Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kétségbeejtő számokkal szembesítette nemrégiben a Volkswagen AG (VW) vezetése a nagyvállalat munkavállalóinak képviselőit. A német VW-alkalmazottak még portugál kollégáiknál is négyszer magasabb órabérért dolgoznak, nem beszélve a csehországi munkásokról, akik tizedannyiba kerülnek a cégnek, illetve a kínaiakról, akik csaknem ötvenszer alacsonyabb fizetést kapnak, derül ki a The Economist összefoglalójából. A gazdasági hetilap szerint a cégcsoportnál idén február elején bejelentett 20 ezer fős elbocsátás, illetve a munkaidő-hosszabítás már a nagy bérkülönbség egyik következménye, hiszen a német autógyár – a jelenlegi bérfeltételek mellett – nem tudja tartani versenyképességét. Ezért is került előtérbe külföldi – elsősorban kínai és oroszországi – gyáraik fejlesztése a hazaiak helyett.
A VW persze nem jelent kivételt, összes európai szektortársa hasonló problémákkal küzd. A Renault szintén február elején jelentett be hároméves reorganizációs tervet, amelyben – szakértők szerint – csak azért nem szerepelt tömeges leépítés, mert a francia állam, illetve a szakszervezetek mereven elutasítanának minden ilyen lépést. Ennek jelzéseként a CGT szakszervezet ezer Renault-munkást vitt az utcára a program meghirdetésének napján. A francia autógyár jórészt modelloffenzívával akar kimenekülni a szorító helyzetből, továbbá erősíteni akar a nagyobb profitot termelő prémium szegmensben is.
A másik francia autóipari cégcsoport, a PSA Peugeot-Citroën már korábban megtette a hatékonyság javításához elkerülhetetlen lépéseket: mind Csehországban – a Toyotával közösen –, mind Szlovákiában több százezres járműgyártó-kapacitást épített, illetve épít ki.
Az olasz Fiat Auto sokéves kálváriája részeként 2004 óta 15 százalékkal csökkentette alkalmazottai számát és sok dolgozóját jelenleg is – átmeneti segéllyel – kormányzati segítséggel tartja „tartalékban”. Arra egyelőre nincs válasz, hogy ez meddig folytatható.
Vannak olyan pesszimista szakértők, akik mindezek alapján úgy vélik, hogy Nyugat-Európában tizenöt éven belül gyakorlatilag megszűnik az autógyártás. Ez a feltételezés a jelenlegi bérarányok figyelembevételén alapul, ami változhat, ha a jelenleg olcsóbb munkaerőt kínáló kelet-európai és ázsiai országokban nő az életszínvonal. Ugyanakkor a felzárkózás helyett inkább a különbségek csökkenésére, egyfajta kiegyenlítődésre számíthatunk. Erre utal, hogy az európaihoz hasonló gondokkal küszködő észak-amerikai autóiparban azok a déli államokban lévő üzemek működnek nyereségesen, amelyek 25 dolláros órabért adnak a munkásoknak.
