Mostanában hétfő reggel születnek a kamatdöntések, ami főleg az ugyancsak a hét első napján rendezett jegybanki kötvényaukciókkal hozható párhuzamba. A párhuzamosság ugyan csökkenti az MNB-aukciók meghatározó erejét, viszont a kiszámíthatóságot növeli.
Egyes információk szerint Járai Zsigmondnak, a leendő jegybankelnöknek is az a terve, hogy - a korábbi összevisszaságot feladva, a fejlettebb országok gyakorlatát átvéve - hazánkban is standardizálni fogja a jegybank szokásos kamatmegállapítási periódusait. (Kivéve természetesen a különleges helyzeteket, amelyek esetén minden központi bank fenntartja magának a meglepetésszerű beavatkozások jogát.)
Talán még a monetáris bizottság jegyzőkönyveit is olvashatjuk majd, miként már most is hozzáférhetők a parlament költségvetési bizottsági üléseinek hangulatos leirásai (a múlt heti különösen izgalmas volt, mivel a leendő jegybankvezető válaszolt a képviselők színvonalas kérdéseire).
A múlt heti kamatcsökkentés - a kéthetes betéti kamat 11,5 százalékról 11,25 százalékra süllyedt - nem okozott meglepetést. A piaci szereplők látták, illetve látják, hogy a külföldiek állampapír-vásárlásai az utóbbi hetekben - a forint erősödésére való spekulációk eredőjeként - felgyorsultak, a náluk lévő állomány napról napra új csúcsokat ér el, jelenleg 774 milliárd forintnál tart. Mivel a forint a lebegtetési sáv legerősebb pontján tartózkodik, a nem kívánt árfolyam-erősödés miatt a jegybank folyamatos intervencióra (forinteladásra) készül, amivel növeli a likviditást.
A folyamat lassítása érdekében ezért a bank a kamatok csökkentésével próbálja meg kifogni a szelet a spekulációs vitorlából (hátha a kamatérzékeny tőke távozása semlegesíti az árfolyamváltozást szimatoló befektetőket), ami azonban eddig sok eredményre nem vezetett.
A piac láthatóan nem elégedett a jelenlegi helyzettel, további kamatcsökkentéseket árazott be, ami a három hónapos kincstárjegyek 10,84 százalékos hozamából is jól látszik. (Ahhoz ugyanis, hogy a következő három hónapban átlagosan 0,41 százalékponttal a mostani kéthetes betéti kamat alatt is érdemes legyen befektetni, már rövid távon is jelentős MNB-kamatcsökkentést kell biztosra venni.)
A folyamatban egyébként a jegybank is ludas, mivel a három hónapos papírok múlt hétfői aukcióján már csak évi 11,04 százalékos átlaghozam mellett volt hajlandó elfogadni ajánlatokat. Ez két hét alatt 0,44 százalékpontos hozamesést jelent, ami jelentősen meghaladja a kéthetes betét negyed százalékpontos mérséklését.
Mindezek sokak számára azt jelentették, hogy a bank nem hajlandó felvállalni az együttes kamatszintfenntartással és intervencióval járó költségeket. Amiből pedig két verzió következhet, vagy irracionálisan alacsony forintkamatoknak nézünk elébe, vagy rövid időn belül sávszélesítésre kerülhet sor. A külföldi befektetők szempontjából mindkét verzió vonzónak tűnik, a pénz tehát tovább folyik.
Mivel az eddig sem magas reálkamatszint további csökkenése az inflációnak vagy a folyó fizetési mérleg deficitjének megugrásával járhat együtt, a gazdaságpolitikának lényegében nincs választási lehetősége. A mostani árfolyamrendszer (jelenleg 4,5 százalék széles sávban mozoghat a forint árfolyama) költségeinek növekedését Járai is érzékeli - amint az a már említett bizottsági ülésen is elhangzott -, így kevéssé hihető, hogy a rendszer fenntartását ténylegesen vállalni akarja 2002-ig.
Kishonti László
