A műanyagok ugyan egyre több területen kapnak „polgárjogot", ennek ellenére a vegyipar ezen ágazatának is lankadatlanul küzdenie kell a termékeivel szembeni idegenkedés, előítéletek ellen. Ezen erőfeszítések fontos részét képezik az Európai Műanyaggyártók Szervezete (APME) feladatainak is.
Az APME tevékenységének középpontjában álló célok között kiemelt jelentőségűnek tekintik egyrészt az „ökohatékony hulladékhasznosítást, másrészt a műanyagok pozitív környezeti hatásának kellő megvilágításba helyezését. (Pld.: Ha üveg helyett műanyagot használnak, azzal csökkenthető a fuvarköltség, s ami még fontosabb, a szállításhoz szükséges üzemanyag, valamint a levegőt szennyező kipufogógáz mennyisége.) Ezek a feladatok egyébként egy tágabb stratégia, a fenntartható fejlődés részét képezik. E programnak három szála van: a gazdasági, környezeti és a szociális haladás kérdésköre.
Környezetvédelmi aspektusból a műanyagiparban az egyik kulcsfontosságú probléma a hulladékok kezelése, újrahasznosítása. A prognózisok szerint Nyugat-Európában 1995-ben 1,2 millió tonna műanyaghulladék képződött, 2006-ra pedig ez a mennyiség 2,7 millió tonna körül lesz. Ebből következően Európa-szerte igyekeznek növelni az újrahasznosított anyagok arányát, ehhez azonban előbb meg kell találni a piacot ezen termékek számára.
Ennél offenzívebb módszereket is alkalmaznak a műanyagipar társadalmi elfogadottságának erősítéséhez. Ezek között kiemelt szerepe van annak, hogy a műanyagokat a technológiai fejlődés elválaszthatatlan velejárójaként fogadtassák el. Például rávilágítanak az űrkutatásban alkalmazott műanyagok nélkülözhetetlenségére, de ebbe a körbe sorolható az a hat európai országra kiterjedő verseny, amelyet iparművészeti pályákra készülő fiatalok számára írtak ki, s amellyel azt a célt kívánták elérni, hogy a leendő művészek tudatába bevésődjék a műanyagok léte, illetve az azokban rejlő lehetőség.
Az tapasztalatból ismert, hogy a tudomány többnyire nem képes versenyre kelni az érzelmekkel, különösen ha az egészségről van szó. Ezért alapvetően fontos követelmény tartja az APME , hogy az ágazat érzékeny legyen ezekre a kérdésekre. Amint valamely alapanyag vagy termék tekintetében felmerülhet az a kifogás, hogy veszélyt jelent a környezetre vagy az egészségre, azonnal le kell állni a használatával, gyártásával.
Ezeket a könnyűnek nem nevezhető működési feltételeket mostanában még az alapanyagok drágulásának gondja is tetézi, pontosabban az, hogy az ebből származó költségnövekedés csak korlátozottan hárítható tovább. Különösen szigorúnak hatnak ezek a körülmények az elmúlt év eleji helyzet után, amikor az alacsony kőolajáraknak köszönhetően még fejlesztésre is maradt ereje az iparágnak.
A termelési költségek emelkedése mellett egyébként a műanyagok iránti keresletre nem lehet panasz, hiszen az a GDP átlagos növekedési ütemét meghaladó mértékben bővül, különösen a fejlődő országokban, valamint az úgynevezett feltörekvő piacokon.
A globális műanyag-felhasználást 1996-ban 24,9 millió tonnára becsülték. Erről a szintről évenként átlagosan 4 százalékos növekedéssel számolva 2006-ig 36,9 millió tonnára emelkedik a várakozások szerint. A legnagyobb mértékű fellendülést a polipropilén és a polietilén-tereftalát (PET) esetében várják.
(ECN)
Economx