Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az utóbbi két évben nagyon sok növényvédő szer hatóanyagát tiltották be az EU-ban és csatlakozásunk óta Magyarországon is – mondja Hargitai Ferenc, a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület főtitkára. Hozzáteszi, hogy ezekkel a készítményekkel nem volt különösebb gond, a döntő ok az, hogy a gyártó cégek egyszerűen nem újították meg az engedélyezési kérelmüket, illetve nem kérték a hatóanyagok felvételét az EU engedélyezési listájára. Mégpedig azért, mert ezek régi anyagok voltak, a vállalatoknak pedig jóval újabb készítményeik vannak. Ennek következtében több száz hatóanyag lekerült a használati listáról, olyanok is, amelyek közül sokat a magyar vállalatok gyártottak.
A hivatalos listáról levett hatóanyagokból készült szerek egy részét – úgynevezett nélkülözhetetlen használat keretében – azért még korlátozottan, bizonyos növényi kultúrákban, bizonyos károsítók ellen lehet használni – magyarázza a főtitkár, hozzátéve, hogy a már nem engedélyezett szereknek van egy harmadik csoportja is, amelynek kifutási időt adtak. Utóbbi szerek közül nagyon soknak ez a „gyártási kifutási ideje” tavaly decemberben lejárt, jó néhánynak pedig az idén jár le (felhasználásukat – a készletek csökkentése érdekében – még egy-két évig engedélyezik). Ez azt jelenti, hogy az EU-szabályozásnak a növényvédőszer-választék tekintetében komoly hatása lesz, illetve már van is. A jövőben várhatóan lényegesen csökken a hazai hatóanyaggyártásból választható szerek száma, egyúttal megnő, illetve tovább emelkedik az importált szerek mennyisége.
A növényvédő szerek forgalma éves szinten tavaly 43-45 milliárd forint volt, ebből a hazai gyártók, illetve szerek részesedése csupán néhány milliárd forint. Magyarországon növényvédő szert gyárt az Agro-chemie Kft., az Észak-magyarországi Vegyiművek Kft. – több szerük éppen az EU csatlakozásból adódó új feltételek miatt kikerül a felhasználható körből, így főként exportra tudnak majd termelni a jövőben –, a felszámolás alatt lévő, egyelőre bizonytalan jövőjű Nitrokémia 2000 Rt., illetve a Budapesti Vegyiművek Rt. A sellyei üzem gyárt ugyan, de döntően külföldi tulajdonosának a megrendelésére, továbbá van néhány kis gyártó is.
Ami az idei évet érdekessé teheti, az a forgalomban tavaly még elhanyagolható mennyiségű, de növekvő tendenciájú, úgynevezett párhuzamos import. Ennek keretében elvileg ugyanazt a terméket hozzák be Magyarországra, amelyet korábban már itt engedélyeztek, de nem az eredeti gyártó szállítja, hanem más kereskedelmi csatornán érkezik. Tavaly adtak ki engedélyeket erre a tevékenységre is, jelenleg mintegy húsz termék esetében lehetséges, hogy nem az eredeti gyártó hoz be valamilyen szert. A párhuzamos import keretében elvileg ugyanannak a terméknek kellene érkeznie, illetve mindenképpen az eredetinek megfelelő, engedélyezett minőségűnek. Az elmúlt év tapasztalatai mindenesetre arról tanúskodnak, hogy előfordul, csak „papíron” jön be ugyanaz a szer, amely a gyakorlatban már valamilyen más, „hamisított” termék, ami nem feltétlenül jelent automatikusan rosszabb, gyengébb hatást, mint amilyen az eredeti szeré, de mégsem ugyanaz, mint aminek a behozatalát engedélyezték.
A piacot alapvetően nem a párhuzamos import ténye zavarja, mert a szabályok betartása esetén a végső forrás az eredeti kutató, gyártó cég. A gondot az jelenti, ha nem az eredeti termék érkezik, amit rendkívül nehéz kiszűrni. Manapság nagyon könnyen lehet szinte ugyanolyan terméket gyártani mint az eredeti, és például egy indiai, kínai termék nagyságrenddel olcsóbb az európainál. Első ránézésre azonos csomagolású termék esetén tehát komoly piacvesztést okozhatnak a hamisított termékek az eredeti gyártóknak. Az ellenőrző hatóságok felelőssége nagy a beazonosítás tekintetében. A szövetség tagvállalatai folyamatosan figyelik a piacot, és ha valami gyanúsat észlelnek, azt jelzik a hatóságoknak. Észre lehet venni például a csomagolóanyagon egy azonosító jelzést vagy gyártási számot, amelyről aztán kiderülhet, hogy az adott cég ilyen jelzéssel nem is állított elő terméket. Ez esetben a vizsgált áru nyilvánvalóan hamis, de mire ez kiderül, sok esetben már el is adták. A felhasználó mezőgazdaság szempontjából persze az olcsóbb beszerzési lehetőség kedvezőbb, mint a drágább, azonban az eredeti termékekre – nem a hamisítványokra! – a fejlesztő cég korábban jelentős összeget költött, a piaci bevezetésre szintén. Nem beszélve arról, hogy a hamisítvány mindig magában hordozza a rizikót: valóban olyan hatása van-e, mint az eredetinek, illetve nincsenek-e emberre, környezetre ártalmas alkotóelemei.
