Az OPEC tagállamai a múlt héten elhatározták, hogy szeptembertől napi egymillió hordóval, 4,1 százalékkal kevesebb olajat hoznak a felszínre (NAPI Gazdaság, 2001. július 26., 1-2. oldal), miután az irányadó olajárak június 1. és július 24. között mintegy 13 százalékkal csökkentek a kereslet visszaesése következtében. A határozatot követően az olajtermelésben világelső és a kartellben a legnagyobb befolyással bíró Szaúd-Arábia, valamint a 11 tagú csoportosuláson belül a termelési rangsorban harmadik helyen álló Venezuela kőolajügyi miniszterei vasárnap Genovában értekezletet tartottak az OPEC-en kívüli Mexikóval, és megállapodtak, hogy „bármilyen szükséges lépést megtesznek a stabil nemzetközi olajpiac fenntartásáért”. A megállapodást elemzők szerint annál is inkább komolyan kell venni, mivel Mexikó a múlt héten már érdemi döntésre is rászánta magát; augusztustól 70 ezer hordóval mérsékli napi kivitelét, ami változást jelentett eddigi olajpolitikájában. A közép-amerikai ország ugyanis nem csatlakozott az OPEC korábbi két termeléscsökkentéséhez, azzal érvelve, hogy a magas olajárak kárt okozhatnak a globális gazdaságnak és visszavethetik az olyan mexikói exportáruk iránti keresletet, mint a gépkocsi és a komputer.
A megállapodás azonban egyelőre nem éreztette hatását a kőolajpiacon, sőt, a Bloomberg értesülései szerint az Egyesült Államokban az irányadónak számító West Texas Intermediate (WTI) jegyzése ha csak két százalékkal is, de (27 dollárra) csökkent.
A helyzet jövőbeni alakulása attól is függ, hogy milyen magatartást tanúsít a többi OPEC-en kívüli, az olajpiacon számottevőnek tartott termelő ország. Omán és Oroszország például egyelőre csak szavakban támogatták a kartell termeléscsökkentő intézkedéseit, sőt egyes orosz cégek - mint például az AO Yukos Oil Co. - a folyó évben növelték a teljesítményüket.
(Bloomberg)
Arató János