Sem a GDP-, sem a fizetésimérleg-adat nem hozott jelentős változást az állampapír-piaci hozamokban, a piaci mozgásokat csak a kisebb rezdülésekre is nagyon figyelő befektetők vehették észre. Ugyanígy nem változott érdemben a forint árfolyama sem, s úgy tűnik, a jegybanki alapkamat is egyelőre a „helyén van". Megélénkült viszont a kéthetes jegybanki betét iránti igény, a lejáró állomány többszörösét helyezték el ebben az instrumentumban a múlt héten - igaz, most igen szerény volumenű volt a kifutó betét.
A rövid futamidejű instrumentumok kamat-, illetve hozamszintjének változására a közeljövőben semmi sem utal, s hogy a piac is így gondolja ezt, világosan látszik abból, hogy a három hónapos papírok hozamszintje csak árnyalatnyival alacsonyabb a kéthetes betéti kamat 8,5 százalékos szintjénél. A kiegyensúlyozottságot mutatja, hogy a jegybanki kötvény és a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozamszintje mind az átlagot, mind a maximumot tekintve hajszálra megegyezett a múlt héten: 8,41, illetve 8,43 százalékos értéket vett fel.
A két kötvényaukció is a várakozások szerint alakult, a hároméves papírt - megemelt mennyiség mellett - átlagosan 7,79 százalékos hozammal vásárolták meg a befektetők, míg a tizenöt éves kötvények átlaghozama 6,83 százalék volt. Az elfogadott ajánlatok hozamszintjének szórása is alacsony volt, az átlag és a maximumérték közötti különbség mindkét esetben négy bázispontra rúgott.
Az állampapír-piaci szereplők számára is tanulságos volt a Mol-kötvények aukciója, ahol meglepően magas hozamszint alakult ki. Mind az egy-, mind a hároméves sorozat átlaghozama évi 9 százalék fölött volt, ráadásul a hároméves papír ért el magasabb átlagos hozamértéket (9,17 százalékot), fittyet hányva az inverz hozamgörbére. Ez 1,42 százalékpontos hozamprémiumot jelent az aznapi állampapír-referenciahozamhoz képest. Az ilyen mértékű eltérés oka nyilván nem elsősorban a cég nagyobb kockázatában keresendő, sokkal inkább az állampapírok benchmark jellegében, valamint abban, hogy likviditásuk már csak a kibocsátások volumene miatt is jóval nagyobb a 15 milliárdos sorozatnagyságú Mol-kötvényekénél.
Visszatérve az állampapírokhoz, a referenciahozamokat az egy héttel korábbiakkal összevetve véletlenszerű és jelentéktelen változásokat találunk. Vannak futamidők, amelyeknél csökkenés, másutt növekedés mutatkozik, de ennek mértéke csupán néhány bázispontot tesz ki. Egyedül az éven belüli lejáratú államkötvények árjegyzését vizsgálva figyelhető meg valami furcsa hozamcsökkenés, legalábbis ha a belső megtérülési rátákat vetjük össze, azonban ennek is megvan a maga - kissé különös - oka.
Az ÁKK ugyanis az uniós szokásoknak való megfelelés érdekében március 1-jétől áttért ezen kötvényeknél a lineáris hozamszámításról az exponenciálisra, vagyis a belső megtérülési rátára (IRR). Márpedig az a kereskedő, aki ugyanolyan számított hozamértékek mellett jegyzett árat, mint korábban, azt tapasztalhatta, hogy a tényleges hozam változott, hiszen míg korábban a „hozam" a lineáris mutatót takarta, most már a belső megtérülési rátát.
Mivel azonos árfolyam mellett a lineáris hozam alacsonyabb a belső megtérülési rátánál, ha a korábbi lineáris hozamot (amelyhez tehát magasabb IRR tartozik) belső megtérülési rátaként használjuk, az árfolyam magasabb, az új IRR pedig szükségszerűen alacsonyabb lesz a korábbinál. Így az árjegyzésekből a kereskedői lazaság miatt ezeknél a kötvényeknél valójában hozamcsökkenés tűnik ki. (Ez jól látszik táblázatunkból, ahol évek óta konzekvensen belső megtérülési rátát használunk.)
Furcsasága egyébként az új, uniókonform számítási módnak, hogy a diszkontkincstárjegyeknél a „hivatalos" hozam alatt továbbra is a lineáris mutató értendő, így attól függően, hogy kötvénynek vagy kincstárjegynek hívnak egy papírt, ha tartalmilag már azonos paraméterekkel bírnak is (például a D020612 kincstárjegy és a 2002/K kötvény), hozam alatt immár mást kell értenünk. (Táblázatunkban a diszkontkincstárjegyeknek is a belső megtérülési rátáját szerepeltetjük, így itt - és most már csak itt - a két instrumentumcsoport hozamadatai összevethetők.)
Ádám Zsigmond
