A szeptember-októberi időszakot vizsgálva figyelmet érdemel, hogy a jegyzés három alkalommal is tesztelte a 270 dolláros szintet, de csak a negyedik alkalommal törte át a támaszt. De miért is kellett megtörnie ennek a szintnek, hiszen a támasz elsőrendű jellemzője, hogy megtartja a jegyzést? Akármerre is tart az árfolyam, fontos körülmény, hogy egy kitüntetett jelentőségű szinttől, támasztól (illetve ellenállástól) történő végleges elmozdulás általában az átlagosnál nagyobb kiterjedésű. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a fontosabb támasz/ellenállás szintek közelében miként „viselkedik” az árfolyam s ebből milyen következtetést vonhatunk le a várható ármozgást illetően.
Kiindulópontként a február elején kialakult A árcsúcsot vesszük alapul. Annak érdekében, hogy megkönnyítsük a számunkra meghatározó áringadozások kiterjedésének összehasonlítását, egyenesekkel összekötöttük a 2 százalékot meghaladó elmozdulások kezdő- és végpontjait. Az A-B-b1-b2-b3 során az elmozdulások egyre rövidültek, ami arra utalt, hogy egy meghatározó ellenállás alakult ki az A maximumban. A b3-C szakasz megjelenéséig még jó esélye volt annak, hogy megtörjön az A magasságában húzódó ellenállás. Fekete ponttal jelöltük a b3-C szakasz azon szintjét, amelyen túl megkezdődött a szakaszok lefelé történő „nyúlása”, ami csökkenő trend kibontakozását valószínűsítette. A trend kifejlődése során a csökkenő szakaszok (d1-d2, d3-E, F-G) mind rövidebbek voltak, mint a köztes emelkedő szakaszok (C-d1, d2-d3, E-F). Ez az irányzat I-j1 során fordult meg, a fekete pont magasságában billent át a valószínűség az emelkedő trend oldalára. Az ármozgás alapvető iránya viszont néhány héttel később ismét megváltozott, amit J-K során ugyanazon a szinten vehettünk észre.
A következő fordulópont kialakulását az O-P elmozdulás jelezte, mivel valamelyest meghaladta az előző, N-O szakasz mértékét. Az azóta eltelt időszak alapján ezt egyértelműen téves jelzésnek minősíthetjük, hiszen az áremelkedés a P pontban holtpontra jutott. A csökkenő trend megújulását az S-T szakasz jelezte, amely a ponttal megjelölt szinten túl meghaladta a korábbi R-S elmozdulás kiterjedését is. A 270 dolláros támaszszint megtörésére elméletileg szeptember elején, az N-O szakaszon volt jó esély. Csakhogy ennek az N pont kialakulását követő néhány napon belül kellett volna bekövetkeznie. Láthatjuk, hogy az N-O szakasz hosszabb idő alatt fejlődött ki, mint a megelőző, M-N visszahajlás, vagyis az M-N időtartamát meghaladó időszakban, a N-O során a támasz áttörésének a valószínűsége már csökkent. A különbség élesen megmutatkozik, ha az N-O elmozdulást összehasonlítjuk az S-T szakasszal, utóbbinak durván kétszer nagyobb volt a meredeksége - mind az áttörés előtt, mind azután.
A fentiek alapján közép- és hosszú távon az árfolyam további csökkenése esedékes. A T mélypont kialakulása óta közel annyi idő telt el, mint az S-T közötti időszak volt, az árfolyam mégis lényegesen kisebb mértékben emelkedett, mint csökkent az S-T szakasz alatt, ami egy korrekcióra utal. Az összképet csak a 270 dolláros ellenállás határozott áttörése változatná meg, de ennek jelenleg alig van esélye.
Sz. Z.
Potori Károly