Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megszorító csomag részeként a kormány megpróbálkozott néhány gazdaságfehérítéssel kapcsolatos szigorító jellegű intézkedés bevezetésével. Ezek a veszteséges vállalkozások jelképes mértékű adóztatása (elvárt adó) mellett a cégeknél található házipénztár-állomány mértékét hivatottak csökkenteni (házipénztáradó), és legfőbb közös jellemzőjük, hogy nem állták ki az alkotmányosság próbáját, ami a megszorító intézkedések során egyáltalán nem példa nélküli. Az új adók alapvetően továbbra sem a szürkegazdaság megadóztatását célozták volna, hanem a bevallott és rögzített adatokból kiindulva kívántak adózás alá vonni olyan jövedelem- és vagyonelemeket, amelyeknek valójában csak esetlegesen van közük a háttérben vélt (nem regisztrált) ügyletekhez. Úgy vélem, a törvényalkotás szintjén a tartalmi adójogszabályok módosításával nagyon nehéz, ha nem lehetetlen olyan helyzetet teremteni, amelynek hatására a láthatatlan gazdaság a hatóságok látókörébe kerül.
Érdemes valamivel mélyebben feltárni a gazdaságfehérítés és az adók közti gazdasági összefüggéseket is. Az adókulcs változása és az adóbevételek közötti kapcsolatot kifejező Laffer-görbén megfigyelhető, hogy nulla kulcs mellett nincs költségvetési bevétel, ahogy százszázalékos elvonás esetén sem, mivel senki sem termelne csak azért, hogy mindent elvonjanak. A két szélsőérték között folyik be bevétel, amelynek van(nak) maximuma(i). Ennek megfelelően szükségszerűen van a gazdaságnak olyan állapota, amikor az adócsökkentés abszolút értékben több költségvetési bevétellel jár. Sokak szerint ma Magyarország ilyen túladóztatott helyzetben van, így a költségvetés állapota nem csupán a szigor erősítésével, hanem alacsonyabb adók mellett is javulhatna. Jelenleg a bírságok és a késedelmi kamatok magas mértéke egyértelműen jelzi, hogy az adóelkerülés alapvetően az alacsony lebukási veszélyből és/vagy a fehér gazdaság túladóztatásának „elrettentő” erejéből fakad. Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyar gazdaság fehér része a túladóztatott szakaszban van – ami a gazdasági szereplők bizonyos körét érintően egyértelműnek tűnik, mivel ma a munkaviszonyból származó jövedelem teljes kombinált adókulcsa akár 60-70 százalék között mozoghat –, és a bírságok mértéke kellő elrettentő erővel bír, akkor egyértelműen az adócsökkentés és/vagy a hatékonyabb adóellenőrzés tűnik a legjobb megoldásnak a bevételek növelése érdekében. Az alkotmányellenesnek ítélt adószabályok a törvényhozás szintjén próbálták meg orvosolni a hatékonyabb adóellenőrzés hiányát, ami nyilvánvalóan rendkívül szerteágazó és jelentős időt igénylő feladat.
