Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP) meghatározza ugyan a tagállamok mozgásterét, de nem menti fel a nemzeti kormányokat országuk mezőgazdasága, az agrárnépesség sorsa, jövője alakulásáért való felelősség alól – hívja fel a figyelmet a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). Az unió régebbi tagállamai a KAP keretei között is szem előtt tartották és tartják saját mezőgazdaságuk érdekeit és ennek megfelelően igyekeznek befolyásolni a közös politikát. Az érdekképviselet szerint a magyar termelők is ezt várják el a mindenkori kormánytól, így a most megalakulótól is. A KAP számos területen önálló mozgásteret, döntési lehetőséget hagy a tagállamoknak, a megalakuló kormánynak is élnie kell ezekkel a lehetőségekkel – véli a MOSZ.
Földet!
Ma az ország termőföldkészletének aránytalanul nagy része van az agrárágazathoz nem kötődő tulajdonosok kezében, beleértve az európai mértékhez képest indokolatlanul nagy arányú állami tulajdont. A megalakuló kormánynak így mindenekelőtt az állami tulajdon csökkentésében, a föld termelőkhöz juttatásában vannak lehetőségei és feladatai. Az érdekképviselet szerint a magyar mezőgazdasági üzemstruktúrában hosszú távon számolni kell a társas vállalkozásokkal – ideértve a szövetkezeteket is –, ezek ugyanis meghatározó szerepet játszanak az élelmiszer-ellátás biztonságában, az exportárualapok előállításában, különösen az állati termékek tekintetében. A rendszerváltást követő tulajdoni átrendeződés következtében ugyanakkor ezek a vállalkozások szinte teljes mértékben bérelt földterületeken gazdálkodnak, mivel a hatályos törvény szerint ki vannak zárva a földtulajdonszerzés lehetőségéből. A MOSZ egyetért azzal, hogy az EU-csatlakozáskor kikötött moratórium lejártáig ne kerülhessen a termőföld külföldi tulajdonba. Ennek időtartama alatt azonban a magyar termelőket kell segíteni a tulajdonszerzésben, mégpedig működési formától függetlenül, az egyéni és társas vállalkozásokat egyaránt. A MOSZ elnökségének meggyőződése, hogy megtalálhatóak azok a jogi megoldások, amelyek a magyar tulajdonú társas vállalkozások célhoz kötött, ellenőrzött tulajdonszerzési lehetőségének megteremtése mellett is kizárják a külföldiek földtulajdonszerzését és egyben visszaszoríthatják a hazai spekulációs célú vásárlásokat is.
Halaszthatatlan feladatnak tartja a szövetség az állattartó telepek működéséhez szükséges földterületek biztosítását, amelyet már az előző kormányprogram, illetve a birtokpolitikai elvekről szóló határozatok is prioritásnak tekintettek. Az eddigi intézkedés – előhaszonbérleti jog biztosítása a telepek üzemeltetői részére – gyakorlatilag nem oldja meg a problémát, ebben tehát a Nemzeti Földalapnak kell operatív feladatot és jogkört biztosítani.
Más kérdés, hogy a haszonbérleten alapuló földhasználat hosszú távon is meghatározó marad, ezért a MOSZ szükségesnek tartja a haszonbérlők jogállásának, biztonságának erősítését egy bérlővédelmi törvény megalkotásával. Jelenleg ugyanis a bérlőknek sem a jogszabályok, sem a jogalkalmazó szervek gyakorlata nem nyújt megfelelő védelmet a tulajdonosok önkényes, egyoldalú lépései, szerződésszegése esetére.
A MOSZ szükségesnek tartja a termőföld tulajdonkoncentrációjának támogatását is, a jelenlegi eszközökön túl a résztulajdonok táblán belüli koncentrációjával is, mégpedig úgy, hogy az osztatlan közös tulajdon hasznosításában biztosítani kell a többség érdekeinek az érvényesítését. Törvénymódosítással meg kell akadályozni továbbá az elővásárlási jog kijátszását (színlelt ajándékozás, csere), illetve a földterületek további ésszerűtlen elaprózódását. A szövetkezeti földtulajdonrészek kiadásával keletkezett osztatlan közös tulajdonok megszüntetésének szabályai – a MOSZ tiltakozása és javaslatai figyelmen kívül hagyásával – a tulajdonrészük kimérését kérőket előnybe hozzák a többi tulajdonostárs rovására. Az érdekképviselet továbbra is igényli, hogy a közös tulajdon megszüntetése során minden tulajdonosnak azonos jogokat biztosítsanak.
Agrárpiacot!
