Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelen gazdasági helyzetben a beruházások megvalósításának finanszírozásában egyre nagyobb jelentősége van és lesz az uniós pályázati pénzek kihasználásának. Aki EU-támogatás elnyerésére pályázik, nem egyszerű helyzettel találja magát szembe. Először is célszerű átböngészni a támogatásra vonatkozó jogszabályokat, amelyek értelmezése önmagában is komoly feladat, de ez csak a kezdet. A pályázatokat kiíró szervezet honlapján lehet kiválasztani a megfelelő pályázatot. Az ehhez tartozó dokumentumok áttanulmányozása és értelmezése a következő lépés. Ember legyen a talpán, aki az útmutatók kavalkádjában el tud igazodni. Bonyolultak, sokrétűek, és nagyon sok feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy egyáltalán valaki pályázhasson, bár az is igaz, hogy az utóbbi időben több könnyítést is bevezettek a kiírók, amelyek némileg motiválhatják a pályázni szándékozókat. Attól azért még messze vagyunk, hogy a pályázni szándékozók és a pályázatokat szabályozó "erők" kívánalmai találkozzanak és egyszerűsödhessen a pályázati pénzek elnyerése és lehívása.
Ha ezen "előkészületek" után valaki belevág a megvalósításba, nem kevés adminisztrációval kerül szembe mind a pályázat megírása, mind a támogatás lehívása, illetve a monitoring időszaka alatt. A pályázat megírásakor számos probléma adódhat, nem működő táblák, nem egyértelmű tartalmi meghatározások miatt sokszor érezhetjük úgy, hogy teljesen elvesztünk az adminisztráció és a formalitások tengerében. A hivatalokkal való gyakori egyeztetés után persze tisztul a kép, de segítő szándékuk ellenére néha ők sem tudnak egzakt válaszokat adni, ráadásul még hibás táblázatok is előfordulhatnak, ami a javítást követően akár boríthatja is az addigi számításokat. Ki kell emelni, hogy a hivatalokban dolgozók abszolút kooperatívak, igyekeznek mindenben segíteni, de így is csak lassan változik a helyzet. Sajnos a korábbi évek adatai szerint van olyan pályázati típus, amelynél a csekély számú benyújtott és érdemben elbírált pályázat (és természetesen kevés kiutalt támogatás) miatt sem a pályázóknak, sem pedig a hivataloknak nem alakult ki a megfelelő gyakorlati tapasztalata. Mindennek az a következménye, hogy most - amikor a gazdasági helyzet megkívánja, hogy több támogatás kerüljön a pályázókhoz - kell egymást segítve kialakítani a gördülékeny és hatékony pályázási, pályáztatási gyakorlatot. Nem könnyű feladat, mert a bonyolult támogatási szabályozás - a helyi és természetesen az uniós is - megkívánja a szigorú ellenőrzési lehetőséget, a biztosítékok meglétét arra vonatkozóan, hogy a támogatási pénzek megfelelő helyre kerüljenek. Ugyanakkor mind a hivataloknak, mind pedig a pályázóknak szükségszerűen jelezniük kell a szabályokat megalkotó szervezeteknek, hogy ha továbbra is ilyen mértékű adminisztratív, bürokratikus terhekkel kell szembenézniük, akkor továbbra is kevesen fognak élni a pályázás lehetőségével és ezáltal minimális lesz az uniós pénzek kihelyezése.
Szükséges lenne egyes támogatások pályázási feltételeinek szabályozás szintű átgondolása és egyszerűsítése.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiekben leírtakat persze nem lehet általánosságban elmondani minden pályázati kiírásra, ezen gondolataim egyetlen operatív program kapcsán fogalmazódtak meg, és szeretném hinni, hogy a többi kiírás esetében minden problémamentesen zajlik.
