Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Többször irányt váltott a hozamok mozgása a múlt héten, a kilengések amplitúdója ugyanakkor nem volt túl erős. Az ellentétes irányú mozgások gyors egymásutánja a piaci szereplők bizonytalanságát sejteti, mindazonáltal összességében azt is mondhatjuk, a hozamszintek az egymást kioltó eseti kilengéseket nem számítva stabilizálódást mutatnak. (Van, aki a labdarúgó-világbajnoksággal hozza összefüggésbe a viszonylag szolid üzletmenetet.)
A hét elején először a várakozáson aluli GDP-növekedés, majd még inkább a kedvezőtlen fizetési mérleg hűtötte le a hozamok csökkenésére spekulálókat. Bár a rossz hírek alapjaiban nem rengették meg a piacot, néhány bázisponttal feljebb tolták azonban a hosszabb futamidőkhöz tartozó hozamokat. A bizonytalannak tűnő helyzetben jó túlélési lehetőséget kínálnak a legrövidebb papírok: az éven belüli lejáratoknál az általános tendenciával dacolva a hét elején csökkentek is a hozamok.
Ugyancsak ezzel magyarázható, hogy a három hónapos diszkontkincstárjegy iránt szokatlanul nagy volt az érdeklődés az aukción. Rekordmennyiségű, 76,6 milliárd forintnyi névértékű papír iránt mutatkozott igény, aminek hatására a kibocsátó húszról huszonötmilliárdra emelte a szétosztott mennyiséget (ennél a papírnál mostanában ritkán szokás élni a mennyiségváltoztatás eszközével). Természetesen a felfokozott kereslet hatására a hozamszint is lesüllyedt, a 8,84 százalékos átlag, de különösen az ennél csak három ponttal magasabb maximum lényegesen alacsonyabb a korábbi (a jegybanki kamatemelés utáni) aukciókon mért értékeknél.
Szerdára némiképp megnyugodott a piac, a hozamok irányt váltottak: már nemcsak a rövid, de a hosszú futamidőknél is mérséklődés következett be. A hat hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján nem ismétlődött meg a három hónaposnál tapasztalt jelenség, itt szinte minden a várakozások szerint alakult: az eredetileg tervezett kibocsátás mellett 9,05 százalék lett az átlagos hozamszint.
Csütörtökön ismét fordult a kocka, a hozamok újólag felfelé vették az irányt. Elsősorban az egyéves papír sínylette meg ezt a napot, amelynek éppen aukcióját tartották. Már a 9,37 százalékos átlag sem számított valami fényesnek, az pedig egyenesen aggasztó, hogy még ennél 9 bázisponttal magasabban is jutott kincstárjegy az élelmes befektetőknek (ekkora különbség az átlag és a maximum között igen ritka).
A kéthetes jegybanki betétnél - amelynél a fix kamatszint miatt csak az állomány alakulásán lehet lemérni a piaci szereplők attitűdjét - szokatlan kiegyensúlyozottság mutatkozott: az elhelyezett betét szinte hajszálra megegyezett a lejáró állománnyal, így ez is azt a konszenzusos véleményt erősíti, hogy egyelőre nincs ok kamatváltoztatásra.
Az állampapírpiacot most leginkább az infláció jövőbeni alakulása foglalkoztatja. Ez nem is csoda, hiszen a gazdaság más területein is leginkább erre figyelnek. A jegybank folyamatosan nyugtatgatja a közvéleményt, hogy minden baljós előjel ellenére sincsenek veszélyben a kitűzött célok. Eközben viszont az IMF a pénzromlás növekedésének lehetőségével riogat, ugyanakkor úgy véli, ha javaslatai szerint jár el az ország, még az itthon vártnál kedvezőbb év végi mutatóra is számítani lehet.
A legfrissebb, májusi fogyasztói árindex holnap lát napvilágot, ez persze elsősorban lélektani hatást gyakorolhat, hiszen a fő kérdés nem az, mi történt májusban, hanem hogy mi várható az év hátralévő részében. Ami a konkrét májusi év/év indexet illeti, ott talán komoly baj nem lehet, mivel a kieső (tavaly májusi) havi index elég magas (0,9 százalékos) volt, így az éves mutató jó eséllyel csökkenhet. Ez pedig optimizmust kelthet, vagy legalábbis elterelheti a figyelmet a közeljövőben esetlegesen fellépő kedvezőtlen folyamatok lehetőségéről. Amiről, ha különböző hangsúlyokkal is, de szinte mindenki említést tesz.
Ádám Zsigmond
