Egyelőre kifejezetten optimistán élte meg a forint árfolyamsávjának szélesítését az állampapírpiac. Ahogy a forintárfolyam egy irányban mozgott - erősödött -, ugyanúgy töretlenül haladtak lefelé az állampapírok hozamai. A csökkenés legnagyobb mértékben a hosszabb futamidejű papírokat érintette, de a rövideknél is számottevő volt. Nagy vonalakban azt mondhatjuk, a futamidő növekedésével egyre komolyabb mértékű hozamcsökkenés volt megfigyelhető.
A piacot főként a külföldi kereslet mozgatta meg, jól látható ez a rövid papíroknál, ahol a kötvények hozama nemhogy lényegesen alacsonyabb volt, de lényegesen nagyobbat is esett, mint a közel ugyanolyan futamidejű diszkontkincstárjegyeké. A kétfajta papír közötti már eddig sem elhanyagolható különbség tehát tovább nőtt. A belföldi tulajdonosoknál rövid hátralevő futamidejű kötvényt már csak elvétve találni, hiszen azokat többségük már korábban - kisebb hozamkülönbség mellett - diszkontkincstárjegyre vagy MNB-kötvényre konvertálta, ezért tudott a rés tovább nőni.
A kereslet fő csapásirányát azonban a hosszabb futamidejű papírok jelentették. E körben is leginkább csütörtökön tört ki a vásárlási láz, bár tulajdonképpen korábban is napról napra morzsolódtak le a hozamok, párhuzamosan azzal, ahogy a forint folyamatosan erősödött. Csütörtökön az Európai Központi Bank negyed százalékpontos kamatvágása okolható a folyamatok felpörgéséért. A forint erősödő mozgása is felgyorsult, csakúgy, mint az állampapírhozamok lejtmenete. (Megjelentek az ilyenkor szokásos, már-már euforisztikus prognózisok a forint árfolyamának további erősödéséről is.)
A hozamcsökkenés, amelyet hosszú idő elteltével sem hoztak meg a makrogazdasági adatok (mint ismeretes, leginkább a növekvő infláció vette el az állampapír-vásárlók kedvét), egy csapásra megvalósult egy jegybanki intézkedéssel, a sávszélesítéssel. Most nincs komoly gyakorlati gátja a forintárfolyam erősödésének, így rövid távra is lehet erre spekulálni.
Arra persze, hogy a forint esetleges gyengülésének sincs fékje, eufória idején nem szokás gondolni. Annál is kevésbé, mert erre belgazdasági okok nem utalnak, inkább valamely kedvezőtlen külföldi esemény lehetősége merülhet fel (a nem is oly távoli múltból jó példa erre az orosz válság). Minthogy most erre utaló jelek nincsenek, a külföldiek nem félnek a korábbi intervenciós sávból következő nagyfokú biztonságtudat elvesztése nyomán fellépő kockázattól.
A forint gyengülésének veszélye persze annál komolyabb, minél erősebb a hazai fizetőeszköz, így a forint erősödésével párhuzamosan egyre nagyobb merészség abba beszállni, s azon állampapírt venni. Annál is inkább, mivel a forintárfolyam és az állampapírhozamok között most tapasztalt összefüggés fordítva is érvényes lehet, ha netán a forint gyengülni kezd, az állampapírhozamok is emelkedésnek indulhatnak. A külföldiek kockázati kitettsége tehát kettős, egyrészt veszíthetnek a forintárfolyamon, másrészt az állampapírkurzuson is. Persze most nyerőben vannak, így most az ugyanezen elv sze- rint multiplikálódó nyereség körükben vásárlási kedvet generál.
Ennek tudható be, hogy a várakozásokkal ellentétben nem jellemzik a piacot a nyereségrealizáló, illetőleg a korábbi kiszámíthatóság megszűnésével indokolható kockázatkerülő eladások. A korábbi fokozott tőkebeáramlást két okra vezették vissza a szakértők, egyrészt a szűk sáv miatt biztosnak tűnő kamatarbitrázsra, másrészt a forint erősödésére (a sávszélesítésre) irányuló spekulációkra. Márpedig a kiszámíthatóság megszűnt, az emiatti jelenlét tehát okafogyottá vált, a sávszélesítés pedig megtörtént, le lehetne tehát aratni a spekuláció gyümölcsét a papírok eladásával.
Elméletileg tehát komoly külföldi tőkének kellene kiáramlania. De miért szállnának ki a magyar papírokból, ha a profit napról napra növekszik, ráadásul az unióban csökkentették a kamatokat. Egy bármilyen okból bekövetkező fordulat ugyanakkor könnyen lavinát indíthat el, ha a most eladásaikat elhalasztók egyszerre lépnek a piacra. A közeljövőben tehát nagy valószínűséggel olyan mértékű mozgásokra lehet számítani, amilyenre rég nem volt példa a magyar állampapírpiacon.
Ádám Zsigmond
