A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter korábban több alkalommal is ígéretet tett arra, hogy a bankadó mértékét jövőre megfelezik, s 2013 után kivezetik a piacról, helyét pedig az addigra várt uniós bankadó mértékével megegyező elvonás foglalhatja el, elemzők szerint a mostani ötlet csak úgy kivitelezhető, ha a bankadót a tranzakciós adó bevezetésével párhuzamosan kivezetik a piacról.
Mivel ezzel egy időben nem várható, hogy a kormányzat lemond a bankadóbevételekről, érdemes legalább azzal a 120 milliárd forinttal számolni, amelyet a pénzintézetek tavaly és idén kötelesek befizetni. (A többi, az adót nyögő pénzügyi szolgáltatóra a tranzakciós adó kivetése meglehetősen nehézkes volna.)
A Giro Zrt. adatai szerint tavaly 280 millió banki tranzakció futott keresztül a rendszeren, ha ezen tranzakciószámra akarjuk ráhúzni a 120 milliárd forintos összeget, tranzakciónként 429 forintos átlagos adóterhelést kapunk. (A jellemzően egyedi, ám nagy összegű Viber-tranzakciók száma elenyésző e tekintetben.) Miután jól látható, hogy a kis összegű átutalásokat az ilyen adóteher \"megölné\", egyértelműnek tűnik, hogy csak forgalomalapú lehetne az adó.
Ha az adó összegét a Giro-átutalások 59 315 milliárd forintos tavalyi volumenéhez mérjük, akkor 2 ezrelék körüli adómértéket kapunk. Természetesen nem feledkezhetünk el a Girónál értékben alig 30 százalékkal kisebb értékű nem banki Viber-átutalásokról sem, ezek mellett 1 ezrelékre apadhat az adóterhelés. Mivel kizárható, hogy az állam pont a bankok egymás közötti műveleteinek megadóztatásáról mondana le, így újabb Viber-tétel kerül a képbe, vagyis az értékre vetítve fél ezrelék körüli adóterheléssel lehetne biztosítani a költségvetés bevételi oldalát. Ez a terhelés lényegében fele annak a költségnek, amelyet a hitelintézetek egy-egy tranzakcióért elkérnek az ügyféltől, vagyis számottevően drágulni fognak a banki tranzakciós díjak.
Ráadásul a fenti okfejtés a teljes körű tranzakciós adó bevezetésével számol, ám a hírek szerint a kormányzat − ha lehet − mentesítené a lakosságot a terhek alól. Ez ugyanakkor lényegesen komolyabb terheket róna az átutalásokért már ma is sokkal komolyabb összegeket fizető vállalkozásokra. Ez a megoldás számos tekintetben kockázatos. Egyrészt a cégek egy részét arra késztetné, hogy külföldi hitelintézeteken keresztül bonyolítsák fizetési forgalmuk döntő részét és itthon csak a \"kötelező\" tranzakciókat − például a NAV-utalásokat − bonyolítsák. Ennél is nagyobb kockázatot hordoz az, hogy a vállalkozások jelentős része az adó elkerülése érdekében visszatérne a készpénzforgalomhoz, ami nemzetgazdaságilag sokkal költségesebb, másrészt pedig finoman szólva sem a gazdaság kifehérítése irányába hat.
