Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az uniós pénz- és tőkepiaci szabályozási környezet alapvető változáson megy keresztül. Mi érezhető ebből az alapok piacán?
– Túl sok minden még nem. Május elsejével egy olyan piacnak lettünk részesei, amely azt tűzte ki célul, hogy egységes tőkepiacként tudjon működni. Ez most még nem az, de ha minden jól megy, akkor a következő egy-két éven belül ennek az egységes piacnak a szabályozási feltételei adottak lesznek. A fő problémát az jelenti továbbra is, hogy az egyes tagállamok jogrendszere még azokat a – korántsem a piac egészét szabályozó – előírásokat sem vette át teljes egészében, amelyeket pedig kötelezően át kellett volna venni a harmonizáció érdekében. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a Lámfalussy-bizottság munkája után mára már megjelentek azok az irányelvek, amelyek a bizottság megállapításainak nyomvonalán haladnak – ám ezek ma még nem érintik közvetlenül a befektetési alapokat, a vagyonkezelést.
A befektetési alapok piacának továbbra is az 1985-ös uniós irányelv szab keretet, amelyet legutóbb 2001-ben egészítettek ki. Ezzel kapcsolatban azt kell hangsúlyozni, hogy csak egy szűk szegmenst szabályoznak, az európai befektetési alapok piacát. Ez az alapkezelésnek még Nyugat-Európában is csak szűk szelete, Magyarországon pedig májusig nem is létezett európai befektetési alap. Ez viszont előnyt is jelenthet, hiszen nálunk nem kell így végigélni azt az átmeneti időszakot, amely a régebbi tagországok esetében számos problémát hozhat. Ezért ha ma nálunk egy már működő alapkezelő európai befektetési alapkezelőként szeretne működni és európai befektetési alapokat akar létrehozni, azt viszonylag egyszerűen megteheti – nem okoz gondot, hogy a meglévő struktúráját hogyan alakítsa át.
– Mégis, mikorra várhatók konkrétabb szabályozók?
– A Financial Services Action Plan (FSAP) év végéig elkészülő irányelvei – amelyek döntően a „nagybani (intézményi)” tőkepiac egységesítéséhez szükséges szabályozási háttér megteremtését segítik – még nem foglalkoznak a vagyonkezeléssel – ez majd egy következő fázis lehet. Az Európai Bizottság az év elején kezdeményezte, hogy piaci szakértők alapítsanak konzultatív munkacsoportokat a szabályozás további irányainak megszabása érdekében. Ilyen szakértői csoport a vagyonkezelés területén is létrejött, sőt tavasz végére el is készült az a munkaanyag, amelynek vitája nyár elején le is zajlott a bizottságban. Ám hogy ezeknek a gyakorlati tapasztalatokon nyugvó megállapításoknak szabályozásban megnyilvánuló konkrétumai mikor lesznek, annak az ideje még nem látható. Ráadásul a kihirdetett szabályok átvételére is legalább másfél éves implementációs határidőt hagy az EU.
– Május elseje óta kinyíltak a határok: egységes „útlevéllel” bármelyik EU-tagállamban bejegyzett alapkezelő vagy terméke megjelenhet a magyar piacon, illetve hazai alapkezelők is szolgáltathatnak az unió más tagországában. Vonatkozik-e bármilyen speciális előírás a befektetésialap-termékekre?
– Az EU-alapok esetében hasonló előírások vonatkoznak minden tagállamban mind az alapokra, mind az alapkezelőkre. Az igazi egységes útlevélről az alapok termékeinek esetében majd akkor beszélhetünk, ha előbb a kibocsátói prospektus tartalma is egységesítve lesz. Az erre vonatkozó előírásokat ugyan tavaly év végén már elfogadta az unió, ám a tagországi jogokba történő átvezetésére még van határidő jövő nyárig. Ez sem ad viszont teljes szabályozást a befektetésialap-termékek mindegyikére.
– Vannak-e félelmeik a jogalkotóknak bizonyos befektetési formákkal, alapokkal kapcsolatban?
– A jelenlegi alapstruktúra nem hordoz olyan kockázatokat, amelyek európai szinten elgondolkodtatnák a jogalkotókat. Amivel uniós szinten foglalkoznak, az a hedge-foundok esete – ilyenre viszont Magyarországon még nem volt példa. Az Európa Tanácsot, a bizottságot és a parlamentet is foglalkoztatja, hogy kell-e ezeket – és a ha igen, milyen mértékben – szabályozni. Konkrét döntés még nincs, a bizottságnak 2005 elejére kell készítenie egy tanulmányt, amely feltárja ezt a kérdéskört és javaslatokat tesz a szabályozásra. Az látni kell, hogy ha szabályozzák is a hedge-foundokat, ez inkább a marketingre és a forgalmazásra vonatkozhat, hiszen ezek bejegyzése általában off-shore helyeken történik.
