A magas árak, illetve a OPEC-kosárár alakulása alapján arra lehetne számítani, hogy a kartell olajminiszterei emelik a kitermelési kvótákat Bécsben holnap kezdődő értekezletükön. A kívánatos árat a kartell 2000 márciusában hordónként 22–28 dollár között határozta meg; a megállapodás értelmében csökkentik a termelést, ha a jegyzés tíz munkanapon át 22 dollár alá süllyed, illetve növelik, ha húsz napon át meghaladja a 28 dollárt. Jelenleg immár 30 napja a plafon fölött tartózkodik a jegyzés, ráadásul az idei átlagár két évtizede a legmagasabb szintet érte el a kínai kereslet, illetve a kínálatot korlátozó iráni, nigériai és venezuelai események következtében.
Ennek ellenére a kartell képviselői, élükön Alvaro Silva főtitkárral, úgy ítélik meg, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyban van, és ezért nem kell az eddiginél több kőolajat a felszínre hozni. Sőt a mérséklés lehetősége is fölmerült, de OPEC-források ezt elvetették, ám beharangozták, hogy januárban, a következő ülésen számítani lehet ilyen döntésre, miután tavasszal a fűtési idény elmúltával mérséklődik az energiaigény.
Egyelőre azért sem tűnik indokoltnak a kvóták emelése, mert a magas árak nem szegték kedvét a vásárlóknak. A Barclays Capital cég ágazati elemzője közölte, hogy az OPEC közgazdászai novemberi jelentésükben 310 ezer hordóval, 79,56 millió hordóra növelték a 2004-ben várható napi olajkeresletre vonatkozó becslésüket. Az ipari államokat képviselő, következésképpen a kvótaemelés mellett kampányoló Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is arra számít, hogy az olajkereslet jövőre 1,3 százalékkal bővül, meghaladva a 2001-es, illetve 2002-es ütemet. Elemzők fölvetik, hogy az OPEC azért is engedi növekedni az árakat, mert az olajüzletek elszámolásában használt dollár hanyatlik az euróval és más jelentős valutákkal szemben.
A magas árak viszont segítenek olyan versenytársakat is, mint Oroszország, amely idén – mint azt Vlagyimir Szolomin, a moszkvai energiaügyi minisztérium szállítási osztályának feje a napokban moszkvai sajtókonferencián bejelentette – napi 8,36 millió hordó olajat fog a felszínre hozni, és 2010-ig évente 8–11 százalékkal javítja teljesítményét. A Deutsche Bank olajstratégája ennek kapcsán önpusztítónak minősítette az OPEC árpolitikáját, mondván, hogy amennyiben 27–28 dollár felett tartják a hordónkénti szintet, az OPEC-en kívüli kínálatot bátorítják, beleértve az orosz szállításokat. Az érem másik oldala, hogy Oroszország sem ért egyet a túl magas árakkal. Igor Juszufov energetikai miniszter október 10-én elismerte, hogy az alacsony olajárak rosszak a termelők szempontjából, ám figyelmeztetett: a túl drága olaj kedvezőtlen az amerikai és az európai fogyasztók számára.
A jövő alakulását illetően befolyásoló tényező lehet az egyelőre kvóták által nem kötött Irak teljesítményének alakulása. Az ország jelenleg napi 1,9 millió hordót hoz a felszínre, kevesebbet az amerikai katonai akció előtti 2,5 millió hordónál. A kvóták szabályozására kihathat az is, hogy Algéria, Nigéria és Líbia nagyobb részt követel magának az össztermelésből.
Nem minden elemző véli úgy, hogy kizárólag a kartell felelős a jelenlegi magas árért. A londoni Morgan Stanley elemzője például arra emlékeztet, hogy az utóbbi hetekben spekulációs befektetési alapok futtatták föl a kosárárat az említett ingadozási sáv plafonja fölé – véleményüknek az iraki kivitel lassú fejlődéséről szóló hírek adtak tápot.
A szakértői előrejelzések alapján tehát a mostani értekezlet előreláthatólag nem változtat a kvótákon, vagy legfeljebb jelképes, 500 ezer hordó körüli mérséklést határoz el.
Arató János