Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az adózás rendjéről szóló törvény szerint ha egy cég üzletel egy másik vállalkozással, köteles kellő körültekintéssel eljárni partnere megbízhatóságával kapcsolatban. Létezik, működik, az-e, aminek mondja magát? De hol van ennek a határa?
Tértivevény kellene az exporthoz?
Az egyik ügy szerint egy magyarországi cég repcét értékesített egy olasz vállalkozásnak. Mivel a repcét el is szállíttatta a társaság, ezért az ügylet áfamentes volt. Az adóhatóság egy ellenőrzés során megállapította, hogy az olasz partner adószáma érvénytelen − azt visszamenőleg törölte az olasz adóhatóság a repceügylet előtti dátumra. Mivel a magyar cég nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a szállítmány elhagyta az országot, a hatóság nem fogadta el közösségiként az ügyletet, s a be nem fizetett áfát adóhiányként állapította meg.
A magyar cég azzal védekezett, hogy az üzlet megkötésekor ellenőrizte a partner adatait, adószámát, a szállítmányt pedig nemzetközi fuvarként útnak indította. Ennél többet nem tehetett volna. A Baranya Megyei Bíróság többek között azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy elegendő-e, ha az áru elindításáról megbizonyosodik a cég, vagy tudnia kell igazolni a célba érkezést is. Külön kérdés, hogy az olasz adóhatóság lépése, vagyis hogy visszamenőlegesen törölte a társaság adószámát, változtat-e az áfafizetési kötelezettség megítélésén.
A vétlen fél is bukik a feketefoglalkoztatáson
A másik ügy szereplői magyar egyéni vállalkozók, egy építőipari megbízásban egyikük fővállalkozó, másikuk alvállalkozó volt. Az alvállalkozónak az építési napló szerint alkalmazottai voltak, ám őket nem jelentette be, s adót, járulékot sem fizetett utánuk. E szabálytalanságok miatt az egyéni vállalkozó igazolványát visszavonták.
A fővállalkozó az alvállalkozótól befogadott számlák után le akarta vonni az áfát, ám az adóhatóság szerint erre nem lett volna joga. A számlák nagy részét ugyanis akkor állította ki az alvállalkozó, amikor már nem volt érvényes igazolványa − így nem is volt adóalany. A többi számlánál a hatóság kifogása az volt, hogy nem bizonyítható, hogy az adott munkákat valóban az alvállalkozó végezte el, hiszen neki nem volt bejelentett alkalmazottja.
Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely azzal a kérdéssel kereste meg az Európai Bíróságot, hogy az uniós szabályok megengedik-e az adólevonási jog érvényesítésének kizárását, ha a számlakibocsátó vállalkozói igazolványát visszavonták, illetve ha az alvállalkozó a rábízott munkát feketén foglalkoztatott munkavállalókkal végeztette el. Utóbbi kérdés újabbat is generált: a fővállalkozónak kötelessége-e megbizonyosodni arról, hogy alvállalkozója bejelenti alkalmazottait.
Az ilyen típusú ügyek megítélését nagyban befolyásolja, hogy a hatóság előszeretettel alkalmazza a szabályokat laboratóriumi körülmények között. Annak ellenére, hogy a valóságban nem nagy meglepetés, ha egy építőipari vállalkozó feketén foglalkoztat, a hatóság szerint ha az építési napló alapján emberek dolgoztak a területen, akkor ők szükségszerűen be vannak valahol jelentve. Kérdés, mennyire életszerű az Európai Bíróság megítélése ezekben a kérdésekben.