– Visszatérve egy kicsit a minket közvetlenül érintő problémákhoz. A felügyelet feladata, hogy regisztrálja a határon átnyúló szolgáltatások iránti igényeket. E területen miről tud beszámolni?
– Magyarországról eddig egyetlen alapkezelő jelentkezett határon átnyúló szolgáltatás nyújtására, míg ellenkező irányból már több bejelentés érkezett. Ezek többsége a szomszédos országokból – Csehországból, Szlovákiából – szeretne európai befektetési alapokat értékesíteni. Konkrét EU-alap, mint termék magyarországi forgalmazására eddig még nem történt bejelentés.
– Mit lehet tenni olyan esetekben, amikor a befektető egy másik ország alapkezelőjének „sima” termékét választja, tehát nem EU-alapot?
– Elvben ilyen irányú befektetésre is lehetőség van, a szolgáltatókon keresztül ezek a termékek elérhetőek. Még az is elképzelhető, hogy az ilyen üzletekre a külföldi brókercég határon átnyúló szolgáltatása keretében Magyarországon adhatunk megbízást – ilyen esetekben maga a „termék” nincs honosítva, csak a szolgáltató. Úgy is mondhatnánk, ilyenkor nem a termék lépi át a határt, hanem az ügyfél. Ez persze kockázatokkal is jár, ezért a szolgáltatók oldaláról még mindig kényelmesebb a termék regisztrációja, mivel annak értékesítése úgy már sokkal könnyebb lesz. Fordított esetben ugyanis az is elképzelhető, hogy valamely tagállam felügyelete eljárást indít annak kivizsgálására, hogy az adott termék értékesítése nem tekinthető-e az érintett országon belüli forgalmazásnak. Ez pedig komoly gond lehet, hiszen a forgalmazáshoz útlevélre van szükség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vagyonkezelési üzletágban a szolgáltatók számára létkérdés a megbízhatóság, rendkívül óvatosak, ezért nem gondolom, hogy túl sok ilyen problémával kellene szembesülnünk a jövőben.
– Kérdés ugyanakkor, hogy a magyar piac méretnagysága elegendő vonzerőt jelent-e az alapkezelőknek arra, hogy Magyarországon is megjelenjenek.
– A nyugat-európai felmérések azt igazolják, hogy a piaci integráció a lakossági befektetési piacon csekély, ezeknek a folyamatoknak létjogosultságuk jórészt az intézményi piacon van. A most csatlakozó országok piaci szereplői számára ez ugyanakkor komoly kihívás, hiszen ezekben nincs túl erős szolgáltatói szektor, illetve magát a honos befektetési piacot is döntően a külföldi befektetők uralják. Régiónk országai közül egyedül Szlovénia rendelkezik erős hazai szolgáltatói körrel, ám az országban az elmúlt időben követett politika sokáig már nem tartható, ezért valószínűleg ott is gyorsan emelkedni fog a külföldiek részaránya a tőkebefektetői és a közvetítői rendszerben.
– Hogyan lehet vonzóvá tenni a magyar befektetéseket?
– Azért vannak olyan tényezők, amelyekből még lehet előnyt kovácsolni. Ha a hazai megtakarítások szerkezetét nézzük – azokat eszközöket, amelyekbe a lakosság és a magyarországi vállalkozók zöme előszeretettel fektet –, azt látjuk, hogy ott egy külföldi befektetési alap ma még nem versenyképes a jutalékok miatt. Olyan a jutalékszint, hogy amíg a magyar alapok esetében rövidebb távon is meglehetősen egyszerű vásárolni, illetve eladni – ez a külföldi alapok esetében nem feltétlenül van így. Nyilván ez sem tart örökké, ám tény: egyelőre a költségszintben jelentős a különbség.
A másik tényező – és erre legutóbb egy EU-tanulmány is felhívta a figyelmet – az az, hogy a lakossági befektetők és a vállalati befektetők jelentős része – racionálisan viselkedik –, ami azt jelenti, hogy elég nehezen mozdul el a külföldi befektetések irányába. Ez is egy érv amellett, hogy miért nem jelentős a cross-border (határokon átnyúló) forgalom a retail (lakossági) piacon. Emiatt a piaci szereplők még a korábbi EU-tagországokban is sokkal szívesebben alapítanak leányvállalatokat, mintsem hogy ilyen irányú szolgáltatásokat határon átnyúló szolgáltatásként vagy például fiókot nyitva próbáljanak meg eladni.
Másrészt a versenyképességhez egy bizonyos nagyságrendet el kell érni. Ezzel kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy még ha össze is rakjuk a visegrádi országok piacát, sem biztos, hogy az megjelenik az európai tőkepiac „radarképernyőjén”, tehát akár észrevétlen is maradhat a nagyobb szereplők – akár a szolgáltatók, akár az intézményi befektetők – számára. Véleményem szerint e kérdés megválaszolását is a jövőre bízhatjuk.
