Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adórendszerekkel kapcsolatos egyik elvárás a kiszámíthatóság. Ez az utóbbi időszakban elsősorban a különböző megszorító intézkedések szükségessége miatt nem teljesült. Érdemes azonban néhány dolgot elmondani arról, mire számíthatunk, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyez egyes passzusokat. A kormány nyilván megvizsgálná, miként pótolhatja az így kieső bevételi forrásokat, ám megítélésem szerint az Alkotmánybírósághoz beérkezett beadványok alapján nem valószínűsíthető olyan mértékű bevételkiesés, ami drasztikus, azonnali intézkedést igényelne.
Először is egy hatályon kívül helyezés természetesen visszamenőleges hatállyal történne, tehát ha az adott passzus szeptember 1-jétől volt hatályos, akkor az a hatályba lépés napjától válik érvénytelenné. Az esetleges pótló, az eredeti bevételi célt helyreállító intézkedések hatályba léptetése november-decembernél hamarabb semmiképp nem lehetséges: az előkészített, megvitatott, megszavazott, majd kihirdetett jogszabály csak a kihirdetéstől számított 45 napon belül léphet hatályba, mert biztosítani kell az adózóknak az új környezethez történő alkalmazkodást.
Szintén fontos, hogy éves elszámolású adók esetében nem lehetséges az évközi emelés, tehát társasági adó és személyi jövedelemadó esetében ez nem lenne lehetséges – figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy az új jogszabályt csak nem sokkal az év vége előtt lehetne hatályba léptetni, ez a dolog nem korlátozná jelentősen a jogalkotó lehetőségeit.
Amennyiben a legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatékonyabb kiigazításra van szükség bevételi oldalon, erre az adókulcsok, ezen belül elsősorban az általános forgalmi adó felső adókulcsának emelése nyújthat hatékony megoldást. Ez a számlatömbök, nyomtatványok újranyomásán és a pénztárgépek átkalibrálásán kívül nem jár túlzott költséggel.
Makrogazdasági oldalról elméletileg az áfakulcs emelése csökkenti a fogyasztást, és megtakarítást ösztönöz, ugyanakkor a külföldi befektetőkre, beruházókra ez az intézkedés hat a legkevésbé, tehát a tőkekivonás veszélye elméletileg nem áll fenn emiatt. Természetesen a konvergenciacélok közül ez az intézkedés csökkentheti az államháztartási hiányt, azonban nem szabad elfeledkezni az áfakulcs emelésének inflációnövelő hatásáról sem.
Az ingatlanok adózásának kiterjesztése megoldást jelenthet, mert a jövedelemhez képest az ingatlanvagyon eltitkolása és adóztatás alól történő kivonása alig lehetséges. Egy nagyobb bevételt eredményező ingatlanadó bevezetése azonban strukturális változtatásokat is igényel az adórendszeren belül, mivel figyelembe kell venni az önkormányzatok és a központi költségvetés részesedését ebből a forrásból, továbbá egyáltalán nem mellékes, hogy valaki a bejelentett, adókkal és járulékokkal magasan megterhelt jövedelméből tesz szert ingatlanra vagy adózás alól kivont jövedelemből szerezte azt. Mindebből az következik, hogy az ingatlanadó esetleges bevezetése várhatóan nem vészintézkedés, hanem strukturális változás eredménye lesz majd.
Az Alkotmánybírósághoz beérkezett beadványok alapján azonban nem valószínűsíthető, hogy olyan mértékű bevételkiesés jelentkezne, amely olyan drasztikus azonnali intézkedést igényelne, mint az áfakulcs megemelése. A minimumadóból származó bevételkiesés amúgy is később jelentkezne, a házipénztáradóból származó tervezett bevétel pedig várhatóan egy nagyobb összegben jelentkezne, amely a kisvállalkozások pénztáraiban papíron szereplő, régen elköltött pénzösszeg megadóztatásából keletkezne, előzetes várakozások szerint mindegy 10 milliárd forint összegben.
A fentiek alapján sokkal inkább valószínűsíthető olyan intézkedések bevezetése, amelyek 2007. január 1-jétől lépnek hatályba, a többi, most nyáron kihirdetett intézkedés többségével együtt, ha egyáltalán szükség lesz erre azért, mert a friss jogszabályok nem állták ki az alkotmányossági próbát.
