Aligha lehetnének kedvezőbbek a strucchústermelők és -exportőrök európai piaci kilátásai, mint napjainkban, amikor két súlyos járványos állatbetegség, a kergemarha-kór és a száj- és körömfájás nehezen belátható következményei zilálják szét a fogyasztók vörös húsok iránti bizalmát. Bár igaz, hogy míg a stucchúsból készült ételek a Handelsblatt szerint Fokváros és Johannesburg valamennyi jobb éttermének a választékában szerepelnek már, addig Londonban vagy Párizsban még egzotikus fogásnak számítanak. A strucchús azonban ennek ellenére több mint a marhahús, netán sertéshús egyszerű alternatívája. Zsírtartalma mindössze egy százalék és a koleszterin aránya is igen alacsony benne, csak hatvan milligramm száz grammonként. Tény viszont, hogy a piacra kerülő strucchús mennyisége ma még oly csekély - a globális termelés évi 6 ezer tonnára becsülhető -, hogy még hosszú ideig nem támaszthat komoly versenyt a marhahúsnak. Ez részben azzal is összefügg, hogy a strucc viszonylag „sovány” madár - egy 90 kilogrammos példányból csak 20-25 kilogramm hús nyerhető és ebből is mindössze 7-8 kilogramm első osztályú. Csak a húsáért tehát nem lenne kifizetődő e madár a tartása, viszont egyéb részei is értékesek. Jelenleg a tenyésztők árbevételének mintegy 75 százaléka a bőreladásokból származik, a hús részaránya mindössze 15 százalék. A fennmaradó hányad nagy része a tollak értékesítéséből származik, de gyakorlatilag semmi nem megy veszendőbe: a beleket kolbászbőrként, az inakat pedig sportíjak készítésénél hasznosítják.
Arató János