő hetekben, hónapokban még nem fog érezhetően megmutatkozni az árfolyamokon.
A befektető feladata ma a kiszállás pillanatának pontos meghatározása. Ehhez abból kell kiindulni, hogy a zsíros nyerőből hajlandó az ember néhány százalékot kockáztatni azért, hogy ne maradjon ki egy esetleges vételi hisztéria okozta újabb nagy ugrásból. Mindebből az következik, hogy aki nagyon biztosra akar menni, csökkentheti részvényportfólióját, de teljesen kiszállni még korainak tűnik. A lényeg, hogy figyelni kell, de nem annyira a híreket, hanem a piacot, annak hírekre adott reakcióját.
A beszámolási szezon zárultával ismét előtérbe kerülnek a makroadatok. A háború végeztével nagyot ugrott a fogyasztói bizalom, ez nem volt meglepő, az adat azonban megkérdezésen alapul, így inkább csak előzetes hangulatjelentés. Ha mindenki csak bízik, de a másiktól várja, hogy valami történjen is, az még kevés. Hamarosan kiderül, hogy valóban többet költenek-e a háború végeztével az amerikaiak. Az is csak most kezd majd látszani, van-e élénkülés a vállalati beruházásokban és hogy történik-e valami érdemleges a munkaerőpiacon. Eddig úgy tűnik, nem, de a bizalom még kitart.
Az elmúlt két-három hétben egyre kevesebb oka volt a piacnak az emelkedésre, mégis megtette. A hír nélküli napok a legkitűnőbbek a hangulatmérésre, s bizony általában az emelkedés dominál mostanában. Úgy tűnik tehát, hogy az eladással érdemes megvárni az első gyanús jelet. Ez lehet akár három nap értékelhető esés, az éves csúcs/éves mélypont arány romlása, az eső napi forgalom megugrása, rossz esetben benézés az ötvennapos mozgóátlag alá. Ma igazán érvényes, hogy nem azt kell figyelni, amit a hír mond, hanem azt, amit a piac. A kijózanodás igencsak időszerű, de amíg nem következik be, nincs értelme leszállni a bikáról.
Az eladási jel várása természetesen nem jelenti azt, hogy ne kutassunk az újonnan ébredő papírok után. A korábbi győztesek elszállása után a piacnak szüksége van olyan új papírokra, melyeket az égbe emelhet, ezért minden hétnek meglesznek a maga új nyertesei. Illusztrációként a változatosság kedvéért álljon most itt két európai társaság, amelyek papírjai persze az amerikai piacokon is forognak. Az Ebookers (EBKR) lett az első nagy online utazási portál, amely nyereségessé tudott válni. Árfolyama áprilisban csak szerencsétlenkedett, majd alig több mint két hét alatt emelkedett 7 dollárról 12 fölé. A holland Ahold (AHO), a világ harmadik számú kiskereskedelmi hálózata februárban amerikai érdekeltsége, a Foodservice könyvelési botránya miatt került a figyelem középpontjába, árfolyama ekkor 12-ről 3 dollárra esett két nap alatt. Két hónap erőgyűjtés után aztán április második felében nekilendült a papír, és meredek emelkedése a mai napig nem állt meg. Múlt pénteken a várakozásoknál kedvezőbb eladási adatokról számolt be a Foodservice, így aki időben észrevette az Ahold előbb sunyi, majd egyre agresszívebb emelkedését, három hét alatt 60-70 százalékos profitot szüretelhetett.
Ács Gábor