Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Örülök, hogy itt ülhetek az irodájában.
– Én is! Annyi mennydörgés-villámlás volt itt a tavalyi gazdatárgyalások meg más ügyek során, s ezeket mindig leszűkítik egyes emberekre. Pedig más zajlik az asztalnál, és más, ami a közvéleményhez eljut. Ráadásul azt nem mondhatom, hogy érzékelem a problémákat, de tiltakozom az egyéb, például politikai szempontok miatt, amelyek nem szakmaiak. Az ilyen beosztáshoz nem lehet kiszolgáltatottnak lenni. Tartás kell hozzá, és szükséges egyfajta politikai elfogadottság is. Nélkülözhetetlen ugyanakkor a biztos szakmai felkészültség, mert ezen a téren mellébeszélni nem lehet.
– Akkor saját agrárvállalkozásáról is kérdezem majd, de menjünk sorban. Mennyire vette jól az első uniós kanyarokat a magyar mezőgazdaság?
– Az ágazat az EU-csatlakozást követő hónapokban ellentmondásos helyzetbe került: a pozitív és negatív folyamatok egymást erősítve vagy gyengítve, esetleg ellentétesen hatottak. Tavaly már a pozitív folyamatok kerültek túlsúlyba és megkezdődött az ágazat konszolidációja. Az első uniós években a mezőgazdasági termelés jelentősen bővült, a kibocsátás volumene 2004-ben 26, 2005-ben pedig 17 százalékkal haladta meg a 2003. évit. Kedvező, hogy 2005-ben is relatíve magas hozamok voltak, jó eredményeket ért el a növénytermesztés, amelynek kibocsátása már 2004-ben is több mint másfélszeresére nőtt. A múlt évben a rekordtermések nem ismétlődtek meg, de a kibocsátás így is felülmúlja a 2003. évit. Az állattenyésztés kedvezőtlen tendenciáit ugyanakkor még nem sikerült megfordítani: termelése 2004-ben 11, 2005-ben pedig további 6 százalékkal esett vissza. Az állattenyésztési ágazatok közül azok teljesítettek jól, amelyek részesülhettek a közvetlen támogatásokból. Fentiek együttes hatására az ágazat GDP-termelése ugyan csökkent tavaly a korábbi év kimagasló értékéhez képest, de részesedése a nemzetgazdasági GDP előállításából így is meghaladta az előző évek átlagát.
– Hogyan alakult az ágazatban a jövedelmezőség?
– A kétéves időszakban kedvezően változott a mezőgazdaság jövedelemtermelése: növekedett a gazdaságoknál képződött üzemi jövedelem és számottevően enyhültek a 2004-es évet jellemző likviditási gondok. A kettős könyvvezetésű társaságoknál – figyelembe véve a 2004-ről áthúzódó, illetve a 2005. évi eredményt érintő, de csak ez év elején kifizetésre kerülő költségvetési támogatások miatti jelentős többletet – a múlt évi adózás előtti eredmény várhatóan 55-60 milliárd forint lesz, szemben az előző évi mintegy 19 milliárddal. Az ágazati jövedelem ugyanakkor tavaly elsősorban a közvetlen támogatások emelkedése miatt növekedett tovább, s hasonló tendenciára lehet számítani a következő években is.
– A mezőgazdasági beruházások 2004-ben eléggé visszaestek az előző évhez képest. Mi volt tavaly?
– Az említett visszaesést két tényező okozta. A korábbi évek jelentős beszerzései viszonylag kedvező helyzetet teremtettek, az EU-csatlakozással pedig a beruházási támogatások jelentősen, a 2003-as 227 milliárd forintos szintről 158 milliárdra mérséklődtek. Tavaly a raktárkapacitások és az építési beruházások további bővülése következtében a beruházások értéke újra növekedett, elérte a 170 milliárd forintot. A következő években a beruházási színvonal további növekedése prognosztizálható az uniós támogatások bővülése és a jövedelmezőség javulása következtében.
