BUX 135899.33 -0,03 %
OTP 42760 0,45 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Elkészült az egységes nemzeti szennyvízkezelési program

Négy-öt évvel ezelőtt Magyarországon a GDP 0,34 százalékát fordították csatornák és szennyvíztisztítók építésére, ma ez az arány már 0,54 százalék. Jövőre megújított formában folytatódik az ágazatot európai színvonalra fölemelni hivatott nemzeti szennyvízkezelési program, amely csaknem ezermilliárd forintnyi beruházást igényel. A program az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet szentel a kis költségű, gazdaságosan fenntartható, környezetvédelmi szempontból biztonságos megoldásoknak.

2002. április 25. csütörtök, 23:59

Jelenleg több mint 500 szennyvíztisztító telep működik országszerte, a 3150 településből viszont csak mintegy ezer csatornázott. Mivel a települések több mint háromnegyede kicsi - ezekben a szakemberek szerint hosszabb távon inkább a szennyvizek helyi, egyedi, illetve házi ártalmatlanításának módszereit kellene alkalmazni -, egyáltalán nem biztos, hogy csak nagyberuházásokkal lehet a kitűzött 2015-ös határidőig teljesíteni az Európai Unió előírásait. Erre utal az idén február végén elfogadott és 2003. január 1-jén hatályba lépő nemzeti települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási program is, amely a környezetérzékenységi szempontok és az EU részéről kért, illetve a tárgyalások során véglegessé vált határidők alapján rangsorolta a településeket. Az „alapleltár” szerint Magyarország 660 normál és 22 érzékeny területre osztható, ahol kétezernél többen laknak, így 2000 LE (lakosegyenérték) fölötti a szennyvízkibocsátás. A kisebb lélekszámú részeken 661 település „normál” és 165 „érzékeny”.
A nemzeti megvalósítási program szerint 2001-től 2015-ig 972 milliárd forint értékű beruházást kellene végrehajtani Magyarországon az EU-előírások teljesítéséhez, a budapesti beruházások nélkü. A fő cél 2008-ig a szerves szennyeződésen túl a nitrogén- és a foszforszennyezés eltávolítása. Az utolsó évig, 2015-ig a 2-10 ezer lakosú területeken is meg kell oldani a szennyvíz elvezetését, tisztítását. A megvalósítást legalább kétévenként felül kell vizsgálni, s szükség esetén módosítani kell.
A Környezetvédelmi Minisztériumnál a jövőben az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyeznének az ellenőrzésre, beleértve a tervezést, a megépült csatornák kihasználtságát is. El szeretnék érni, hogy csak közbeszerzési eljárással kiválasztott, minősített tervezők dolgozzanak, s hogy a helyi önkormányzatok betartsák az előírt 90 százalékos bekötési kötelezettségi arányt az új - állam által támogatott - csatorna megépítésénél. Az állam évente 60-70 milliárd forinttal támogatja a szennyvízkezelési beruházásokat. Ez évtől a hagyományos szennyvizes beruházások 20-30 százalékos mértékű támogatásán túl a természetes szennyvíztisztítási megoldások 60, az egyediek pedig 70 százalékos támogatást élvezhetnek a környezetvédelmi alap célelőirányzatból (KAC).
A természetes és egyedi megoldások 40-60 százalékkal olcsóbbak a hagyományos mesterséges tisztításnál, üzemeltetésük és fenntartásuk pedig 20-30 százalékkal kevesebbe kerül a hagyományosnál. A KAC ezért is részesíti előnyben előbbieket, ez évtől a természetes, egyedi megoldások tervezése is 80 százalékos mértékben támogatott.
Ahol a csatornázás túlzott költséggel járna, illetve nem járna különösebb környezeti haszonnal, ott egyéb, költségkímélő megoldásokat kell alkalmazni az agglomerációkra vonatkozó szennyvíz-elvezetési kormányrendelet szerint. A környezetvédelmi tárcánál az ilyen megoldások közé a faültetvényes, a mezőgazdasági öntözéses, a tavas, az épített vízi növényes szennyvíztisztítást sorolják.
Ezen eljárások alkalmazása feltételezi, hogy a kisebb településen megépítették a helyi csatornát, és az összegyűjtött szennyvíz szennyezőanyag-tartalma költségkímélő módon, mechanikai előkezelés - rácsszűrés, ülepítés - után a talaj, a levegő, a mikroszervezetek, a növényzet és a napfény hatására elemi részekre bomlik. Jelenleg körülbelül száz természetes tisztítási rendszer található az országban, a legelterjedtebb a nyárfás, de alkalmazzák a tavast és az öntözésest is. E rendszerek köre azonban nem a csatornázott településeken, hanem az élelmiszer- és húsüzemek, almalé- és konzervgyártók számának emelkedése miatt bővült az utóbbi időben, s például a Nyírségben jellemző igazán.
Az egyedi - helyi és házi - szenynyvíztisztító rendszereket általában a közcsatornával gazdaságosan nem ellátható területeken alkalmazzák. A kisberendezéseket vagy ,,zsebtelepeket” főként a magukban álló éttermek, panziók, szanatóriumok vagy éppenséggel üdülőterületek gazdái, illetve a kis lakosságsűrűségű települések jobb módú polgárai alkalmazzák.
Ezek ugyanis rendkívül praktikusak, de a beruházási és a fenntartási költségeik magasak, többe kerülnek, mint az egyedi szennyvízelhelyezés. Az utóbbi, legfeljebb tucatnyi embert kiszolgáló módszer lényege egy vízzáróan kialakított ülepítő-oldó medence - nem tévesztendő össze a messziről bűzlő pöcegödörrel -, amelyben homokszűrővel vagy vízinövényekkel oldják meg a tisztítást.
Regős Zsuzsa

Regős Zsuzsa
Regős Zsuzsa

Ez is érdekelhet