Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) közelmúltban tartott közgyűlésén elfogadott állásfoglalás szerint a magyar agrárgazdaságban az elmúlt három év egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a vállalkozások jövedelmi helyzete – és nyilvánvalóan nemcsak a társas gazdaságoké, hanem az egyéni szektoré is – javult, ami elsősorban az uniós támogatásoknak köszönhető. Romlott ugyanakkor a termelési szerkezet, és számos olyan kötelezettség keletkezett a termelőknél, amelyeknek hosszú évekre kiható, jelentős költségnövelő hatásuk van (környezetgazdálkodási feltételek, létszámtartási, -növelési kötelezettség stb.). Ugyanis olyan, sokszor indokolatlan feltételeket kellett – illetve kell – teljesíteniük, amelyek sokszor szigorúbbak az EU–15-öknél érvényben lévőknél, és amelyektől gazdasági haszon, megtérülés hosszú távon sem várható. Ha azonban ezeket a feltételeket nem teljesítenék, fel kellene hagyniuk a tevékenységükkel, illetve vissza is követelhetik tőlük a kapott támogatást.
Nincs egyensúly
Ezzel együtt a vállalkozások egy részénél – jellemzően a szántóföldi növénytermesztést folytatóknál – a pillanatnyi megélhetés könnyebb lett – állapítja meg a MOSZ. A szervezet azonban felhívja a figyelmet arra, hogy akik viszont hagyományos – a rendszerváltást megelőző hazai gyakorlatnak megfelelő – vegyes gazdálkodást vagy elsősorban, illetve kizárólag állattenyésztést folytatnak, rosszabbak az esélyeik a tartós és eredményes gazdálkodásra. Folytatódott tehát a rendszerváltáskor elindult folyamat: a termelési szerkezet egyszerűsödése, mezőgazdasági termelésünk intenzitásának csökkenése, az állattenyésztés térvesztése, a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés visszaesése.
Az elmúlt másfél évtizedben a földhasználatban a társas és egyéni szektorok között kialakult és stabilizálódott csaknem 50-50 százalékos arány mellett nem teljesültek azok a várakozások, amelyek mindkét szektorban az adottságainknak megfelelő, az egymásra épülő ágazatokból (takarmánytermelés, vágóállat- és állatitermék-előállítás) következő termelési szerkezettel számoltak. A növénytermesztést illetően a gazdálkodás gyengébb hatékonysága miatt marad el az egyéni szektor termelése a földhasználati arányától. Az állatállománynak azonban már csak a harmada található meg abban az egyéni mezőgazdasági szektorban, amely a rendszerváltás előtt az állomány nagyobb részét tartotta. Pedig a támogatásokhoz azonos feltételekkel juthatnak hozzá a két szektor vállalkozásai, míg az adó- és egyéb közterhek viselésében kivételezett helyzetben van az egyéni szektor jelentős hányada. Ennek ellenére ez a szektor nem akar részt venni egy intenzívebb és hatékonyabb mezőgazdasági szerkezet kialakításában, az állattenyésztés és a kertészet súlyának növelésében – véli a MOSZ.
Uniós hatások
A szervezet szerint a Közös Agrárpolitika (KAP) alkalmazása nem segítette elő a magyar mezőgazdaság kiegyensúlyozott, arányos fejlődését, az előállított termékmennyiség azonban még így is meghaladta a belföldi igényeket, és ennek a többletnek az értékesítése egyes termékek esetében nehézségekbe ütközött az EU-n belül. A KAP reformja értelmében csökkentették vagy megszüntették az intézményes árakat (cukor, tej), ezzel párhuzamosan liberalizálták az importszabályozást, a magyar élelmiszer-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi, valamint pénzügyi hatóságok működésének eredménytelensége miatt pedig jelentős piaci árcsökkenés következett be. Ezeket csak meghatározott ágazatokban kompenzálták jövedelemkiegészítő támogatásokkal, és az e támogatásokkal csak szerény mértékben élni tudó gazdálkodók helyzete kilátástalanná vált.
