Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kormány nyári egyensúlyprogramjának keretén belül, az adószigorítások között szerepelt az ingatlanadó bevezetésének, valamint a külföldön felhalmozott vagyonok egyszeri adóztatásának terve. A szeptembertől hatályba lépett adótörvény-módosításokból azonban mind a két tervezett lépés kimaradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végleg feledésbe is merültek volna, a színfalak mögött folyik a részletek kidolgozása.
Kétséges, hogy eléri-e a célját a külföldön felhalmozott vagyon hazahozatalát ösztönző szabály, egyes külföldi tapasztalatok ugyanis nem ezt mutatják. Nagy kockázatot vállalhat az, aki hazahozza külföldön lévő vagyonát, majd leadózza a tervezett mértékkel, mivel a tervezett amnesztia megvalósíthatósága nem feltétlenül ad garanciát a névtelenségre. Vegyük például az egyik lehetséges szabályozást, amelyet Belgiumban alkalmaznak. Ennek alapján a felhalmozott vagyont hazautaló adózó ráutalja a pénzt a belföldi bankszámlájára. A bank felé nyilatkozik, hogy ez olyan vagyon, amelyet a törvény szerinti adóval amnesztia mellett hozhat haza. A bank a pénzből az adónak megfelelő összeget egy, az adóhatóság által megadott számlaszámra utalja, és kiállítja az igazolást az adózó felé. A tulajdonos így névtelenségben marad. Abban az esetben, ha az adóhatóság kijelöli a vagyon tulajdonosát vizsgálatra, úgy a revízió előtt nyilvánvalóvá válik (a vélhetően megnövekedett vásárlási kedv által), hogy honnan származik a jövedelem. Adózó bemutatja az igazolást, és így ez rendben is volna, de az is nyilvánvaló, hogy innentől kezdve az adózó a hatóság látókörébe kerül. A történet további részét mindenki fantáziájára bízom.
Egyéb „költségkímélő” technikákkal is meg tudják oldani a hazahozatalt (például offshore jellegű cégeken keresztül). Éppen ezért a megfelelő részletszabályok kidolgozására nagy figyelmet kell fordítani. Szükséges kiküszöbölni a pénzmosás esetleges lehetőségét, és bezárni a keletkező kiskapukat, például az egyes területeken évente egy-két alkalommal kifizetendő nagyobb prémiumok offshore cégen keresztül csupán 10 százalék adóval való hazautalása (elkerülve a személyi juttatásokat terhelő adókat, járulékokat) aránytalan előnyt jelentene. Kérdés tehát, milyen módon tudják megoldani (ha egyáltalán ez lehetséges) az említett és esetleges további problémákat, hogy a szabályozással arra tudják ösztönözni a vagyonok tulajdonosait, hogy törvényes kereteken belül hazahozzák a külföldi adózatlan vagyonukat.
Az ingatlanadó bevezetésének indoka lehet, hogy kiegészítse a helyi iparűzési adót, illetve pótolja azt, amennyiben az EU luxemburgi bírósága nem tartaná a hipát EU-konformnak. További indokként hozták fel, hogy az ingatlanok egy részét adózatlan jövedelmekből építették (vásárolták). Az ingatlanadó tervezett bevezetési időpontja 2008. január 1., azonban több fórumon olvasható, hogy nem kizárt egy korábbi bevezetés lehetősége sem.
A konvergenciaprogramból az derül ki, hogy értékalapon kívánják megadóztatni az ingatlanokat. Pontosabban, ingatlanadó terhelné az átlagos értéket meghaladó lakó- és üdülőingatlanokat, a vagyon nagysága szerint differenciált mértékben. Ez természetesen több kérdést is felvet. Mi is az az átlagos ingatlanérték? Egyes vélemények szerint ahhoz, hogy ez az adó az elvárt bevételt megteremtse, 20-25 millió forint kellene hogy legyen az „átlagos érték” – azaz az ennél nagyobb értékű ingatlanok után kivétel nélkül meg kéne fizetni az adót, még ha differenciáltan is. Az előzetes információk szerint ez az adó a magánszemélyeket terhelné – bár nem zárták ki a vállalkozások megadóztatását sem. Amennyiben kivétel nélkül adóztatnák az „átlagos érték feletti” ingatlanokat, úgy ez bizonyos csoportok esetében nem lenne túl szerencsés. Célszerű lehet egy olyan rendszer kidolgozása, amely figyelembe vesz néhány megfontolandó dolgot, például azt, hogy az adott ingatlanban mennyi az egy főre jutó négyzetméter aránya, mint például a személyi jövedelemadónál, ahol kamatmentesen lehet hitelt adni lakásépítésre annak, aki az úgynevezett méltányolható lakásigény mértékénél nagyobb lakást nem épít. Ugyanakkor ez esetben számítani lehet arra, hogy az adóköteles értékhatárt elérő lakások esetén hirtelen megnőne az oda bejelentett személyek száma.
Megoldás lehetne az is, ha az ingatlanadóként befizetett összeget be lehetne számítani a fizetett személyi jövedelemadóba, így a bérből élők (akiknél kevésbé valószínű az adózatlan jövedelem keletkezése) valamennyire mentesülhetnének a többletadó alól. Vélhetően azonban erősebb lesz a központi költségvetést szem előtt tartó érdek, amely az állami bevételek növelését kívánja elérni. Miután az ingatlanadót értékalapon kívánják megvalósítani, így valószínűleg alapul veszik a már működő és hasonló alapokra épülő luxusadó rendszerét, bár a luxusadóból nyert tapasztalatok alapján szigorúbb ellenőrzés várható ezen a téren.
A kimutatások szerint luxusadó címén eddig kevés bevétel realizálódott, habár egy internetes ingatlankereső szerint jelenleg is például 700 budapesti, illetve Pest megyei, 100 millió forint feletti lakás (ház) eladó. Emellett nagyon sok, borsos áron kiadó ingatlan is található, amelyek értéke nagy valószínűséggel szintén meghaladja a 100 millió forintot.
