Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló törvény hatályba léptető és átmeneti rendelkezései szerint a társas vállalkozások a 2006. évi adókötelezettség megállapításakor két számítási módszer közül választhatnak. Lehetőség van az egész éves adózás előtti eredményből a működési napok számával való számításra, illetve számolhatunk a 2006. évről készített beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményből a 2006. augusztus 31-ére készített közbenső mérleg adatainak levonásával is (a közbenső mérleg esetén nem követelmény a könyvvizsgálat). Hogy ki melyiket választja, alapvetően függ attól, mennyire szezonális az adott társaság működése, illetve hogy voltak-e olyan egyszeri tételek, amelyek jelentősen módosították az adózás előtti eredményt.
Ugyan nem most kell választani, azonban érdemes felhívni a figyelmet az augusztus 31-ére vonatkozó közbenső mérlegek használatának néhány veszélyére. A legtöbb vállalatnál nem végeznek teljes körű zárást minden hónap végén, így az esetleges döntés meghozatalakor augusztus 31-ére csak a belső kontrollingjelentések, illetve más, belső használatra készült kimutatások állnak rendelkezésre. Ezen kimutatások azonban a legtöbb esetben nem a magyar számviteli szabályok szerint meghatározott adózás előtti eredményt tartalmazzák.
Így még a közbenső mérleg elkészítését megelőzően alaposan meg kell vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló adatok mennyire tükrözik a magyar számviteli szabályok szerinti adózás előtti eredményt. Ráadásul egy közbenső mérleg és az azt alátámasztó nyilvántartások elkészítése nem egy-két napot vesz igénybe, bizonyos esetekben hetekig is eltarthat – ezért igen kellemetlen lehet, ha a főkönyvelőnek a többheti megfeszített munkával elkészített közbenső mérlegét visszadobják azzal a megjegyzéssel, hogy mégse kell, mert nem az jött ki végeredményként, amire számítottak.
Az elmúlt évben az adóhatósági jegyzőkönyvek szinte mindegyikében olvastam olyan megállapításokat, amelyek nem adófizetési szempontból értékelték az adott tranzakciót, hanem a számviteli elszámolást firtatták. Az ilyen megállapítások a legtöbb esetben a bevételek, költségek elhatárolására, illetve bejövő számlák aktiválására, költségként való elszámolására vonatkoztak. Bizonyos esetekben már az az érzésem támadt a jegyzőkönyvek olvasásakor, hogy az adóhatóság nem csak a társaságok adófizetését vizsgálja, hanem egy teljes körű könyvvizsgálatot is végez az ellenőrzéskor.
Félek, hogy azon vállalkozások, amelyek az augusztus 31-ére vonatkozó közbenső mérleget fogják használni, egy még alaposabb „könyvvizsgálatra” készülhetnek, ahol az esetleges megállapításokkal szemben a könyvvizsgáló által hitelesített számokat sem tudják felmutatni. A döntés meghozatalakor ezt a szempontot is meg kell fontolni.
