Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt években fokozatosan csökkent a tandíjkedvezményt igénybe vevők száma. Tavaly 77,8 ezer adózó kérte ezt a kedvezményt (a munkaadókkal elszámolókra vonatkozó adatokat még nem tartalmazza ez a szám), míg a korábbi években számuk elérte vagy meghaladta a 80 ezret. Ezzel szemben a kedvezmény összege nem változott az évek során: hozzávetőleg 3,3 milliárd forintot tett ki mindhárom évben. Ez máshogy nem jön ki, csak ha az elszámolt kedvezmény összege emelkedik a vizsgált időszakban. Ennek pedig egy magyarázata van: egyre többet kérnek az iskolák tandíj címén (ennek 30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint számolható el kedvezményként).
Néhány évvel ezelőtt szinte minden, akkreditációval rendelkező nyelviskola és egy sor felnőttképző intézet azzal hirdette magát, hogy ha őket választja a jelentkező, a képzés díja után nem kell áfát fizetnie, ráadásul a személyi jövedelemadó szabályai szerint még adókedvezmény is jár. Csak az akkreditált intézmények által nyújtott képzés díjából lehetett ugyanis érvényesíteni az adókedvezményt, emellett pedig kizárólag az akkreditált képzés futhatott tovább tárgyi adómentes körben.
Ma már nincs ekkora hírverés, a tapasztalatok szerint mind az intézmények, mint a magánszemélyek megtanulták az új szabályokat. Ehhez persze kellettek az adóhatósági ellenőrzések is. Arról nincs pontos kimutatása az adóhatóságnak, hogy a tandíjak ügyében hány vizsgálatot tartottak, csak annyi bizonyos, hogy tavaly 23 ezer magánszemély esetében ellenőrizték a személyi jövedelemadózással kapcsolatos adatokat, kötelezettségeket. Az ellenőrzés során minden adatra, visszaigénylésre és kedvezményre kiterjedt a revizorok figyelme, vagyis ha ebből a körből kikerültek tandíjkedvezményt is igénybe vevők, akkor annak szabályosságát is megvizsgálták.
Összességében nem jellemző sem a szándékos visszaélés, sem a hibás adatszolgáltatás. Az APEH tapasztalatai szerint az intézmények adatszolgáltatásaiban sem találhatók (legfeljebb elvétve) apróbb, pontatlanságból eredő hibák, hiszen az iskolák is tanultak az ellenőrzések eredményeiből.
Könnyű kitalálni, hogy a legkomolyabb hibák a jövedelemadóról szóló törvény kedvezményeket taglaló paragrafusai miatt keletkeztek. A tandíjakra is vonatkozó jövedelemkorlát (évi bruttó 3,4 millió forintig teljesen, afölött 3,9 millióig fokozatosan csökkenő mértékben lehet igénybe venni a kedvezményeket) mellett ugyanis egy sor egyéb korlátot, kivételt, szabályt kell figyelembe venni ahhoz, hogy érvényes legyen a kedvezmény igénylése. Az adószabályok egyik legbonyolultabb része kétségkívül ez a rész, hiszen a tandíjra vonatkozó hatvanezer forint maximális kedvezmény mellett nem szabad megfeledkezni a néhány paragrafussal lejjebb beillesztett százezer forintos kedvezménykorlátról sem. E szabály szerint több kedvezmény együttes összege nem haladhatja meg az évi százezer forintot, s ebbe a körbe a tandíj mellett a nyugdíjpénztári, a közcélú adományokra és a biztosításra vonatkozó kedvezmények is beletartoznak. Vagyis elképzelhető, hogy a kedvezmények megállapításakor az adózónak sakkoznia kell, milyen kedvezményt vegyen igénybe, s melyeket lesz kénytelen veszni hagyni.