Az uniós fejlesztésekre vonatkozó jogszabályokat alapvetően az EU–15-ök körülményeinek és érdekviszonyainak megfelelően dolgozták ki, és ezt a rendszer alkalmazták a csatlakozás után Magyarországon is, annak ellenére, hogy a két csoport tőke- és eszközellátottsága, piaci kapcsolatrendszere és termelői szervezeteinek súlya jelentősen eltér egymástól. Ezért érthető, hogy a vidékfejlesztésben nálunk nagyobb az igény a mezőgazdaság versenyképességének javítását célzó fejlesztésekre. A környezetvédelmi támogatások iránti magas szintű igényt pedig az alapozza meg, hogy az elmúlt időszakban minimális jövedelem képződött – különösen az állattenyésztési ágazatokban –, és nem valósulhattak meg a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges gazdaságilag improduktív beruházások és fejlesztések. Ennek pótlására rendkívül szoros a határidő, ráadásul az eddigi gyakorlattól eltérő jogszabályalkotást és koordinációt követel meg – figyelmeztet a szervezet.
Mit hoz a jövő?
A kialakult helyzetben a MOSZ szerint különös jelentősége van a közvetlen támogatási rendszerek jogszabályokban előírt kötelező átalakításának. Az Európai Bizottság irányítása alapján top up rendszerünket 2007-től úgy kell átalakítani, hogy abban az egységes gazdaságtámogatási rendszerre (SPS) előírt mértékig alkalmazhatók legyenek a termeléshez kötött nemzeti kiegészítő támogatások. A top up rendszer 2007. évi átalakítása egyfajta átmenetet jelent az egységes gazdaságtámogatási rendszerre, befolyásolhatja az SPS-ben alkalmazandó választási lehetőséget, történelmi bázist. Az SPS kialakítása során választhatunk a tisztán regionális, átalány típusú vagy az üzemek és ágazatok eltérő adottságait figyelembe vevő, üzemsoros támogatásokkal kombinált vegyes rendszer között. Az SPS-rendszert 2008–2011 között kezdhetjük el, 2009. évi bevezetésére esély lehet a 2007-es top up rendszer átalakításával. A referenciaidőszak megválasztásában alapvető szempont a befejezett időszak, azzal a kiegészítéssel, hogy a lehetséges és szükséges korrekciók a 2006. december 31-ei állapotnak megfelelően történjenek meg. Ebben a rendszerben a támogatási jogosultság kiterjeszthető a szántóföldi zöldség- és gyümölcs-, valamint az étkezésiburgonya- területekre. Nemzeti hatáskörben kell dönteni arról, hogy a szántó- és gyepterületek támogatása differenciált mértékű legyen. A gyepterületekre vonatkozó támogatási jogosultságok aktiválását állattartáshoz kell kötni. A nemzeti tartalék mértékét pedig úgy kell meghatározni, hogy abból a jelenleg nemzeti kiegészítő támogatást élvező ágazatok üzemsorosan juthassanak támogatási jogosultsághoz – vélik a szervezet szakértői.
A közös agrárpolitika 2003-as reformja, az egyes termékpályák átalakítása és a félidei felülvizsgálat várható intézkedései elkerülhetetlenné teszik a hagyományos európai mezőgazdasági modell teljes átértékelését. A közös agrárpolitika olyan, az eddigi termelői szemléletet felváltó alternatívát kínál a gazdálkodóknak, ami átmenetileg mezőgazdasági termelés folytatása nélküli, lényegében tényleges munka nélküli megélhetést biztosít. Az elkerülhetetlennek látszó gyökeres átalakítás a jövőben nem egyszerű átvételt, alkalmazkodást igényel, hanem értékválasztásra kényszeríti a magyar agráriumot. Az átalakítás célja és (az új rendszert alkalmazó tagállamokban már látható) eredménye a termelés csökkenése, ami azonban – kiegészítve az erősödő vidékfejlesztési támogatásokkal – nem veszélyezteti a régi tagállamokban egyébként is csekély arányú agrárnépesség megélhetését. A magyar agrárium számára ugyanakkor a MOSZ véleménye szerint ez a fejlesztés- és termelés-visszafogás nem lehet alternatíva. Magyarországnak az adottságai kihasználásához, a magyar árutermelő mezőgazdaság versenyképességének javításához meg kell szereznie a szükséges forrásokat, és ezt a nemzeti agrárpolitikának is támogatnia kell.
