Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Uniós jogszabályt sértő helyzetet is teremhet a 4 százalékos különadó a KPMG Hungária Kft. szakértői szerint. Az adócsomag a kedvezményezett átalakulás lehetőségét választó adózónál realizált rendkívüli nyereséget is 4 százalékos különadóval terhelné, holott ezt a 90/434/EGK-irányelv értelmében nem terhelhetné közvetlen adó.
A hivatalos nevén az államháztartás egyensúlyát javító különadó, elhíresült nevén a szolidaritási adó fizetésével az adott támogatásokkal növelt, illetve a kapott támogatásokkal és az osztalékkal csökkentett adózás előtti eredményük 4 százalékát fizetik a költségvetésbe 2006. szeptember 1-jétől a társasági adó alanyai. A 2006. évi kötelezettség meghatározásánál az adózók választhatnak, hogy adóalapjukat időarányosan állapítják-e meg vagy 2006. augusztus 31-ére közbenső mérleget készítenek és az év végi beszámoló, valamint a közbenső mérleg adatainak különbözete alapján számítják ki az év végi adókötelezettséget. A KPMG szerint a szezonális tevékenységet végző adózók esetében, ahol az eredmény jelentős része szeptemberig realizálódik (ilyenek a turisztikai cégek), kifizetődő lehet a közbenső mérleg elkészítésével és auditálásával járó többletköltségek vállalása is, ezzel csökkentve az év végi eredmény utáni adóterhet. Nem érdemes azonban a közbenső mérleggel bajlódni a kiskereskedelmi cégeknek, akiknél az év végi bevásárlási láz generál jelentősebb eredményt.
Sajnos a törvényjavaslat nem meghatározza meg, hogy meddig terheli az adózókat a különadó. A következő évi adókötelezettség optimalizálására azonban érdemes lehet az adózás előtti eredményt befolyásoló tényezők (például óvatosan alkalmazott transzferárak), illetve az egyéb korrekciós elemek (osztalékbevételek, támogatások) célszerű és ésszerű strukturálása. Ezen túlmenően vélhetően továbbra is vonzóak lesznek a kedvező adózási lehetőséggel kecsegtető országokban realizált jövedelmek, hiszen a különadó esetén is alkalmazandók a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó rendelkezések.
Feleslegessé válhat a veszteségelhatárolás
Ugyancsak az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében épül be a társasági adó rendszerébe az elvárt jövedelem utáni adó. Ez a rendelkezés nem új elem a társasági adózás történetében. Korábban, az 1994. évi adókötelezettség számításakor például adó fizetésére volt kötelezett az a társaság, amelynek adóalapja nem érte el az árbevétele 2 százalékát. Jelentős – és kedvezőtlen – különbség azonban, hogy a tervezett rendelkezés nemcsak adófizetési kötelezettséget ír elő, hanem adóalapnak is tekinti az elvárt jövedelmet. Ez pedig azt eredményezi, hogy bizonyos – ritka – kivételektől eltekintve nem keletkezik majd negatív adóalap, amelynek elhatárolását és a következő években a pozitív adóalappal szembeni felhasználását lehetővé tenné a törvény. A korábbi évekből áthozott veszteség felhasználása sem csökkenti az elvárt adó összegét, tehát a nyereséges cégeknél is csak ennek mértékéig lesz célszerű ezek felhasználása.
Részesedéseladás javuló feltételekkel
A sok kellemetlen rendelkezés mellett egy a holdingtársaságok által régen várt szabályt is elfogadhat a parlament. A javaslat szerint a 30 százalékot meghaladó, az adóhatóságnak ilyenként bejelentett részesedés 2 év utáni értékesítése során keletkező nyereséget nem terheli majd társasági adó – eltekintve az előbbiekben említett elvárt adót. Az adóhatósági bejelentést megelőzően azonban szükséges a leányvállalat profittermelő képességének vizsgálata, ugyanis a részesedés után elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség vagy kivezetés során elszenvedett veszteséget nem ismeri el a társasági adó.
Adómentesen adható az áruminta
Számos forgalmazó cég életét keserítette eddig, hogy 16 százalékos társasági adó terhelte a potenciális ügyfeleiknek átadott árumintákat. A parlament előtt lévő javaslat szerint ezután megszűnik ez az adóteher az átadónál. Ezzel párhuzamosan azonban az árumintát kapó félnél keletkezik társaságiadó-köteles bevétel ezen a címen. Magánszemélynek juttatott áruminta esetén viszont ez az adóteher sem merül fel, így a kellően átgondolt feltételekkel nyújtott árumintákat nem terheli ezután sem szja, sem áfa, sem társasági adó.
Kedvezően változhat a házipénztáradó
A készpénzállomány, így a házipénztár személyes célra való felhasználásának visszaszorítását célozza a házipénztáradó. Az eredeti tervek szerint 2007. januártól 20 százalékos adó terhelné az áltagos készpénzállomány átlagos készpénzforgalom kétszeresét meghaladó összegét. A nyári házipénztári egyenlegek „alakításakor” ugyanakkor célszerű az szja-törvény módosításában foglalt következő javaslatot figyelembe venni: a 2006-os eredmény felosztásakor az eredménytartalék terhére megállapított osztalék azon része, mely nem haladja meg az augusztus 31-én a fenti módszer szerint számított adóalap magánszemély tulajdonos részesedésre jutó összegét, 10 százalék személyi jövedelemadó befizetésével vehető ki az általános 25 és 35 százalék helyett.
Időközben azonban újabb módosítók érkeztek a házipénztáradó-javaslathoz, ezek szerint adómentes lenne a nettó éves árbevétel meghatározott (0,5 vagy 0,8) százaléka, napi értékben pedig 100 ezer vagy 300 ezer forint – erről még nincs végleges döntés. Azt is megfontolás tárgyává teszi a kormány, hogy a házipénztáradót költségként lehessen elszámolni a társasági adóban.
