Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az egyszeri díjas vegyes vagy elérési életbiztosítások leginkább a tehetősebbeknek jelenthet alternatívát, hiszen ilyen módozatok esetében a futamidő egészére, előre ki kell fizetni a teljes díjat. Ez a hátrány azonban több előnnyel is jár. Befektetői szemmel a legfontosabb, hogy a befizetett pénz egészére - illetve annak tőketartalékára - az első perctől jóváírja a hozamokat a biztosító. A befizetendő díjat a kockázati rész csökkenése is mérsékelheti, hiszen a biztosító előre megkapja az egyébként szokásosan éves részletekben fizetett összeget.
A díjba persze itt is beleszámítják a garantált kamatot. Ennek mértéke biztosítónként változó, ahogy a kockázati rész kiszámítása is komoly mértékben eltérő lehet. A biztosítók a fizetendő díjat fix, legfeljebb 3,5 százalékos éves garantált kamattal csökkentik, tehát ezt nem évente adják oda, hanem előre. Egyszeri díjas termékeknél ez kumuláltan jelenik meg, így akár milliókkal is kevesebbet kell fizetni igazán nagy összegű biztosítások esetében. Ahol az előre odaadott kamat alacsonyabb, ott persze több díjat kell fizetni.
A garantált kamat lényege: amennyiben a biztosító akár a saját hibájából, akár az alacsony piaci hozamok miatt e szintet sem éri el a befektetéseivel, ez akkor is az ügyfeleknél marad.
A hozamszámítás a hagyományos biztosításokéhoz hasonlóan történik. Az ügyfelek pénzének befektetéséből származó hozamból levonják a garantált - előre odaadott - kamatot, esetleg a biztosító fix részesedését is, majd a fennmaradó hozamot a társaságok különböző mértékben osztják meg ügyfeleikkel. Jellemző a 80:20 és a 90:10 százalékos arány, persze az ügyfelek javára.
Éppen az átláthatóbb egyszeri befizetésnél érvényesül a legjobban az a tétel, hogy a biztosítók a bankoknál jobb hozamot képesek elérni, mivel hosszú távon, fixen tervezhetnek. Igaz, a szigorú és konzervatív - törvényben is meghatározott - befektetési politika miatt kevésbé kockáztathatnak, ez pedig éppen a magasabb elérhető hozam ellen hat. A biztosításban az is vonzó lehet, hogy hozamát általában nem terheli adó. A fenti megállapítások természetesen a tőketartalék befektetési hozamára vonatkoznak. Az ilyen befektetés teljes költsége azonban a kockázati résszel és a biztosító által felszámított költségekkel együtt számítandó, benne a tetemes jutalékkiadásokkal. Ezzel a megközelítéssel Banyár József Az életbiztosítás alapjai című könyvében úgy véli, hogy a vegyes biztosítások hozama - jóllehet ott a rendszeres díjú termékekről ír, ami drágább, mint az egyszeri díjas - a biztosítási szolgáltatások díjrésze miatt 2-3 százalékkal elmarad a tartós bankbetéteké mögött. A biztosítás persze - akármennyire is kívánatos befektetésként kezelni - számos további szolgáltatást nyújt.
Az egyszeri díjas termékeknél is élnek különböző maradékjogok, kivéve azokat, amelyek az egyszeri befizetéssel értelmüket vesztik, mint például a díjfizetés szüneteltetése (Befektető, 2002. április 2., 13. oldal). A biztosítás is bármikor visszaváltható, jóllehet ez a futamidő végéig ugyanúgy előnytelen - bár kisebb mértékben -, mint a rendszeres díjfizetésű változatnál. Ebben hasonlít a feltört betétekhez, ott azonban - részben vagy egészben - a kamat vész el.
A befektetési rész ennél a módozatnál jobban átlátható, mint más biztosításoknál. Így már az első pillanattól ismert a befizetett díj tőketartaléka, és jobban nyomon követhető, illetve a piaci folyamatokat figyelve inkább előre jelezhető a befektetés gyarapodása. Akad olyan ajánlat is, ahol negyedévente fix hozamot kínál a biztosító.
V. Gy. Zs.
