Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A sáv erős oldalán, a sávközéptől számított 10 százalék körüli szinten, úgy látszik, megtalálta a helyét a forint. Ha ez az érték nem lenne ilyen szép kerek szám, talán kevésbé lenne hírértéke annak, ha legfeljebb fél százalékot alá vagy fölé megy az árfolyam, így viszont - mivel jelenleg valahol itt lehet az árfolyam centruma - gyakorta olvashatunk arról, hogy a kurzus éppen lefelé vagy felfelé lépi át a bűvös határt. A forinttal együtt az állampapírok hozamalakulása sem tartogatott különösebb meglepetéseket, a referenciahozamokban szignifikánsnak aligha nevezhető - pár bázispontos - változást figyelhetünk meg, esetleges, futamidőnként irányában is eltérő jelleggel.
A három hónapos futamidőben közel azonos hozam mellett keltek el mind a jegybanki kötvények, mind a diszkontkincstárjegyek. Az aukciós átlaghozam 10,73-10,74 százalék volt, s a referenciahozam is alig valamivel tért el ettől. A jegybank - egyes, ám elég bizonytalan várakozások ellenére - ezúttal sem nyúlt hozzá a kéthetes betéti kamathoz. A kéthetes műfajban egyébként a lejáró állománnyal csaknem megegyező mértékben helyeztek el betétet az MNB-nél a múlt héten.
Mindössze a kötvényaukciók hoztak némi izgalmat az állampapírpiacra, itt ugyanis bebizonyosodott, hogy érdeklődésben nincs hiány, „a befektetők szabadságon vannak” szlogen tehát üres közhely csupán. Leginkább az ötéves papír iránt mutatkozott fokozott érdeklődés, igaz, talán a másik árverezett papír, a kétéves kötvény rovására. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a kibocsátó az előbbiből emelte, az utóbbiból pedig csökkentette az eredeti felajánláshoz képest az aukción ténylegesen értékesített mennyiséget. (A csökkentés eredményeképpen a kétéves papír is alacsonyabb átlagos hozamszinten kelt el az előző napi referenciaértéknél.)
Holnap esedékes a júliusi inflációs mutató közzététele, ami - nyár ide, nyár oda - megmozgathatja a piacot.
Az év/év mutató csökkenése szinte biztosra vehető, mivel a kieső (tavaly júliusi) havi érték igen magas, 1,1 százalékos volt. Nagyon valószínű tehát, hogy az infláció terén valóban lélektaninak számító 10 százalékot végre sikerül lefelé átlépni, méghozzá megkockáztatható az is, hogy - bár ezt a szót gazdasági mutatóknál csak nagyfokú óvatossággal lehet használni - véglegesen. (Utoljára a tavaly augusztusi érték volt 10 százalék alatti.) Ez már önmagában is komoly pszichikai befolyást gyakorolhat a piacra, a külföldi befektetők figyelmét fokozottabban a magyar állampapírok felé fordíthatja. Kérdés, mindez hat-e majd a forintra is, illetve sarkallja-e kamatcsökkentésre a jegybankot.
Az infláció alakulásának pozitív megítélésére utal, hogy a közelmúltban egy százalékpontot esett az infláció változására - tőkenövekményével igen gyorsan reagáló - tőkeindexált kötvény nettó árfolyama. (Más kérdés, hogy a társaihoz képest nagyságrendekkel kisebb piaccal bíró papírnál ezt akár egy eladó is kiválthatta.) Így igen olcsónak tűnik a papír, hiszen kondícióiból adódóan gyakorlatilag a mindenkori inflációt közel évi 4 százalékkal meghaladó hozamot biztosít. Ezzel pedig a fix kamatozású papírok talán mégoly optimista inflációs várakozások mellett is nehezen vehetik fel a versenyt, különös tekintettel a hátralévő, közel négyéves futamidőre. Még az inflációhoz kötött papírok között is - lévén, hogy a többi ára nem változott - nőtt a kötvény relatív olcsósága.
Ádám Zsigmond
