Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdasági fellendülés mint befektetési téma egyre népszerűbb az Atlanti-óceán mindkét partján, amint az az ismét magukra találni látszó részvénypiacok teljesítményéből is látszik. Az optimistább kilátásokból következő nagyobb kockázatvállalási kedv azonban egyelőre nem jelentkezik a devizapiacokon: a forgalom és a pozicionálás mértéke historikus összehasonlításban változatlanul mérsékelt. A március elsejével véget ért héten a Chicago Mercantile Exchange (chicagói árutőzsde) pénzügyi szekciójában (IMM) összegyűjtött adatok szerint a november óta regisztrált legmagasabb szintre emelkedett a nettó short jen pozíciók száma, a nettó long euró pozíciók száma viszont csökkent, s gyakorlatilag már semleges pozicionálásról beszélhetünk. Ugyanezeket a tendenciákat erősítik meg a Morgan Stanley tőkeáramlásokra vonatkozó adatai is: ezek szerint a szóban forgó időszakban alacsony forgalom mellett a piac négy hét után először - szerény mértékben - nettó dollárvásárló és nettó euróeladó lett, s folytatta a nettó értelemben vett jeneladást. Mindezeket tükrözve az euró/dollár továbbra is stabil, 0,87 és 0,88 között ingadozott. A dollár/jen esetében viszont a jelek szerint a short pozíciók említett gyarapodása is soknak bizonyult: kitörve a már két hónapja tartott sávból, az árfolyam 134-ről lement egészen 127-ig, majd visszatért 129-re.
Az Egyesült Államok különösen jó hetet tudhat maga mögött, szinte nem múlt el nap kellemes meglepetés nélkül. A februári ISM-index (amelyet korábban NAPM néven ismertünk) 49,9-ről a várt 50 helyett 54,7 pontra szökkent, vagyis 18 hónap után először ismét a növekedést jelző tartományba került a feldolgozóipari mutató. A rövid múltra visszatekintő, ezért a piac által egyelőre kevésbé figyelembe vett szolgáltatóipari ISM még látványosabb dinamikát produkál, hiszen ugyanebben a hónapban 9 pontot ugrott, 58,7 pontra. A termelési oldal izmosságát jelezte az építőipari tevékenység 1,5 százalékos januári bővülése is. Ahhoz, hogy a készletek feltöltése után is fenntartható legyen a növekedés, a kereslet gyarapodására is szükség van, s ebből a szempontból is kedvező a trend: a személyes jövedelem és fogyasztás 0,4 százalékos januári bővülése meghaladta a várakozásokat. A keresleti oldal szempontjából rendkívül fontos, hogy a Wall Street a jelek szerint kezdi maga mögött hagyni az Enron-ügyet, legalábbis annak rövid távú hatásait.
Az előbbiek alapján nem meglepő, hogy folytatódik a növekedési prognózisok már hetek óta tartó pozitív irányú módosítása, a Morgan Stanley például már 4,5 százalékos reál-GDP-bővülést vár az első negyedévben, s az egész éves prognózist is 2,6 százalékra emelte. Emlékeztetőül: az év elején a konszenzus még negatív első negyedéves növekedésről szólt, s a 2002-es előrejelzések is valahol egy százalék körül szóródtak.
Az eurózónából szintén optimizmusra okot adó statisztikák csordogálnak. Ami a közelmúltat illeti, a 2001. negyedik negyedéves olasz GDP-növekedés (0,2 százalék) a vártnál jobbnak bizonyult, s így a ciklus mélypontjának számító időszakban a régió kibocsátása valószínűleg az eddig hitt 0,4 helyett csak 0,2 százalékkal csökkent. Áttérve a jelenre, illetve a közeljövőre: az eurózóna feldolgozóipari és szolgáltatási PMI-je (beszerzési menedzserindexe) egyaránt pozitív meglepetést szállított februárban. Az előbbi 2,3 ponttal, 48,6-re emelkedett, de a legfontosabb alindexek (termelés és rendelések) tavaly március óta először már 50, vagyis a növekedés/visszaesés határvonal fölé kerültek. A szolgáltatóipari PMI esetében már a teljes index is megtette ugyanezt (51,5 pont). Mindezek láttán több befektetési bank is az első negyedéves GDP-előrejelzése felfelé történő korrekcióján gondolkodik (a konszenzus jelenleg 0,5-1 százalék körül van).
Mint láttuk, relatív értelemben az Egyesült Államok hozza a „nagyobb" meglepetéseket, vagyis a növekedési ütemekben várt különbség folyamatosan az eurózóna rovására változik. Az euró/dollár ennek ellenére mutatott stabilitása egy egyre népszerűbb magyarázat szerint annak tudható be, hogy a kereskedelmi és befektetési partnereiénél gyorsabb amerikai növekedés a már amúgy is nehezen tarthatónak vélt külső egyensúlytalanság fokozódásához vezethet: a konszenzus szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2003-ra elérheti a GDP 6-7 százalékát is.
A dollár/jen látványosan kitört a megszokott 131-135 jenes sávból, ennek azonban elemzők szerint nincs semmilyen fundamentális alapja, csak rövid távú tényezőkkel magyarázható. Ezek közül is kiemelendő a részvénypiac fellángolása: a Nikkei a februári mélypontjáról megközelítőleg 25 százalékot emelkedett az elmúlt hetekben. Emögött azonban nem a profitkilátások átértékelése keresendő, sokkal inkább a kormány deflációellenes programjának két alkotóeleme, a short selling (fedezet nélküli eladás) korlátozása és a banki kereszttulajdonlások felvásárlására létrehozott állami alap beindulása. Az intézkedések célja elég egyértelmű: rohamosan közeledik március 31., a költségvetési év vége, amikor a bankoknak piaci érték alapján korrigálniuk kell a könyveikben szereplő részvénypakettek értékét. A kormányzati lépések nélkül az átértékelés szinte biztosan bankcsődökhöz vezetne, erősítve ezzel a deflációs trendet. A probléma szokás szerint csak annyi, hogy a hatóságok ismét tüneti kezelést alkalmaznak, s késleltetik a strukturális reformokat. Éppen ezért jó esély van arra, hogy miután a jelenlegi short jen pozíciók felszámolódnak, a dollár ismét erősödésnek indul, már csak azért is, mivel a kormánynak sem érdeke az erősebb deviza.
Gy. M.
