Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Májusban a legtöbb vállalkozás élete az előző évi mérleg véglegesítésével, valamint az ahhoz kapcsolódó adóbevallások elkészítésével telt, és a magánszemélyek is ebben a hónapban tettek eleget az éves adókötelezettségükkel kapcsolatos bevallásnak. Ez kiváló alkalom arra, hogy visszatekintsünk, milyen változásokat hozott az elmúlt egy év adózási szempontból, és ezek milyen hatással voltak az adózói körre.
Szinte már megszokott, hogy évről évre többszöri és egyes esetekben jelentős adóváltozásoknak lehetünk tanúi, illetve alanyai, így volt ez tavaly is. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a személyi jövedelemadóban megszűnő adókedvezményeket, a kamat- és tőzsdei jövedelmek adókötelezettségének bevezetését, a természetbeni juttatás adójának emelését, a magánszemélyeket és társaságokat is érintő 4 százalékos különadó bevezetését, a hitelintézeti járadék megjelenését, a 15 százalékos áfakulcs, a százalékos egészségügyi hozzájárulás, valamint a járulékmértékek emelését, a minimális járulékalap bevezetését, az önkéntes pénztári befizetésekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos szigorításokat, az adószám-felfüggesztéssel kapcsolatos új előírásokat, az APEH régiós szintű átszervezését, valamint az ellenőrzéssel kapcsolatos változásokat. Érdemes megemlékeznünk az Alkotmánybíróság által azóta megszüntetett házipénztáradóról, illetve a vállalkozásokat terhelő elvárt jövedelemről, vagyis az úgynevezett minimumadóról is. Adózási szempontból tehát az elmúlt egy évet sem tekinthetjük eseménytelennek, szinte minden adózói kört érintően történtek változások, melyek célja elsősorban a költségvetési helyzet javítása, illetve a konvergenciaprogramban elfogadott célok teljesítéséhez való hozzájárulás volt.
Jogosan vetődik fel ezek után a kérdés, meddig lehet növelni a működő vállalkozások, illetve a bérből és fizetésből élők terheit. Mikor jön el a kis- és középvállalkozások életében az a pont, amikor a növekvő adók, az egyre bonyolultabb és gyakran változó szabályozórendszer terhei alatt, szembesülve a nehezedő piaci körülményekkel, sokszor kilátástalan helyzetbe jutva, a tevékenység leépítése, illetve befejezése mellett döntenek? Ha nem akarjuk, hogy ezek a gazdálkodók szerepeljenek a KSH által publikált, megszűnő vállalkozásokra vonatkozó adatsorban, akkor kiszámítható és tervezhető adórendszerrel, valamint stabil, átlátható és jól értelmezhető szabályozókkal kell segíteni fennmaradásukat, illetve az új cégek megjelenését. Kizárólag a kiszámítható, hosszú távon tervezhető adórendszer nyújthat megfelelő alapot a befektetők számára a beruházások tervezéséhez, illetve az azzal kapcsolatos számítások, megtérülések megalapozott elvégzéséhez.
Az adófizetők részéről rendszeresen megfogalmazódik az a jogos igény és elvárás is, hogy tovább kell szélesíteni az adóterhet viselők körét, mivel jelenleg az adóbevételek az adózók viszonylag szűk rétegétől származnak. Ennek kapcsán érdemes elgondolkozni azon is, hogy az adóellenőrzések keretében nem feltétlenül a működő és az adókat rendesen fizető vállalkozásokat kellene elsődlegesen terhelni további adók és bírságok megfizetésével az esetlegesen előforduló kisebb hibák, adminisztrációs tévedések miatt, inkább azon cégeket, illetve adóalanyokat kellene gyakoribb, szigorúbb és hatékonyabb ellenőrzés alá vonni, amelyek, illetve akik szabálytalanul kivonják magukat a közteher viselése alól, vagy esetleg be sem jelentkeznek adóalanyként a hivatalos nyilvántartásokba.
