Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A személygépkocsi jellemzően a legnagyobb értékű mozgatható használati tárgyunk, amire folyamatosan költünk, és ami ráadásul a környezetszennyezés egyik jelentős forrása is. Nem csoda, hogy az adóhatóság különös figyelmet fordít rá. Az ingatlanhoz hasonlóan a gépkocsi is a tényleges vagyon egyik biztos mutatója, azonban a fizikailag földhöz kötött épületekkel szemben mobilis, vagyis elrejthető. Természetes tehát, hogy az élelmes adózók legalább annyi erőfeszítést fordítanak a rafinált adókímélő struktúrák kidolgozására, mint amennyit az adóhatóságok ezen adóterhek behajtására.
Az utóbbi hónapokban egyre több szó esik a személygépkocsik külföldi bejelentéséről az adóterhek csökkentése érdekében. Nem túl bonyolult struktúrák ezek: a regisztrációs adót csak a jármű magyarországi forgalomba helyezéskor kell megfizetni, gépjárműadó is csak a belföldi rendszámú személygépkocsi után fizetendő, ráadásul egyes esetekben elképzelhető, hogy a külföldről beszerzett gépkocsi után a külföldön kivetett áfát is vissza lehet igényelni. Népszerű beszerzési állam Szlovákia, ahol igen kedvező adóterhek vonatkoznak a személygépkocsikra; de egyre terjednek a Németországból bérbe vett gépkocsik is, amelyek mögöttes célja szintén az áfateher elkerülése lehet.
A hatóságok persze morgolódhatnak a magyarországi „jogos” adóterhek kikerülése miatt, azonban hiába a szigorúbb ellenőrzés: ha az adótörvények nem írják elő a magyarországi adó megfizetését, akkor nincs mit lefülelni. Igaz ugyanakkor, hogy a külföldről beszerzett gépjárművek üzemeltetői gyakran „megfeledkeznek” arról az előírásról, hogy a külföldről belföldi üzemeltetés céljára behozott jármű nem használható Magyarországon korlátlan ideig: általában hat hónapon belül a magyar szabályok szerint forgalomba kell(ene) helyezni. A magyar forgalomba helyezéssel pedig rögtön elúszik minden adóelőny.
Persze nem Magyarország az egyetlen hely, ahol a gépjárművek adóztatása nehézségeket okoz. Az Európai Unióban évek óta folyik a munka az egységes gépjármű-adóztatás kidolgozására. A legutóbbi javaslat szerint a regisztrációs adókat a tagállamok tíz év alatt, fokozatosan felszámolnák, hogy a helyükbe a gépkocsi használatáért fizetett adók (mint a régi magyar súlyadó vagy újabban a teljesítményadó) lépjenek. Ezen adók jelentős része pedig a gépkocsi szén-dioxid-kibocsátásától függene. Ezek azonban csak hosszabb távú elképzelések.
Ha sikerül is csökkenteni a külföldi bejegyzésen alapuló gépkocsihasználat adóelőnyeit, teljesen kiiktatni aligha tudják majd. Addig folyik tovább a vetélkedés adózó és hatóság között. A struktúrák évről évre változhatnak, idomulva az adótörvények ciklikus változásaihoz, valamint a hatóság ellenőrzési gyakorlatához. Számtalan lehetőség adódik: céges vagy magánüzemeltetésű autók, saját tulajdonú, lízingelt vagy bérelt gépkocsik, EU-ból vagy EU-n kívülről beszerzett kocsik, újonnan vagy használtan Magyarországra hozott gépjárművek, a cégautó ingyenes vagy olcsó költségtérítés melletti használata mind-mind eltérő tényállást, eltérő adókötelezettséget jelenthet.
Folytatódik tehát a futam: kinek az adóért, kinek az adóelőnyért.