– Az EU-csatlakozás óta az élelmiszerek importboomjától volt hangos a sajtó. Mennyire alakult át az agrár-külkereskedelem?
– Az agrár-külkereskedelemre már évek óta az export lassú bővülése, egyes években stagnálása, illetve az import gyorsuló növekedése jellemző. Különösen felerősödött ez az irányzat az EU-csatlakozás évében. A tendencia tavaly kedvezően változott az ágazat reagálóképességének köszönhetően: mérséklődött az export és az import növekedési ütemének különbsége. Az agrárexport 2004-ben euróban mintegy 9 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva, tavaly pedig fokozódott ez a növekedési ütem, s ennek eredményeként 3,43 milliárd eurós export prognosztizálható. A csatlakozás után felgyorsult ágazati behozatal növekedése a múlt évben lelassult, s már csak 14 százalékkal nőtt. A múlt évi agrárimport 2,28 milliárd eurósra várható, így az agrár-külkereskedelmi egyenleg 4 százalékkal javul.
– Evezhetünk személyesebb vizekre? A beszélgetés előtt arra is gondoltam, hogy egy agrárszektorbeli „élő legendával” készítek majd interjút.
– Az élő legenda az Albert Flórián, én Fradi-elnök voltam két évig, utánam Torgyán József következett. A Fradit akkor meghatározó arányban az állam tartotta el – a tárcánál külön költségvetési sor volt fenntartva erre a célra –, így az elnököt is az állam adta. Persze tény, hogy a magyar agráriumban a rendszerváltozás óta gyakorlatilag a leghosszabb ideje én vagyok benne a szűkebb vezetésben. Nem vagyok rá büszke, de a minisztereket, államtitkárokat tekintve nagyon nagy volt a fluktuáció. A Horn-kormány idején több mint három évet, most pedig gyakorlatilag az egész ciklust itt töltöttem a Kossuth téren, részben címzetes államtitkárként, három éve pedig ismét közigazgatási államtitkárként.
– És az OTP-vezér Csányi Sándor „vadászhaverjaként”?
– Csányi Sándorral több mint húsz éve ismerkedtem meg és már akkor is együtt vadásztunk. Még itt volt a minisztériumban osztályvezető a vadászati főosztályon, amikor már nagyon korrekt kapcsolatunk volt. Úgy alakult a világ, hogy ma ő az egyik legnagyobb európai bank főnöke, de nem csak bankár. Olyan kiegészítő vállalkozásai vannak Magyarországon és a világban is, amelyek figyelemre méltóak és becsülendőek. Szerintem az országnak – a személyes érintettségétől függetlenül – örülnie kell, hogy egy ilyen vállalkozás magyar tulajdonban van. Egyébként nem csak „vadászhaver”. Nincsenek közös üzleti érdekeltségeink, de rendszeresen tudunk konzultálni mezőgazdasági, finanszírozási kérdésekben, és nagyon gyorsan meg is tudunk egyezni. A földjelzálog-hitelezésben vagy a mezőgazdaság egyéb konkrét finanszírozási kérdéseiben a többi kereskedelmi bankkal együtt az OTP a legnagyobb partnerünk.
– Ha már üzlet, térjünk rá saját cégére. Miben utazik?
– Az Aranykorona Rt. szülőfalumban, Tiszapüspökiben működik, és agrármérnök vejem vezeti. Valamikor a felmenőim voltak a legmódosabbak a faluban, én később annak a szövetkezetnek lettem az ösztöndíjasa, amelyikbe a földjük bekerült. A szüleim kulákok voltak, a nagyapám házát pedig én vásároltam vissza, ebben van most a cég irodája. A társaság a bérelt földekkel együtt összesen 800-850 hektár szántón gazdálkodik, de a legelő- és erdőterületeket is hozzászámolva körülbelül 1050 hektáron.
– Milyen növényeket termelnek és kinek adják el?
