Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hét első felében csúcsértékre erősödő forint csütörtökön és pénteken jelentősen gyengült. Szerda délután a sávközéptől 12,23 százalékkal is eltávolodott a jegyzés, ez pedig már igen közel áll a 15 százalékos intervenciós ponthoz. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy néhányan már igen komolynak ítélték meg a forint kockázatát, hiszen az erősödés erről a pontról már igencsak korlátozott lehet, szemben a gyengülés lehetséges mértékéhez képest. Persze elméletileg mindez csak akkor igaz, ha a jegybank komolyan gondolja, hogy akkor is a - nem éppen szűk - sávban tartja a forintot, ha az annak a szélére kerül, így fellép az intervenciós kötelezettség. Megtehetné persze, hogy ekkor tovább szélesíti a sávot, ez azonban értelmetlenné tenné a sáv intézményét és megkérdőjelezné a jegybank szavahihetőségét is. Ha ugyanis évekig fenntartott egy plusz-mínusz 2,25 százalékos sávot, akkor az ennek csaknem hétszeresét jelentő új árfolyamsáv szélesítése néhány hónap után komolytalanná tenné az egész árfolyamrendszert. Ráadásul a jegybank többször hangot adott azon véleményének, hogy a forint túl erős (ami miatt az exportőrök is panaszkodnak). A sávot tovább szélesíteni pedig a jelenlegi körülmények között nem jelentene mást, mint utat engedni a forint gyakorlatilag korlátlan mértékű további erősödésének.
A piaci szereplők többsége tehát ilyen lépésre nem számít, s ennek megfelelően reagál, azaz immár óvatos a forinttal és ezzel együtt értelemszerűen óvatos a pénzügyi befektetők legfőbb forintbefektetési instrumentumával, a magyar állampapírokkal is. Ez persze nem jelent pánikszerű eladásokat, legfeljebb a kereslet visszafogását, így a jelen körülmények között az állampapírhozamok kiegyensúlyozottak voltak. Még a pénteki forintgyengülés sem okozott feltünő emelkedést.
A szerdán nyilvánosságra hozandó inflációs mutató idézheti elő az árfolyamok újabb komolyabb mértékű mozgását. E téren most a piaci szereplők optimisták, már csak azért is, mert a kieső tavaly nyári havi értékek igen magasak voltak, az újaknak tehát nem nehéz ezekkel versenyre kelni. Ha az infláció kedvező lesz, az ezzel járó bizalomerősödés csökkentheti az állampapírhozamokat, s - legfeljebb a sávszél környékéig - erősítheti a forintot is. Ellenkező esetben viszont akár drasztikus ellenirányú mozgásokra is számíthatunk. Pillanatnyilag tehát, ha a legfőbb jegybanki célhoz, az infláció csökkenéséhez közelebb kerülünk, ez a forintnak - a jegybank által már nem kívánt - további erősödéséhez vezethet.
Más kérdés, hogy a jegybank közben is interveniálhat, de ez a jelek szerint nem áll szándékában. Az viszont nem zárható ki - sőt, kifejezetten valószínűsíthető -, hogy kedvező inflációs mutató esetén kamatot fog csökkenteni. Ez ugyanis az állampapírhozamok csökkenésén keresztül visszafoghatja a külföldiek érdeklődését, így forintvásárlási (forinterősítési) hajlandóságát is. Kedvező inflációs mutató esetén tehát ezzel az eszközzel gátolható meg a leghatékonyabban a forinterősödés, hacsak a pénteki gyengülés nem bizonyul tartósnak.
Talán a kamatcsökkentési várakozások is szerepet játszhatnak abban, hogy a múlt héten igen komoly kereslet mutatkozott az aukciókon a diszkontkincstárjegyek iránt. A három hónapos papírra benyújtott ajánlatok mennyisége több mint ötszöröse volt a kibocsátási volumennek. Ez egyébként azért is érdekes, mert egy nappal korábban a jegybanki kötvényből névértéken 34 milliárd forintnyi iránt volt igény a 28 milliárd forintos meghirdetett mennyiségre.
A diszkontkincstárjegyek aukciós átlaghozama ennek következtében kilenc bázisponttal alacsonyabb volt az MNB-kötvény 10,85 százalékos átlaghozamánál. A hat hónapos papír 10,56, míg a tizenkét hónapos 10,19 százalékos átlaghozam mellett kelt el. Ezekhez a számokhoz képest is indokolatlanul magasnak tűnik a bankok számára mennyiségi korlát nélkül hozzáférhető kéthetes jegybanki betét 11,25 százalékos kamata. Ennek csökkentése így legfeljebb kirívóan kedvezőtlen inflációs adat esetén nem látszik indokoltnak. Eszerint tehát nem a csökkenés ténye, hanem leginkább annak mértéke függhet az inflációs adattól.
Ádám Zsigmond
