Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A forint árfolyamának május 4-i kiszélesítése óta a magyar állampapír- és devizapiac folyamatosan ugyanabba az irányba tart. A forint erősödik (már 7,7 százalékkal ér többet az euróhoz képest, mint a sávszélesítés előtt), s mivel ez az erősödés az inflációs várakozásokat javítja, az állampapír-piaci hozamok folyamatosan csökkennek. Az irányadó 10 éves kötvény hozama például 0,9 százalékpontot zuhant 6 hét alatt.
A folyamat egyik mozgatórugója a múlt héten a devizaliberalizáció volt - pénteken hivatalosan is megjelent a Közlönyben, hogy a rövid futamidejű tőkemozgások teljesen szabaddá válnak -, így a külföldiek is köthetnek majd azonnali és határidős üzleteket a forintra vagy állampapírokra. A Magyar Nemzeti Bank múlt heti bejelentése, amely szerint a monetáris politikát jövőben kizárólag a tervezett inflációs szint elérése fogja meghatározni - azaz nem a forint árfolyamának védelme lesz a fő kérdés, mint korábban, a szűk sáv idején - tovább javította a hangulatot. A jegybank írásos anyagából kiderül, hogy a pénzpolitika irányítói idén decemberre 7, a következő év végére pedig 4,5 százalékos inflációs szint elérését tűzték ki célul, azzal a kikötéssel, hogy az esetleges nem várt hatások miatt plusz-mínusz 1 százalékpontos eltérés az irányszámoktól tolerálható.
Bár a közlemény nem tesz rá utalást, az inflációs tervezet minden bizonnyal a maginflációra irányul, amely május végén - a kedden nyilvánosságra került adatok szerint - 10,3 százalékon állt. Ez kiszámíthatatlanságuk és szabályozhatatlanságuk miatt nem tartalmazza az élelmiszer- és energiaárakat. (A normál fogyasztói árindex 10,8 százalékos, a vártnál 0,3 százalékponttal magasabb értéke éppen a tovább emelkedő élelmiszer - főként a sertéshús - áraknak volt betudható.) Az új monetáris irányelvekből következik, hogy amennyiben az inflációs folyamatok valamilyen okból nem a terveknek megfelelően alakulnának, a jegybanknak azonnal lépnie kell, szigorít, esetleg lazít a politikán. Ennek legismertebb módja az irányadó kamatok változtatása, de - mint azt a közlemény is megjegyzi - kis, nyitott országokban az árfolyam változása közvetlenebb hatást gyakorol a gazdaságra, mint a kamatszint.
Az árfolyam mozgatása elsősorban a hazai exportőrök jövedelmére van hatással, így áttételesen hat a gazdaság egészére. Ha az elmúlt hetek folyamatait mindezek után összegezzük, kiderül, hogy a forint jelentős erősödése jelentősen csökkentette a rövid távú kamatemelés valószínűségét, hiszen ezzel monetáris szigorítás valósult meg. Nem csoda hát, hogy az utolsó két hétben az éven belüli hozamok is nagymértékben estek, persze ebben, főként a diszkontkincstárjegyeknél, a liberalizációnak legalább ekkora szerepe volt. Mivel a forint erősödése vélhetően nem fog a végtelenségig tartani - az exportőrök jövedelemcsökkenése ugyanis várhatóan a külkereskedelmi mérleg romlásával is jár majd, ami mérsékli a hazai fizetőeszköz iránti keresletet - előbb-utóbb a kamatok szerepe is előtérbe kerülhet.
A nagy kérdés csak az, hogy az ambiciózus inflációs tervek elérését a következő másfél évben milyen mértékben befolyásolja, hogy 2002 tavaszán választások elé nézünk. A nemzetközi gyakorlatban nem szokás a választások előtt erőteljes monetáris szigort alkalmazni - még elismert önállósággal rendelkező jegybankok is csak óvatosan bánnak ezzel -, mert áttételesen a jegybank függetlenségére is negatívan hathat vissza. Az ébredező öntudatú Magyar Nemzeti Banknak tehát nem lesz könnyű dolga, hiszen a kitárult lehetőségek ellenére viszonylag szűk a mozgástere. A bank hitelességének záloga éppen az lesz, miként állja ki az első és - az EMU-csatlakozás miatt - egyben utolsó nagy próbát.
Kishonti László
