Az utóbbi néhány hónap idegesebb, mindkét irányban nagyobb kilengéseket produkáló ármozgásának tanulságait jobban meg tudjuk ítélni, ha azt egy hosszabb időszak viszonylatában vizsgáljuk. Ebből a célból a mai elemzésünkhöz nem a szokásos napi felbontású, hanem heti időegységekből álló chartot mellékeltünk. E lehetőséget ad a hosszabb időszakra való visszatekintésre, s így az ármozgás aktuális iránya világosabban körvonalazódik.
Míg 1997-1999 között egy korrekciókkal tarkított, de határozottan csökkenő trend uralkodott, addig az 1999. októberi felívelést követő időszakban sem új mélyponttal, sem új árcsúccsal nem találkozhattunk. Egy trendkövető stratégiát követő befektető tehát a korábbi évek során jobb eredményt érhetett el, mint az utóbbi hónapok kedvezőtlenebb piaci környezetében.
Az alábbiakban egy indikátor segítségével megkíséreljük a piaci ármozgás minőségének a mérését, vagyis azt, hogy az ármozgás jellege hogyan befolyásolja egy befektetés sikerességének esélyeit.
Az ideális piaci környezet egy befektető számára nyilvánvalóan az lenne, ha az árfolyam minden kötés alkalmával ugyanazon irányban mozdulna el, mégpedig minél nagyobb mértékben. Még akkor is, ha kezdetben ellentétes irányban lépett volna valaki a piacra, a pozíció megfordításával előbb-utóbb nyereségessé válna befektetése. Minél nagyobb és tartósabb az egy időszak alatt a nyitó- és záróár közötti direkcionális, azonos irányban történő elmozdulás, ez annál előnyösebb a befektető számára. Sokkal kedvezőtlenebb lenne a helyzet, ha az ármozgás iránya gyakran változna, de az időszak elteltével közel azonos szintre térne vissza a jegyzés. Minél erősebb és sűrűbb az adott időszak alatt bekövetkezett áringadozás, s a jegyzés az időszak végére nem vagy alig változik, annál nagyobb kockázatot jelent a befektetők számára. Az ármozgás fentiekben leírt kedvező és kedvezőtlen jellegét a chart alsó szegmensében található indikátor segítségével ötvöztük össze, értéke a direkcionális és ingadozás jellegű ármozgás hányadosa. Trend esetén a direkcionális elmozdulás az uralkodó, ebben az esetben az indikátor egyre nagyobb mértékben eltávolodik (felfelé vagy lefelé) a középvonaltól. Konszolidációs szakasz esetén viszont csökken értéke és a középvonalhoz közelít. A chart bal oldalán, 1997-1998 folyamán az indikátor meghatározó mértékben eltávolodott lefelé a középvonaltól, ami csökkenő trend jelenlétére utalt. Az árgyengülést szignifikánsnak tekinthetjük, ha a görbe -5 alá csökken, emelkedő trend esetén éppen fordítva, +5 fölött számít jelentősnek az erősödés. 1998 áprilisában is 5 fölé emelkedett az indikátor (C), de ez téves jelzésnek bizonyult, hiszen egybeesett a tendencia holtpontra jutásával. Úgy tűnik, hogy az indikátor értéke önmagában nem feltétlenül elégséges a megbízható befektetési döntés meghozatalához. A tapasztalatok alapján akkor kapunk használható jelzést, ha az indikátor a megadott szinten túl egy korrekciós szakaszt követően ismét a jelzett trend irányában mozdul el. 1997 nyarán (A), majd októberében (B) az indikátor visszafordult a -5-ös szint irányába, majd az eladási jelzést akkor kaptuk, amikor a görbe ismét -5 felé fordult. 1998 elején az indikátor ugyan átmenetileg 5 fölé emelkedett, de a korrekciót követően (C) már nem tudott ott stabilizálódni. 1999 elején (E) már egyértelmű volt a helyzet, hiszen a -5-ös szint elérését követően az indikátor egy alacsonyabb szintre süllyedt, s ez egy viszonylag markáns csökkenő trendre utalt. Az 1999. évi téli időszakot tekintve mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ennek az indikátornak is megvannak a korlátai. Az elmúlt év vége felé (F) az indikátor ismét emelkedni kezdett, s felért a +5 feletti régióba, de ez már nem eredményezett árcsúcsot. Igaz, hogy különösebb veszteséget sem okozhatott, hiszen egy alacsonyabban kiépült időszaki maximum után a jegyzés csak fokozatosan indult csökkenésnek, miközben új hosszú távú mélypont még mindig nem alakult ki. A csökkenés kibontakozását ugyan jelezte az indikátor, miközben a -5-ös mutató alá fordult (G), de az azóta kifejlődött árcsökkenés meglehetősen gyengének bizonyult.
Az utóbbi hónapokban az árfolyam viszonylag szűk sávban konszolidálódott. Mi sem bizonyítja jobban a piac tendencia nélküli voltát, mint az, hogy az indikátor visszatért a középvonalhoz. Ebben a környezetben tehát egyelőre semmi jele annak, hogy bármelyik irányban tartós elmozdulás következne. A hosszú távú chart alapján valamelyest jobb az esélye a csökkenés megújulásának, amit a 269 dolláros támasz áttörése vezetne fel. Megerősítő jelzés hiányában azonban legésszerűbb kiváró álláspontra helyezkednünk.
SZ. Z.
Potori Károly