– A Pénzügyminisztérium (PM) és a Versenyképességi Kerekasztal egymásra mutogat az adóreform koncepciójának csúszása miatt. Önök azt állítják, hogy a tárca késik a beígért anyagokkal, a tárca pedig azt, hogy eddig a megbeszéltek szerint mindent a rendelkezésükre bocsátottak. Mire várnak?
– Érdemi anyagot egyelőre nem kaptunk, állítólag szeptember elejére készülnek el vele. A pénzügyminiszter ígért egy értékelést a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban, de csak egy szakértői testületnek semmitmondó, már több helyen nyilvánosan is megjelent tájékoztatót kaptunk. A PM vállalta, hogy készít egy anyagot arról, milyen külföldi tapasztalatok vannak az adóbázis szélesítésére, az adóelkerülés visszaszorítására, valamint a veszteséges vállalkozások számának alacsony szinten tartására. Ígértek egy tanulmányt arról is, hogy a környező országokban milyen hatással voltak a költségvetési bevételekre a lezajlott adóváltozások. Csak nemrég kaptuk meg a tárca javaslatát arra vonatkozóan, hogy a különböző kutatások elvégzésére mely intézeteket javasolják. Szabadságolási szezon van, így a „kiválasztottak” lassabban döntenek arról, hogy vállalják-e a feladatot.
Átalányadózás nélkül nem megy
– Mekkora kutatási keret áll a rendelkezésükre?
– Induláskor kaptunk 4 millió forintot, de már az első megbeszélésnél arra jutottunk, hogy ennyiből nem lehet megalapozni a javaslatot. A pénzügyminiszter akkor megígérte, hogy lesz pénz. A forrás rendelkezésre áll, de hogy mennyi, azt nem tudjuk, mivel az egyetlen kitétel az volt, hogy egy-egy kutatás ára ne haladja meg a közbeszerzési értékhatárt, különben túl hosszadalmas lesz a folyamat.
– Milyen témakörben akadt eddig nézeteltérés a kerekasztal tagjai között?
– Úgy tűnik, a tézisekben konszenzus van, annak ellenére, hogy többen markáns különvéleményt fogalmaztak meg például az evával kapcsolatban, amelynek költségvetési hatása kutatási téma. Ezt az adónemet a kisebb vállalkozások jónak tartják, de érzésem szerint a nagyobb cégek képviselői nagyon szeretnék megszüntetni, bár érvek nem hangzottak el arról, hogy miért nem jó ez az adónem. Nem biztos, hogy ebben a formában kell fenntartani, de valamilyen átalányadózást hagyni kell a rendszerben.
– Az egyéni vállalkozóknak az szja keretein belül biztosított átalányadózás nem elegendő?
– Az a rendszer nem működik. Olyan alacsony a választására jogosító értékhatár, hogy csak a legkisebbek tudnak élni vele. Sokan nem is ismerik, nem kapott szélesebb propagandát, holott sokak számára megérné alkalmazni. A pénzügyi tárcánál felmerült az átalányadózás átalakítása, de részletek nem ismertek.
Igazságtalan az adóamnesztia
– A kerekasztal résztvevői szerint egyszeri vagyonbevallásra lenne szükség, amelynél amnesztiát is biztosítanának. Ez nem aggályos alkotmányossági szempontból?
– Egyszeri, önkéntes bevallásról volna szó, ennek tudtommal nincs akadálya. Egyes résztvevők szerint kötelező vagyonnyilatkozatot kellene elrendelni, ennek azonban nincsenek meg az alkotmányos feltételei.
– Az adóamnesztiával kapcsolatban mindig felmerül, hogy igazságtalan azokkal szemben, akik tisztességesen fizették a közterheket.
– Nem túl igazságos intézmény az adóamnesztia, de szükség lenne rá ahhoz, hogy a későbbiekben vitáktól mentes vagyongyarapodási ellenőrzéseket lehessen végezni. Az önkéntesen, pótlékmentesen elvégezhető vagyonnyilatkozatnak adófizetéssel kellene párosulnia. Az adókulcs mértéke lehet vita tárgya. Úgy gondolom, lehetne kedvezőbb kulcsot alkalmazni és keményebb szankciókat bevetni azoknál, akik nem élnek a lehetőséggel, de fedezetlen a vagyongyarapodásuk.
