Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Éven belül szinte egységes maradt a múlt héten a lineárisan számított hozamszint (évi 8,35-8,37 százalék), ami az értékeket - az éven túli hozamokkal való összehasonlíthatóság érdekében - exponenciális hozamra (belső megtérülési rátára) átszámítva enyhe inverziót mutat. A hozamgörbe éven túli szakaszán az inverzitás már jóval erősebb, noha az a tény, hogy itt a referenciahozamok alapján az elmúlt héten 6-11 bázisponttal emelkedtek a hozamok, szemben az éven belüli papíroknál mért 1-2 bázispontos növekedéssel, az inverzió csökkenését, tehát a görbe enyhe laposodását jelenti. (A hosszú papírok hozamemelkedése táblázatunkból még azért nem látszik, mert az a csütörtök délelőtti árjegyzés alapján készült, míg a hozamemelkedés a kötvényaukciók után, délután kapott erőteljes lökést.)
A rövid lejáratú papírok piacán a hozamok kvázi változatlansága mellett a kedden tartott kötvény-visszavásárlási aukciók érdemelnek említést. Itt - csakúgy, mint két hete - a 2002/K és a 2002/I kötvények kerültek terítékre, amelyek hátralévő futamideje körülbelül egy, illetve négy és fél hónap. A visszavásárlási (exponenciálisan számított) átlaghozam 8,4, illetve 8,39 százalék lett. A három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós átlaghozama exponenciálisan számolva 8,63 százalék volt, tehát - a futamidők enyhe különbségétől eltekintve - több mint húsz bázispontnyi előnyben részesültek a kötvényeket a kibocsátóval visszavásároltató befektetők. Mindkét papírból közel kétszer annyit ajánlottak fel visszavásárlásra, mint amennyit végül a kibocsátó elfogadott.
A szokásos csütörtöki kötvényaukciók eredménye a hosszú papírok iránti mérsékelt érdeklődésről tanúskodik. A tízéves papírból most a kibocsátó nemhogy nem emelte a mennyiséget (ahogy általában tenni szokta), egyenesen csökkentette, tíz százalékkal. Idén még egyetlen kötvényaukción sem fordult elő mennyiségcsökkentés, pedig már az eredeti felajánlás is igen mértéktartó volt: 20 milliárd forint.
Az érdeklődés szintje viszont siralmasnak is nevezhető: mindössze 21,55 milliárd forint névértékre nyújtottak be ajánlatot. Ehhez képest kész csoda, hogy az átlaghozam csak négy bázispontos emelkedést (6,88 százalék) mutat az előző napi referenciahozamhoz képest és hogy ezt az értéket sikerült stabilizálni az aukció után is (a délutáni referenciahozam megegyezik az aukciós átlaggal). Érdekesség, hogy az aukció előtt 6,87 százalékos hozam mellett jegyezték a legjobb vételi árat az elsődleges forgalmazói rendszerben.
A másik kötvényaukció értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a 2005/H kötvényt most árverezték először. Ez egyrészt azért fontos, mert így hozama nem vethető össze a - más papírt reprezentáló - hároméves referenciahozammal, másrészt pedig amiatt, hogy első kibocsátás esetén általában fokozottabb a kereslet egy papír iránt, mint egyébként lenne. Ez utóbbi körülmény oka egyfelől az, hogy a befektetők közül sokan mindig az aktuális referenciapapírt szeretik tartani (ezért a régit előbb-utóbb lecserélik az újra), másfelől az, hogy az elsődleges forgalmazóknak is célszerű készletet képezniük ahhoz, hogy piacvezetői, árjegyzői kötelezettségüknek zökkenőmentesen eleget tudjanak tenni.
Ezt előrebocsátva itt sem minősíthető túl nagy sikernek a 35 milliárdos kibocsátásra beérkezett 42 milliárd forintnyi ajánlat, ami ennél a futamidőnél az idén negatív rekordnak számít. Hátralévő átlagos futamideje alapján az új papír helye a hozamgörbén a 2005/G (ez a korábbi hároméves benchmark) és a 2006/E kötvény között, körülbelül félúton van. A 2006/E árjegyzési középárhoz tartozó hozama az aukció előtt 7,54 százalék, míg a hároméves referenciahozam 7,9 százalék volt, ebből adódóan az új kötvény „papírforma" szerinti hozama 7,7-7,8 százalék között kellett volna hogy legyen. Ezzel szemben az aukciós átlaghozam 7,88 százalékon alakult ki, tehát itt is a mérsékelt érdeklődés következtében fellépő határozott hozamemelkedés vehető észre.
Ádám Zsigmond