Az agrárágazatok által előállított alapanyagok és feldolgozott termékek egy része nehezen talál piacot, a rendszerváltás után sokkhatásszerűen érték az élelmiszer-gazdaságot a belső és a külső piacvesztések – emlékeztet a MOSZ. Felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós csatlakozás sem változtatott ezen a tendencián, sőt piacvédelmünk gyengeségei miatt a kiszorulási folyamat folytatódott. Az agrárágazatok nyers és feldolgozott termékeinek állandó, garantáltan jó minőségben történő előállításával ezt a folyamatot vissza kell fordítani, mind belső, mind külső piacainkat bővíteni szükséges. Az érdekképviselet várja, hogy a magyar termelők versenyképességének javítása érdekében intézkedések történjenek.
A piacok megtartása, bővítése érdekében például tudatos agrármarketing- és célirányos agrárdiplomáciai tevékenységet kell folytatni. Elengedhetetlen továbbá a termelői összefogások ösztönzése, a termelői tulajdonú élelmiszer-előállítás jelentős növelése, a termelők, feldolgozók és a kereskedelem közötti kapcsolatrendszer fejlesztése. A sikeres piaci fellépés alapvető feltétele, hogy a termelők megfelelő információkkal rendelkezzenek a rövid és középtávú piaci kilátásokról, a szabályozások következtében várható változásokról, az árak, árfolyamok alakulásáról és az újabb piaci lehetőségekről. A gyakorlat által hasznosíthatóvá kell tenni az állami intézményrendszer ez irányú munkáját, emellett a termelők érdekképviseletei, egyéb intézményei kapjanak lehetőséget és támogatást a piaci információk beszerzése, feldolgozása, átadása és a piacfeltáró akciók lebonyolítása érdekében – javasolja a MOSZ.
Az érdekképviselet szerint a hazai termékek minőségjavítása, az élelmiszer-biztonság növelése érdekében össze kell hangolni a minőségtanúsítási rendszereket az alapanyag-termelés, a feldolgozás és a forgalmazás területén. A hazai mezőgazdasági termelők és termékek elsődlegességét biztosítani kell a belföldi fogyasztói igények kielégítésekor. Nélkülözhetetlen ezen felül a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölése, a minőségi tanúsítvány feltüntetése, a fogyasztó alapvető jogaként kell biztosítani, hogy a termékek eredetét a forgalmazás során megismerhesse.
A piacok megfelelő védelme érdekében nem utolsósorban olyan szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási gyakorlatot kell alkalmazni az import esetében is, mint amilyen a belföldi eredetű termékek termelésénél, előállításánál és forgalomba hozatalánál megkövetelt – indítványozza a szervezet.
Szerkezetváltást!
A MOSZ megfogalmazta indítványait a termelési szerkezet változtatásával, a megújuló energia előállításával és felhasználásával kapcsolatban is. A szerkezetváltásban lehetségesnek tartja a gabona alternatív célú felhasználásának növelését, illetve alternatív energetikai céllal termesztett kultúrák termelésbe állítását. Az alternatív felhasználást a gabona ipari felhasználási programjainak elősegítése, megszervezése jelentheti (izocukor, bioetanol, bioműanyag). A megújuló energiaforrások helyi felhasználását azonban támogatni kell ahhoz, hogy egy-egy üzem a saját célú, kisebb volumenű megújuló energetikai célú fejlesztését megvalósíthassa.
Az érdekképviselet szerint meg kell oldani, hogy a mezőgazdasági termelők a folytatott tevékenység jellege miatt ne lehessenek kizárva az EMVA-n kívüli gazdaság-, vidékfejlesztési forrásokból, ugyanakkor a komplex programok megvalósításához forrásként szükséges bevonni a különböző közösségi és nemzeti alapokat (kohéziós, regionális).
Állattenyésztést!
Növelni kell az abrakfogyasztó állattenyésztési ágazatok súlyát, ennek érdekében a környezetvédelmi és állatjóléti előírások teljesítési határidejét módosítani kell, egyidejűleg biztosítva a fejlesztéshez szükséges forrásokat is. Mivel földrajzi elhelyezkedésünk drágítja gabonaexportunkat, az agrárkormányzatnak (a kormánynak) a többletköltségeket ellentételező fuvarkiegyenlítési rendszert kell kiharcolnia – véli a MOSZ.
Az érdekképviselet szerint törekedni kell a termőföld egy részének intenzívebb használatára, a kertészeti (zöldség-, gyümölcs-, szőlő-) kultúrák részarányának növelésére, a más célra nem, de erdőgazdálkodásra eredményesen használható területeken pedig a rendelkezésre álló források által meghatározott ütemben erdősítést tart szükségesnek.