Az amnesztia jelenleg felemásan működik. Aki ilyenkor bevallást tesz és fizet, azt békén kellene hagyni. A házipénztár kedvező osztalékadózását választók közül egyeseket információim szerint vagyongyarapodási vizsgálat alá vontak. Nyilvánvaló, hogy e cégtulajdonosok nem tudják igazolni a forrást: amit év elején a vállalkozásuk leadózott, azt magánszemélyként korábban már elköltötték, de akkor legálisan még nem állt rendelkezésükre. Ilyen feltételek mellett nem érdemes vagyonnyilatkozatot készíteni.
Szakosodjanak a revizorok!
– Olyan javaslatot szeretnének letenni az asztalra, amely megalapozna egy stabil, több évre kiszámítható adórendszert. A jelenlegi feltételek mellett ez teljesíthető még az ősszel?
– Eredeti elképzelésünk szerint már a nyár elején megszületett volna a javaslat, amelynek alapján januárban meg lehetett volna hirdetni, hogy milyen változás mikortól él. Kiderült, hogy ez a közigazgatás tempóját figyelembe véve megvalósíthatatlan, ezért arra jutottunk, nem kell feltétlenül január elsején megjelennie az új jogszabályoknak. Ez egybevágott a miniszterelnök kijelentésével, miszerint 2008 tavaszán ismertetik a változásokat, amelyek 2009-től lépnek hatályba. A szeptemberi időpont csak azért merült fel, mert Török Ádám, a kerekasztal elnöke ígéretet tett rá, hogy ekkor konferenciát szervezünk a témában. Ez jelen állás szerint nem megalapozott, hiszen semmilyen kutatás, tanulmány nem lesz addigra, ami alátámasztaná vagy cáfolná a feltevéseinket.
Nem vagyunk a 2008-as változásokhoz kötve, bár szerencsés lenne, ha egyes javaslatainkat már jövőre megvalósítanák, mert bizonyos ügyekben szkeptikusak vagyunk. Annak politikai okai lesznek, ha 2008-ban nem hirdetik meg azokat a lépéseket, amelyekre szükség lenne. A rákövetkező évben az uniós, 2010-ben pedig a parlamenti választások miatt valószínűleg nem vállalnak majd fel olyan változásokat, amelyek nagyobb csoportokat sérthetnek. Az élőmunkaterhek csökkentését például ellentételezni kell az áfa vagy a jövedéki adó növelésével. A kiesést lehetne pótolni az értékalapú ingatlanadóval is, de csak akkor, ha az általános lenne, vagyis mindenkire – a lakosságra és az üzleti szférára egyaránt – vonatkozna, a szociálpolitikai kedvezményezetteket kivéve.
– Az adóigazgatás és az adóellenőrzés hatékonyságának témakörével foglalkoznak majd?
– Ha szigorítanak az adóellenőrzésen – ez szerintem is kívánatos volna –, akkor vissza kellene állítani a kétfokozatú bírósági felülvizsgálati rendszert. Létezik ugyan a közigazgatásban az első- és a másodfokú határozat, de az nem jelent jogbiztonságot, ha ugyanaz a szervezet hozza meg mindkettőt, és nem egy független szerv bírál felül egy bizonyos döntést, ahogy ez más demokráciákban szokásos.
– Milyen lenne a szigorúbb ellenőrzési irány?
– Több, minőségibb ellenőrzésre lenne szükség. Hatékonyabban kellene felmérni, hogy mely területeken érdemes vizsgálni. Évek óta mindenki tudja, hogy elsősorban az áfánál. A kiutalás előtti ellenőrzésekkel jelentős eredményeket értek el, de köztudott, hogy olyan vállalkozások is trükköznek, amelyek nem visszaigénylők. Az uniós csatlakozás óta sokan kikerülik a belföldön fizetendő áfát azzal, hogy papíron külföldre utaztatják az árut. A revizoroknak szakosodniuk kellene és jobb továbbképzési rendszerre lenne szükség.
