Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A három hónapos jegybanki kötvények aukciójának végeredménye sokakat meglepett. A múlt héten ugyanis csupán 6,2 milliárd forintnyi papírt adott el a Magyar Nemzeti Bank, szemben az előző aukció 105 milliárdjával. A piaci szereplők körében rögtön megkezdődtek a találgatások: vajon újabb kamatcsökkentés várható vagy netán túl kevés a piacon a likviditás, esetleg a külföldi spekulációk visszafogása érdekében kevesebb papírt ad el a jegybank? A sok variáció közül a „kamatcsökkentéses” vált a legnépszerűbbé, s ennek következtében az éven belüli hozamok 0,19-0,28 százalékponttal csökkentek a hét folyamán.
Persze könnyen elképzelhető, hogy a jegybank egyáltalán nem akart kamatváltoztatásra utaló jeleket küldeni a piaci szereplők számára, egyszerűen csak félreértés történt. Ha ugyanis jobban megvizsgáljuk az adatokat, kiderül, hogy a mostani aukciós átlaghozam (11,48 százalék) alig magasabb, mint az előző heti (11,46 százalék). Csakhogy míg a mostani aukción a bekerült 127 milliárd forintnyi ajánlat túlnyomó részét 11,49 százalék feletti hozammal adták be a befektetők, az előző héten a szélesebb ajánlati tartomány miatt (0,22 százalékpont volt a maximum- és a minimumhozam között a különbség, szemben a mostani 0,04 százalékponttal) a 11,53 százalékon beadott ajánlatokat is elfogadták.
A helyzet természetesen a mai aukción könnyen tisztázódhat, ha ugyanis a jegybank tényleg lazítani akar, akkor lefelé fogja engedni a hozamot. Az már egy másik kérdés, hogy ha nem is akar lazítani, de a piac makacs módon „túl vonzónak tartaná a lehetőségeket”, akkor előbb-utóbb esetleg kikényszeríti a kamatcsökkentést.
Ez most, hogy a forint árfolyama a 4,5 százalék széles lebegtetési sáv legerősebb pontját elérte, még könnyebben elképzelhető, mint korábban. Ez már a „mókuskerék szakasz”, mert az összes beáramló tőke a központi banknál konvertálódik forintra, tehát vagy a jegybanki kamatköltségeket, vagy a likviditást növeli. A gazdaságpolitikai vezetésnek (az MNB akarata ellenére) valószínűleg sikerült ismét kihagynia egy viszonylag optimális helyzetet az intervenciós sáv szélesítésére. (A forint ugyanis hónapokon keresztül lebegett, nem tapadt oda az intervenciós ponthoz.)
Egyébként az utóbbi napok forinterősödése éppen egy hétvégi sávszélesítéssel kapcsolatos pletykának a következménye volt, ami jól mutatja, hogy a piac mennyire hisz a pénzügyminiszter kétnapi rendszerességgel ismételt szlogenjének, mely szerint „idén nem szélesítünk”. Mindenki tudja ugyanis, hogy az infláció középtávú kordában tartásához szabadabb kamatpolitikára lenne szükség - minél előbb, annál jobb.
A hét másik fontos eseménye a csütörtöki kötvényaukció volt, ahol egyszerre két teljesen új papírral ált elő az Államadósság Kezelő Központ. A 2003/L jelzésű kötvény a továbbiakban a kétéves irányadó kötvény szerepét veszi majd át a 2002/L-től, a 2006/E pedig értelemszerűen az ötéves 2005/E-t cseréli le. Mindkét papírból viszonylag nagy mennyiséget - 25, illetve 20 milliárdnyit - kínált fel a kincstár, ezért már az aukció előtt érezni lehetett, hogy nem várható olyan tülekedés, mint a decemberi árveréseken.
Sok hazai szereplő már kockázatosnak tartja a mostani, relatíve alacsony hozamszinteket. A félelmekhez képest végül viszonylag nagy kereslet mutatkozott - a háromévesre 64,6 milliárd, az ötévesre 36,7 milliárd forintnyi ajánlat érkezett. A 2003/L esetében így a kialakult maximumhozam évi 9,7, az átlaghozam pedig 9,67 százalék lett. Az már viszont kevéssé volt érthető, miért kellett az ÁKK-nak az elfogadott mennyiséget éppen a kevésbé keresett 5 éves papírnál 24 milliárd forintra emelni. Ennek hatására a maximum és átlaghozam (8,81, illetve 8,72 százalék) közötti különbség különösen nagy lett s az aukció után azonnal eladási hullám indult meg a piacon.
Kishonti László
