Becslések szerint évente több milliárd eurójába kerülnek az európai uniós kormányoknak a határokon átnyúló áfacsalások – csak az Egyesült Királyságban 3 milliárd font volt tavaly az ebből adódó kár. A tagállamokban körhintára emlékeztető módon körbejáró árukkal kapcsolatos csalásnak több verziója alakult ki. A legegyszerűbb formában az unión belüli kereskedelem áfamentességét kihasználó vállalat áfával értékesíti a termékeket, majd a leszállítás után azon nyomban el is tűnik a hatóság szeme elől, természetesen az áfa befizetése nélkül. Az egymással kapcsolatban lévő cégek ezek után továbbértékesítik a jellemzően kisméretű és magas árfekvésű termékeket, amelyek idővel megérkeznek az eredeti beszállítóhoz, és a folyamat újra kezdődik.
Az áfacsalások elleni küzdelem egyik lehetséges módja a bűnüldözési munka hatékonyságának emelése. Ezt az utat választotta Hollandia, és jelentősen vissza tudta szorítani a visszaéléseket az utóbbi tíz évben. Brüsszel ezzel szemben – illetve ezzel párhuzamosan – azt a megoldást támogatja, hogy az eddigi szabályokkal ellentétben ne a fogyasztási helyen, hanem a beszállító országban legyenek kénytelenek a cégek megfizetni a forgalmi adót. Ez utóbbi felvetéssel kapcsolatban – a Financial Times szakírója szerint – az a legnagyobb gond, hogy jelentős adóharmonizációt tételez fel, márpedig erre a politikusok ellenállása miatt jelenleg nincs túl sok esély. A szakértők szerint az uniós országoknak körül kellene nézniük egy kicsit a világban és át kellene venniük az áfaszabályozás nemzetközi tapasztalatait. Sokak szerint a legjobb példát talán Új-Zéland szolgáltatja, ahol az alacsony áfakulcsok egyszerű és könnyen átlátható rendszerrel párosulnak.
Kolozsi Pál