Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A választásokat követően egyaránt hallatják hangjukat olyan szakértők, akik az adóemelésre, illetve az adócsökkentésre, járulékcsökkentésre vagy éppen az egykulcsos adórendszerre esküsznek. Utóbbi megoldások ugyan nem szükségszerűen járnának a költségvetési bevételek csökkenésével – amennyiben az adócsökkentést ellensúlyozná annak vitathatatlan gazdaságfehérítő hatása – ám az ilyen kijelentések mindenképpen fenntartásokkal kezelendők a jelenlegi költségvetési hiány ismeretében. Az ilyen irányú politikai elkötelezettség általában szükségszerűen esetleges.
Emiatt is felértékelődik az a gazdaság szereplői számára fontos – bár talán nem elég gyakran hangsúlyozott – tény, hogy uniós csatlakozásunk óta egy igen befolyásos és kiszámítható szereplővel, az Európai Bírósággal bővült a hazai jogalkotók száma. És ez csak látszólag túlzás – az Európai Bíróság esetjoga ugyanis rögtön szíven találja a nemzeti jogot, hiszen döntései kötelező erővel bírnak a tagállami bíróságok mindegyike számára még abban az esetben is, ha az adott tagállam nem ismeri el az esetjog intézményét.
Az Európai Bíróság rendszeresen foglal állást adózást érintő ügyekben, amelyek során többnyire a közös piac alapját jelentő négy szabadság elvére (munkaerő, tőke, áruk/szolgáltatások szabad áramlása és a letelepedés szabadsága) vagy a forgalmi adó piacsemleges hatásaira hivatkozva ítéli el a tagállamok egyes szabályait. A taláros testület tehát az általa megvalósított negatív integráció – a meglévő tagállami szabályok felülvizsgálata – során akarva-akaratlanul első számú szószólójává vált a liberális gazdaságpolitikának, ha úgy tetszik, kiegészítve és ellensúlyozva a politikai akarat hiányát. Csak az elmúlt néhány hónapban számos olyan döntés és vélemény született, amely közvetlenül és kedvezően érintheti a magyar adózók széles körét (ilyen például a támogatásokkal kapcsolatos áfaarányosítási kötelezettség hatályon kívül helyezése, vagy az a decemberi döntés, amely lehetővé teszi a magyar leányvállalatok tovább nem vihető elhatárolt veszteségének felhasználását egy másik uniós tagállamban működő anyavállalat által, továbbá az a főügyészi vélemény, hogy sérthetik a letelepedés szabadságát a 2006 januárja előtt főszabály szerint külföldi társaságokra alkalmazandó, míg magyar társaságokat mentesítő osztalékadó-szabályok).
Az adózók számára tehát örömteli hír, hogy a belföldi szabályozástól független, hatékony segítségre számíthatnak olyan esetekben, amikor határon átnyúló (vagy akár teljesen belföldi) ügyleteik során az Európai Unió alapvető szabadságai sérülnek vagy az adott nemzeti jogszabály sérti az uniós irányelveket.
