Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a Gordon Brown volt brit miniszterelnök által megfogalmazott tézis - "a társadalom számára elfogadhatatlan, hogy ha a pénzügyi szektor jól működik, annak hozadékából csak kevesek részesülnek, a csőd költségeit azonban mindenki kénytelen viselni" - sokak számára elegendő ahhoz, hogy azonnal a pallosért nyúljanak, ám aligha lehet véletlen, hogy az elmúlt hónapok során az összes bankadókísérlet zátonyra futott.
A G20-ak múlt novemberi skóciai találkozóján épp Brown javaslata süllyedt el - a britek a pénzügyi tranzakciók megadóztatásával látták csökkenthetőnek a bankrendszerbeli veszteségek közfinanszírozási kockázatait. Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója az akkor általános megdöbbenést kiváltó javaslatról úgy nyilatkozott, hogy azért sincs létalapja a pótdíjas megoldásnak, mert a globális pénzügyi tranzakciókat nagyon nehéz mérni, így (az ilyen adót) nagyon könnyű kikerülni. Azt ugyanakkor a politikusok is látták, hogy a téma népszerű, a megoldáshoz ugyanakkor rögös út vezet.
Az Európai Bizottság javasolta, hogy 2011-től egységes bankadót vezessenek be az unióban a későbbi válságok finanszírozására, számítások szerint ez 50 milliárd eurót hozhatna évente. A kérdést a soron következő Ecofin-ülésen tárgyalják a pénzügyminiszterek, döntés azonban nem várható. Már csak azért sem, mert abban sem sikerült megállapodniuk a tagállamoknak, hogy az egységes bankadó kérdése adózási ügy vagy sem. Ha ugyanis adózási, akkor elfogadásához egységes, vagyis 27 igenes támogatás szükséges, ha nem, akkor pedig elég az egyszerű többség.
Ez nem mindegy, főleg mivel Németország és Nagy-Britannia nem támogatja lelkesen a szabályt. Szerintük ugyanis egyfajta biztosítás jellege van az elkülönülten kezelt bankadónak, ami nem a helyes irányba vezet.
Bankadón ugyanakkor nemcsak az unióban gondolkodnak, az IMF is foglalkozni kezdett a kérdéssel, ami komoly meglepetést keltett. A Valutaalap ugyanis túlhaladt az eredeti célon, hogy a jövőbeli bankválságok során ne az adófizetőknek kelljen fedezniük a mentőakciók költségeit.
Javaslatuk kétféle adót tartalmaz: az egyiket (FSC) a bankok mérlegfőösszegére vetnék ki, s alapvetően a jövőbeli bankválságok idejére képezne egyfajta tartalékalapot, a másik (FAT) bázisa a bankok profitja vagy az általuk fizetett bértömeg (valamint az erre kifizetett bónuszok összege) lenne - így elsősorban a túlzott banki juttatások kordában tartásáról gondoskodna.
A javaslatot döntően - a mostani válságban bankjai viszonylagos érintetlensége miatt nem igazán sérült - Kanada ellenállása miatt további kidolgozásra visszaadták, ám a pontosított IMF-javaslatok a júniusi G20-csúcson ismét előkerülnek, még akkor is, ha az EU egységét jelző saját javaslatot - amelyet Michel Barnier, az EU belső piacért és szolgáltatásokért felelős francia biztosa terjesztett elő - egyebek mellett épp az a Németország torpedózta meg (a franciák mellett), amelynek kancellárja, Angela Merkel korábban rendkívül fontosnak tartotta az egységes álláspontot.
