Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Idén február 8-ától 11-éig tart nyitva a mezőgéppiac legjelentősebb hazai szakkiállítása, az Agro+Mashexpo a Hungexpo Rt. szervezésében, immár 24. alkalommal, az EU-csatlakozás óta azonban első ízben. A kiállítás a szántóföldi gépektől a kertépítés eszközein át a vetőmagvakig rendkívül széles körben vonultatja fel a gyártók és kereskedők kínálatát. Az idén több mint 11 ezer négyzetméteren csaknem 200 cég állít ki, csaknem 10 százalékban külföldről.
A mezőgazdasági gépek hazai piaci kínálata a felvevőképességhez képest hatalmas – tájékoztat Hajdú József, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének (MGI) tudományos főigazgató-helyettese. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy az FVM MGI-ben készülő és hamarosan megjelenő 2006-os Gépkatalógusban több mint 80 ezer különféle rendeltetésű mezőgazdasági géptípus és típusváltozat szerepel. Több mint 2000 mezőgazdasági gépgyártó vállalkozás termékei találhatók meg a katalógusban, amelyek 870 gépforgalmazón keresztül jutnak el a vevőkhöz.
A kínálati listában több mint kétezerféle különböző traktortípus és típusváltozat található, a megvásárolható arató-cséplő gépek típusválasztéka pedig megközelíti a 300-at, de több mint 900-as a mezőgazdaság által használt rakodógépek választéka is. A traktorokkal üzemeltethető munkagépek kínálata (talajművelő, vető, permetező, szálastakarmány-betakarító stb.) több mint 30 ezer különféle gépet jelent. A növénytermelés egyéb területein használatos gépek, illetve tárolótelepi gépek és berendezések kínálata is közelít a húszezerhez. Az állattartási technológiákban alkalmazható gépek, eszközök és berendezések választéka csaknem 7000, míg a mezőgazdasági üzemek, termelő telepek működtetéséhez és fenntartásához szükséges úgynevezett majori gépek típuskínálata több mint 17 ezerre tehető.
Az igazgatóhelyettes szerint ezekből az adatokból is látszik, hogy a mezőgazdasági gépek magyarországi piacának kínálata egyértelműen európainak tekinthető: a piaci szereplők között, illetve az értékesítési kínálatban szinte minden gépgyártó és mezőgépmárka megtalálható, amely a szakmában nemzetközileg számít.
A hazai mezőgépforgalom évente jelentős eltéréseket mutat. Az 1992-es mélypont után – amikor alig haladta meg az értékesített gépek összértéke a 7 milliárd forintot – a mezőgazdasági privatizáció konszolidálódása nyomán folyamatosan nőtt és 1998-ban már elérte az 51 milliárd forintot. A következő két évben csökkent, majd 2001 és 2003 között gyors ütemben növekedett, 2003-ban pedig 115 milliárd forinttal forgalmi csúcsot döntött. 1993 és 2003 között a forgalom folyó áron tízszeresre nőtt, 2004-ben azonban újból visszaesés következett be, mivel csak 49 milliárd forint volt. Tavaly az előző évihez képest 50 százalékos növekedés volt tapasztalható és várhatóan 68 milliárd forint körüli értékkel zár majd az év.
A piaci forgalmat alapvetően két tényező befolyásolja: egyrészt a mezőgazdasági árbevételek és a jövedelmek alakulása, másrészt pedig az 1993-tól hozzáférhető vissza nem térítendő támogatások, amelyek kezdetben nemzetközi költségvetési forrásból, az utóbbi években pedig részben SAPARD, majd AVOP uniós forrásokból származtak. Amikor a támogatások hozzáférhetőek voltak, egyértelműen nőttek a gépvásárlások, amikor elfogytak, szinte teljesen leállt a gépforgalom. A támogatások egyértelműen piaci katalizátorként működtek, jól mutatja ezt, hogy az EU-csatlakozás első évében, 2004-ben AVOP-forrásból nem voltak kifizetések gépre, így a gépeladások 60 százalékkal visszaestek 2003-hoz képest. Az elmúlt évben megkezdődtek az AVOP-kifizetések, így mindjárt 50 százalékkal nőtt a piaci forgalom. Ilyen szempontból a 2006-os év is rosszabbnak ígérkezik, mivel az AVOP keretében géptámogatásra nem lehet pályázni, a megkötött szerződések alapján pedig kisebb mértékű támogatást fizetnek csak ki. A gazdák az uniós területalapú és a kiegészítő támogatások révén tavaly és az idén is jelentős összeghez jutottak, azonban nekik kell eldönteniük, hogy ezen bevételeikből mire költenek. Szükséges lenne tehát, hogy az éves üzleti terveikben tudatosan – a fejlesztési igényeik figyelembevételével – tervezzék a gépvásárlásaikat, és ne csak a támogatások elérhetősége motiválja azokat – vélekedik Hajdú József.
A statisztika szerint a hazai mezőgazdasági vállalkozások közül az utóbbi években a legtöbb gépet a gazdasági társasági formában működők vásárolták, a piaci forgalom több mint fele a övék. Az egyéni gazdaságok a forgalom 40 százalékát ,,hozták”, a maradék 10 százalékon a szövetkezetek és az egyéb gazdaságok osztoztak. A hazai gépvásárlók a legtöbbet az erőgépek beszerzésére költöttek az elmúlt tíz évben, ez a teljes forgalom 60 százalékát tette ki, azaz eddig a traktorok és a „magajáró” gépek élveznek prioritást a beruházásokban, a munkagépek arányaiban ennél kisebb értékben szerepelnek. Az éves piaci forgalomnak több mint háromnegyedét a korszerűbb nyugati relációjú gépek forgalma adta, 10-11 százalékos a hazai reláció részaránya és 13-14 százalékot tesznek ki átlagban a keleti, főleg belorusz és lengyel gépek.
Tendenciájában a vásárlások között a nyugati gépreláció kínálata folyamatosan növekvő, a hazai és keleti gépeké csökkenő. Ez a mezőgazdaság technikai színvonalának növekedése szempontjából előnyös, ugyanakkor nem lenne szerencsés, ha a hazai mezőgépgyártás teljesen háttérbe szorulna. Ennek stratégiai, versenyfenntartó és alkalmazkodásban mérhető jelentősége van. Az éves gépforgalom alapján beruházás szempontjából gyengébbnek minősülő években is 70 ezer, jobb időszakokban ennél kétszer több új mezőgazdasági gép állt termelésbe, elősegítve az elöregedett és technikailag is elavult gépállomány megújulását.
