Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A monetáris tanács a jegybank új negyedéves inflációs előrejelzésének elkészülte alkalmából hozta nyilvánosságra immár rendszeresnek számító közleményét. Az anyag a „Fordulat a gazdaságpolitikában” című középtávú kormányprogram várható pozitív hatásai mellett elsősorban az annak esetleges meg nem valósításából eredő veszélyeket ecseteli. Ezek közül is a béremelkedés ütemének kordában tartását tartja kritikusnak. Valószínűleg az elmúlt hónapok kedvezőbb fogyasztóiárindex-alakulásának, a forintárfolyam stabilizálódásának és a mérsékelt importált inflációnak köszönhetően az MNB az idei és a 2003-as decemberi inflációt a korábbinál kissé alacsonyabbra, 5,1, illetve 4,3 százalékra teszi – ami jó hírnek is nevezhető.
A közlemény szintén fontos gondolata, hogy „a kormányzati célkitűzéseknél magasabb béremelkedés az inflációs célok elérése érdekében monetáris szigorítást tehet szükségessé”. Valamint az, hogy „a jegybank aszimmetrikus módon fog reagálni az inflációt befolyásoló gazdasági folyamatokra” – tehát ha az inflációs előrejelzés a célsáv fölé emelkedik, akkor szigorít, ellenkező esetben (úgy tűnik) nem tesz semmit. (Kivéve azt a jelenleg nem túl valószínű esetet, hogy az infláció a sáv alá esik.)
A két utolsó mondatot az ösztönösen gondolkodó befektetők úgy is érthették, hogy mivel igen nehéz lesz a béremelési ütemet a kívánt szintre hozni, drámai inflációesésre pedig sajnos nem kell számítanunk, a jelenlegi 9,5 százalékos jegybanki kamatszint a következő jó néhány évben a lakótársunk lehet. Az azonnali piaci reakció ennek megfelelően hozamemelkedés volt – igaz, csak mérsékelt és rövid ideig tartó. A közlemény szigorúságáról, annak a piacra gyakorolt várhatóan negatív hatásáról fenntartott nézetek egészen csütörtök délig, a 3 és 5 éves kötvények aukciójáig tartották magukat.
Az aukció eredménye – a felkínált viszonylag nagy mennyiség ellenére igen jelentős túlkereslet az előző napi másodpiaci hozamszinten – azonban viszonylag gyorsan megváltoztatta a világképet. A szereplők jó része a kívántnál kevesebb (illetve semennyi) papírt kapott és idegesen vásárolni kezdett. A vásárlók motivációját több tényező is indokolhatja. Az első és legfontosabb, hogy a hiteles, óvatos és a célokat megvalósító jegybanki politikánál nincs jobb a közepes és hosszú távú kötvények szempontjából – a szigor tehát nem feltétlenül negatív hatású.
A második pedig, hogy a monetáris szigorítás csak minden egyéb tényező változatlansága esetében jelent kamatemelést. Az infláció csökkenése esetén még kamatcsökkentések mellett is lehet szigorítani. Arról nem is beszélve, hogy a forint erősödése esetén akár az infláció aktuális stagnálása (de várható mérséklődése) mellett akár agresszív kamatmérséklés is szóba jöhet – ahogy erre már korábban is volt példa.
Kishonti László
