Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg a folyó fizetési mérleg vártnál kedvezőbb márciusi értéke alig-alig fejtett ki pozitív hatást az állampapírpiacra - legfeljebb átmenetileg megállította a korábbi hozamnövekedési trendet -, a jegybank inflációs prognózisának módosítása nyomán új erőre kapott a hozamemelkedés. Hétfőn ugyanis az MNB monetáris tanácsa olyan állásfoglalást tett közzé, amely felhívja a figyelmet arra, hogy felerősödtek az infláció mérséklődését fékező folyamatok. Ennek hatására a jegybank a decemberi év/év inflációs mutatóra vonatkozó előrejelzését fél százalékponttal magasabban határozta meg a korábbinál. (Az egy évvel későbbi időpontra vonatkozó - így hangsúlyozottan is jóval több bizonytalansági elemet tartalmazó - becslés csak 0,1 százalékponttal nőtt.)
A kedvezőtlen tendenciáknak számos összetevőjét sorolja fel a közlemény. Ilyen az euróövezetből begyűrűző infláció, ami elsősorban a hazai iparcikkek árszintjét érinti, valamint az olajár növekedése, amely a háztartási energiahordozók és az üzemanyag árán keresztül fejti ki hatását. A januári-februári adatok ezenfelül magas nominálbér-emelkedést mutatnak a versenyszektorban, ami a nagyobb költségvetési juttatásokkal párosulva a fogyasztási keresletet bővíti, így szintén fokozza az inflációs kockázatot.
A jelentés megemlíti továbbá, hogy a forintbefektetésektől elvárt kockázati prémium a közelmúltban nem csökkent, sőt a választásokkal kapcsolatos politikai bizonytalanság a kamatfelár átmeneti emelkedését segítette elő. Egyértelműen leszögezte ugyanakkor a jegybank, hogy jelenleg a monetáris kondíciók lazítására nem lát lehetőséget, nem kívánja a forint gyengülését, s ha az inflációval kapcsolatos kedvezőtlen tendenciák felerősödnének, akár monetáris szigorításra is sor kerülhet. Ennek nyomán érdemes lehet arra is gondolni, hogy bár a forint árfolyama jelenleg a 15 százalékos ingadozási sáv erős oldalán 11-12 százalék között mozog, a számottevő erősödést - amire persze egyelőre semmi jel nem mutat - a sávszél alaposan korlátozza.
Más kérdés, van-e egyáltalán értelme fenntartani a sávot magát, s ezzel csökkenteni a forint erősödésének esélyét, miközben a gyengébb forintot jelenleg nem tartja kívánatosnak a jegybank. A sávot tovább szélesíteni aligha van értelme, mert az tulajdonképpen a de facto megszüntetését jelentené, a jegybank pedig sáv nélkül is interveniálhat, ha úgy találja célszerűnek.
Az MNB álláspontjának ismeretében természetesen szertefoszlott mindazok reménye, akik - ki tudja, miért - kamatcsökkenésre számítottak. Ez meg is látszott az állampapír-piaci hozamok alakulásán. Még a legrövidebb futamidőnél is érezhetően felfelé mozdult a hozamszint, igaz, ez leginkább csak a hét második felében mért referenciahozamoknál mutatkozott meg. (A keddi diszkontkincstárjegy-aukción még árnyalatnyival alacsonyabb hozam mellett találtak gazdára a papírok, mint a megelőző hetekben.)
A többi futamidőnél viszont már kedden megindult az emelkedés, amely a következő napokban folytatódott. Mértéke a fél évtől tíz évig terjedő futamidőknél mutatkozott a legnagyobbnak. A hozamgörbe éven belüli szakaszán a lineárisan számított hozamok a futamidő növekedésével immár emelkedővé váltak, itt tehát ilyen értelemben megszűnt az inverzitás. Persze ha exponenciálisan, éven belül is kamatos kamattal számolunk (ahogy az közgazdaságilag indokolt), már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet: ez esetben csak a féléves futamidőig beszélhetünk az inverz görbe elmúlásáról, s ezen szakaszon is pusztán közel egyenes vonalat találunk.
A hat hónapos és egyéves diszkontkincstárjegyek a múlt héten tartott aukcióinak eredményei markánsan tükrözik a hozamok emelkedésének tendenciáját: 8,49, illetve 8,57 százalék lett az átlaghozam, s a maximális hozamok a szokottnál nagyobb, 8, illetve 4 bázispontos távolságra kerültek ettől. Az áprilisi inflációs mutatót holnap teszi közzé a KSH. Miután az infláció kérdése most a megszokottnál is jobban fókuszba került, valószínűleg ez ismét megmozgatja az állampapír-piaci hozamokat.
Ádám Zsigmond