– Búzát, árpát, repcét, napraforgót, kukoricát. Volt korábban 10 hektár körüli fokhagymánk, most is meg tudnánk termelni, ha lenne rá piaci igény. Félhektáronként volt kiadva dolgozóknak, tehát húsz családnak adott körülbelül félfizetésnyi megélhetési lehetőséget. Az intenzív növények közül csak ezt termeltük, de az utóbbi két évben abbahagytuk, mert nem tudtuk eladni. Mint sokan mások, mi is az egyik termelési rendszernek vagyunk a tagjai. Emellett közel van hozzánk a martfűi olajgyár, oda a napraforgót, repcét viszonylag könnyen el tudjuk juttatni, ezt tehát meg lehet oldani önállóan is.
– A „tűz közeléből” mennyire tudja kihasználni a lehetőségeket?
– Az Aranykorona Rt. csak azokat a támogatásokat vette igénybe 2002-től, amelyek bizonyos automatizmus révén jártak. A fennálló hitelek kezelésére, a területalapú és egyéb direkt támogatásokra gondolok. 2002-től egyetlen fillér pályázatos támogatást nem vettünk igénybe sem a SAPARD-ból, sem az AVOP-ból, sem az NVT-ből. Ez volt Medgyessy Péter miniszterelnök általam is elfogadott véleménye, de így gondolom ezt ma is. Ha valaki ilyen beosztásban van, felügyeli a pályázatos támogatási rendszert, számolnia kell azzal, hogy ilyeneket nem vehet igénybe. Most sincs beadva pályázatunk.
– Szűk körben nem is olyan rég még az egyik volt állami agrárcég, a nemrég privatizált Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt. lehetséges vevőjeként emlegették, ám azt végül Leisztinger Tamás egyik érdekeltsége szerezte meg. Egyesek azt gondolhatják, egy államtitkár nem privatizálhatott, Leisztinger pedig nem magának vásárolt.
– Pedig nem így van. Leisztinger szóba se került akkor, amikor mi már előálltunk azzal, hogy az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-t megvásároljuk. Az a cég szomszédos mostani gazdaságunkkal, és arra készültünk, hogy a dolgozókkal együtt vesszük meg. Létre is hoztunk erre egy kft.-t., de közben úgy adódott, az akkori miniszternek, Németh Imrének miniszterelnök úr jelezte, hogy ebben a privatizációban a kormányzati szerepem miatt nem lenne ildomos részt venni, ezért nem túl könnyű szívvel, de lemondtam róla. A második körben már semmi közöm nem volt ahhoz, hogy ki vásárolja meg. Jó lett volna tulajdont szerezni benne, mert nagyon nagy lehetőséget látok az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-ben most is, de nem így alakult. Sajnos.
– Nem okoz ez a visszafogottság nagy hátrányt a piaci versenytársakkal szemben?
– Ezt el kell dönteni akkor, amikor az ember egy ilyen állást elvállal. Ha az Alcsiszigeti-privatizáció kapcsán annak idején úgy teszik fel a kérdést, hogy csinálom-e ezt tovább vagy részt vehetek a privatizációban, nagyon elgondolkodtam volna, melyiket válasszam. De mivel éppen előtte egy ciklusra vállaltam el ezt a beosztást, fel sem merült bennem, hogy felrúgjam a már említett alapelveket. Nagyon jól jött nekünk a területalapú támogatás, csakúgy, mint másoknak. Sőt, minket a területalapú támogatások segítettek át a nehezén, segítségükkel tudtuk visszafizetni a hiteleinket és bizonyos tekintetben a likviditásunkon is javítani tudtunk. Bár van hitelállományunk, de a tavaszi munkák végéig nem kell forgóeszköz jellegű hitelt felvenni. Most kezd tehát „beállni” vagy igazán működni a dolog. Ugyanaz a jellemző a mi gazdaságunkra is, mint a magyar mezőgazdaságra: 2003-ban nagyon rossz, veszteséges évünk volt, 2004-ben viszont kimagaslóan jó lett a gabonatermésünk. Ugyanez mondható el 2005-ről, s bár nem tudtuk megismételni az előző évet, a gazdálkodás eredményes volt.
