A szerencsejáték-felügyeleti szakterület megállapította: az érintett gazdasági társaságok tiltott szerencsejátékot szerveztek. Szerencsejáték az, ha a nyerést a szerencse, s nem egyéb körülmények, például tudás, ügyesség határozza meg. Ezek a játékok azonban engedélykötelesek, amihez az adóhatóság engedélye is kell.
A hatóság vizsgálatában azt állapította meg, hogy a tévés játékokat nem lehet másnak eladni, mint szerencsejátéknak. Évek óta tart az a vita a játékszervezők és az egyes hatóságok között, hogy ha egy játékban két dolog határozza meg a nyerést: felveszik-e a telefont vagy sem, illetve tudja-e a helyes választ arra a kérdésre, mennyi kétszer kettő.
Az adóhatóság szerint a játékfeltételektől függően egyes játékok engedélyköteles szerencsejátéknak minősülnek. A betelefonálós műsorok esetében a szerencsés néző az emelt díjas hívással megfizette a tétet, nyereményben részesült, és ennek megszerzése túlnyomórészt a véletlentől függött. Így a játék szerencsejátéknak minősült, melyekre szervezőjük nem kért és nem kapott engedélyt. Ezért a hatóság az országos és helyi vételkörzetű tévécsatornákat fenntartó vállalkozásokat 500 ezer forinttól nyolcmillió forintig terjedő bírság megfizetésére kötelezte.
A megbírságolt gazdasági társaságok a több tucat közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérték − vagyis az ügyeket még az APEH indította. Az eljárások döntő többsége jogerősen lezárult, melyekben a bírói ítéletek kivétel nélkül a NAV-nak adtak igazat.
