Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A minap érdekes APEH-jegyzőkönyvvel találkoztam: milliárdos adóhiányt alapozott egy megdöbbentően kifacsart törvényi félreértelmezésre. Bizonyos értékesítések kapcsán ugyanis az áfatörvény adómentességet biztosít, míg az eljárási szabályok előírják, hogy többé-kevésbé ugyanezen ügyletek forgalmáról negyedévente nyilatkozatott kell benyújtani. A nyilatkozattételi szabályok körében pedig talált a szemfüles ellenőr egy félreérthető kifejezést, amelynek alapján úgy gondolta, bizonyos ügyletekről nem kell nyilatkozatot adni. Majd - valamiféle dedukciós lóugrásban haladva - arra a következtetésre jutott, hogy akkor nyilván az adómentesség sem alkalmazható ezekre az értékesítésekre.
Az ehhez hasonló megállapítások, azt hiszem, sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a cégek jelentős részénél kialakuljon egy tévképzet az adóellenőrökről: hogy a revizor mind csak a minél nagyobb adóhiányt keresi és az igazságosság vagy arányosság nem is érdekli. Pedig személyes tapasztalatom, hogy az ellenőrök nagy része belátó és racionális a munkája során. A szabályok és az adóhatóság gyakorlata sem mindig sarkallja ugyanakkor a revizort arra, hogy csak megalapozott és komoly megállapításokat tegyen.
Nem ártana például jobban elkülöníteni a valódi adóhiányt a mindenféle átfutó tételektől. Érdekes adat, hogy az összesített adó- és járulékbevételeknek körülbelül negyedét adják az áfabevételek; ezzel szemben az adóhatóság által feltárt adóhiányból előzetes ellenőrzések során 95 százalékot, utólagos ellenőrzések során 80 százalékot tesznek ki az áfára vonatkozó megállapítások.
Élek a gyanúperrel: az is hozzájárulhat az áfamegállapítások ilyen elképesztően nagy arányához, hogy azok nagy része nem is igazi költség az adózónak, nem igazi bevétel az államnak. A vállalkozások közötti kapcsolatban ugyanis a fizetendő áfa összegét a vevő következő bevallásában úgyis visszaigényelheti; a jogosulatlanul levont áfa pedig gyakran egy számlajavítás után ismét visszaigényelhető lesz, vagy esetleg az eladónak lehetősége adódik a fölöslegesen befizetett áfa visszaigénylésére.
Vagyis az adóhatóság bőszen megállapítja az áfahiányt, csak éppen a költségvetésbe egy fillérrel sem folyik be több adó. A rendes áfabevételek éppen annyival csökkennek, amennyit az ellenőrzési megállapítás feltárt. Így nem nehéz megállapítást tenni.
Áfával kapcsolatban igazi, költségvetési bevételt növelő megállapítás jóval ritkább: inkább csak az adómentes tevékenységű cégeknél (például bankoknál), a fogyasztóknak értékesítőknél (például kiskereskedőknél) fordul elő valódi áfahiány, meg néhány, "büntető" jellegű áfaelszámolás megállapításánál (például ingyenes átadások megadóztatása).
Könnyen lehet, hogy ha az adóellenőrök teljesítményértékelésében nagyobb szerepe lenne a támadható megállapítások elkerülésének, és ha a törvények és az adóhatóság az "átfolyó" tételeket csak adminisztratív hibaként, nem pedig valódi adóhiányként kezelnék, merőben más lenne a képünk az adóellenőrzésekről
