Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Morgan Stanley statisztikái szerint a tőkeáramlások nettó értelemben nagyjából semlegesítették egymást az elmúlt héten, a forgalom pedig historikus összehasonlításban alacsony volt a devizapiacokon. A legfrissebb IMM-adatok pedig ugyan mind a nettó short jen, mind a nettó long euró pozíciókban emelkedést regisztráltak, de a pozicionálás mértéke mindkét viszonylatban változatlanul mérsékeltnek mondható. Mint ilyen környezetben mindig, a piacot a technikai játékosok uralták, a fundamentális alapon befektetők a jelek szerint a pálya szélén várnak.
Az elmúlt napokban publikált adatok láttán immár senki sem vonhatja kétségbe, hogy az USA gazdasága túl van a mélyponton. Ennek leglátványosabb bizonyítékát a tavalyi negyedik negyedéves GDP-adatok első revíziója nyújtotta: az eredeti, 0,2 százalékos becslésről 1,4 százalékra módosították a számot, felülmúlva minden előzetes elképzelést. A háztartások fogyasztása 6 százalékkal bővült a kérdéses időszakban, ami a leggyorsabb növekedés 1998 második negyedéve óta. Az aktuálisabb információt hordozó, a philadelphiai Fed által számolt feldolgozóipari index a vártnál nagyobb mértékben, 14,7-ről 16 pontra emelkedett februárban. Ugyancsak pozitív meglepetést hoztak a tartós cikkek rendelésállományáról szóló információk is a maguk 2,6 százalékos januári ugrásával. A friss adatok láttán az elemzői közösség folytatja a növekedési előrejelzések pozitív irányú módosítását, a Morgan Stanley például az egy hónappal ezelőtti 1,4 helyett már 3,7 százalékos GDP-gyarapodást jelez az első negyedévre.
A képet árnyalja, hogy a University of Michigan indexe után a másik nagy érdeklődéssel kísért fogyasztói bizalmi mutató, a Conference Board is visszaesett februárban, 97,8-ről 94,1 pontra. A csökkenés mögött minden bizonnyal a részvénypiac már itt is sokat tárgyalt törékenysége áll. A túlzott optimizmust megelőzendő Alan Greenspan is a vártnál jóval óvatosabb helyzetértékeléssel állt elő kongresszusi beszámolójában. A Fed-elnök szerint a háztartási szektor eladósodottsága és a beruházási aktivitás csak lassú magára találása miatt trend alatti növekedéssel számolhatunk 2002-ben. A munkanélküliség növekedése így még egy darabig folytatódhat, s pár hónapon belül 6-6,25 százaléknál tetőzhet a munkanélküliségi ráta. Ilyen körülmények között az inflációs veszély természetesen elhanyagolható: Greenspan szerint hiányzik a cégek árazási ereje és a termelékenység kedvező alakulása is az árak lassabb emelkedése irányában hat. A lényeg: a Fed egyhamar nem fog változtatni kamatain, ellentétben a piac által beárazottakkal.
Ha már Greenspannél tartunk, egy kis érdekesség: egy hírügynökség megszavaztatta az amerikai piaci szereplőket, kit tartanak a Fed-vezér legvalószínűbb utódának. A voksok kétharmadát John Taylor kapta, aki jelenleg a pénzügyminisztérium nemzetközi ügyekért felelős helyettes vezetője, de jobban ismert a Princeton professzoraként, a Taylor-szabály megalkotójaként (utóbbi egy meglepően egyszerű képlet a Fed viselkedésének jellemzésére).
A második helyen McDonough, a New York-i Fed első embere végzett, a bronzérem pedig Robert Rubiné, a Clinton-kormányzat pénzügyminiszteréé, aki most a Citigroupnál van. A téma azért érdekes, mert Greenspannek ugyan csak 2004-ben jár le a mandátuma, de egyre többen vélik úgy, hogy még az idén nyugalomba vonul.
A helyzet az óceán innenső partján is képlékeny. Az eurózónában a német Ifo index 86,2-ről 88,7 pontra ugrott, ami már a harmadik emelkedés zsinórban. Valamivel a várakozások alatti mértékben ugyan, de szintén erősödött a francia INSEE feldolgozóipari indexe is. A tavalyi utolsó negyedév 0,3 százalékos német, illetve 0,1 százalékos francia gazdasági összehúzódását elemzők jellemzően a ciklus aljának tekintik. A kilátások és a kamatvárakozások azonban itt is bizonytalanok. Ami egyelőre biztosnak tűnik, az az, hogy az Európai Központi Bank március 7-ei ülésén nem döntenek kamatcsökkentésről. Az M3 monetáris aggregátum 3 havi mozgóátlaga januárban 8 százalékra ugrott, vagyis még távolabb került a 4,5 százalékos referenciaértéktől. Az eurózóna januári éves inflációját 2,5-ről 2,7 százalékra módosította az Eurostat, az előzetes februári becslés pedig 2,5 százalékra jött ki. A piac ugyan egyetért abban, hogy csak átmeneti aberrációról van szó, ennek ellenére az valószínű, hogy ilyen körülmények között a bank nem fog lazítani.
Gy. M.
