Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Ha felkérést kapna, milyen államháztartási reformot és adóreformcsomagot készítene az alakuló kormánynak a KPMG, figyelembe véve a 2010-es euróbevezetést?
– Az adórendszerben sok-sok elem érett meg a változtatásra, ha ezeket összeadjuk, akkor az csak komplett adóreformmal oldható meg.
– Megvalósítható-e az adóreform az államháztartás mai struktúrája mellett vagy a két rendszert egyszerre kell változtatni?
– Szakmai körökben régóta ismert, hogy az államháztartás újragondolása nélkül nincs adóreform. Tudjuk azt is, hogy a maastrichti kritériumok miatt 2008-ra a kívánt 3 százalékos szintre kell lefaragni a GDP-arányos hiányt. Ezért nem lehet elindítani olyan, jelentős adócsökkentést eredményező intézkedéseket, amelyek egy csapásra javítják a versenyképességet, de meg lehet hirdetni egy hosszabb távú, a kiszámíthatóságot segítő adóreformot.
– Piaci elemzők szerint az ellentmondás feloldható, ha az euró bevezetése 2012-re halasztódik, így széthúzhatók a reformok. Elfogadható ez a változat?
– Rossz ez a megoldás, mivel pillanatok alatt tovább, 2014-re tolná ki az euró bevezetését. Be lehet vezetni Magyarországon az eurót 2010-ben, ha a koalíciós pártok erre elszánják magukat. A lecke nem egyszerű, ráadásul jelentős korlátokat állít az adócsökkentés elé. Ugyanakkor a legfontosabb: elemi érdeke az euró 2010-es bevezetése az üzleti szférának, a gazdaságnak és végső soron a magyar társadalomnak.
– Ha 2010-et cövekként tűzzük le, milyen lehet az államháztartási, illetve adóreformmodell?
– Az első lépés a szükséges kiadáscsökkentés meghatározása. Mondok erre egy példát, amit a vállalkozói érdekképviseletek többször felvetettek. Miközben nincs megfelelő számú szakképzett munkaerő, aközben túl sok, több mint 800 ezer ember bérét fedezik a magyar államháztartásból, ez a szám magában foglalja a védelemben, a közbiztonságban, az oktatásban, az egészségügyben dolgozókat, valamint a központi kormányzati és helyi önkormányzati bürokráciát.
– Felmérte-e már valaki, hogy ebből az említett 800 ezres létszámból hány embert lehetne átirányítani az üzleti szférába?
– Nem láttam ilyen felmérést, de azt gondolom, hogy a következő öt-nyolc évben 15-20 százalékról lehet szó.
– Mekkora összeget takaríthat meg az államháztartás, ha ezt a lépéssorozatot meg lehetne tenni?
– Mivel a bér és a hozzá kapcsolódó járulékok jelentik az államháztartási kiadások legnagyobb tételét, évente százmilliárdos nagyságrendű összeget lehetne megspórolni. Az államháztartás terhére 2000 milliárd forintnyi bért fizetnek ki egy évben. Természetesen alapos előkészítés után, nem tizedeléssel, hanem szakmai megfontolásokkal lehetne ezt végrehajtani, tudomásul véve, hogy jelentős feszültségek keletkeznek.
Meg kell tizedelni az önkormányzatokat
– Szakértők szerint a 3200 önkormányzat túl sok ma Magyarországon. Milyen mértékű karcsúsításra lenne szükség?
– Mivel az önkormányzati rendszer igen-igen gyenge hatékonysággal működik, 250-300 bőven elegendő lenne. 1998 óta egyetlen kormány mögött sem állt kétharmados többség, az ellenzék pedig nem volt partner a változtatáshoz. Ráadásul ma már az önkormányzati lobbi, amely polgármester parlamenti képviselőkből áll, a legerősebb lobbi a parlamentben. Első lépésben feles törvénnyé kéne átalakítani az önkormányzati törvényt vagy politikai konszenzust kellene teremteni. A feladat heroikusnak is nevezhető...
– Mikor kellene hozzáfogni a kiadások csökkentéséhez?
– Azonnal, és nemcsak az előbb említett területen, hanem az állami vagyon lényeges elemeinél, a MÁV-nál, illetve a budapesti önkormányzathoz tartozó BKV-nál, amelyek folyamatosan veszteséget produkálnak. Aztán napirendre lehet venni néhány állami társaság tőzsdére vitelét. A Szerencsejáték Zrt.-re, az MVM Zrt.-re vagy a Magyar Postára gondolok, hozzátéve, hogy az állam megtarthatná többségi tulajdonrészét.
– Egyensúlyt lehet javítani a bevételek növelésével is. Szlovákiában például már bevezették a vizitdíjat, szóba jöhet a receptfelírás ingyenességének részleges megszüntetése.
– Az egészségügyért ma is fizetünk, tb-járuléknak hívják ezt az összeget. Tehát nyilvánvaló, hogy ha valaki kezelésre szorul, az kap orvosi ellátást. Ami meggondolandó: hogyan lehet a korlátlan keresletet a korlátos kapacitáshoz, azaz a kínálathoz igazítani úgy, hogy a szolgáltatás minősége jobb legyen.
– Ha a nyugdíjrendszert sikerült úgy átalakítani, hogy az állami nyugdíj mellett van magán- és önkéntes nyugdíjpénztár, akkor ez a modell miért nem ültethető át az egészségügybe?
– A nyugdíjpénztári modell egy az egyben nem adaptálható. Ráadásul szerintem az egészségügy alapvető problémája nem a finanszírozásban, hanem az ellátórendszerben keresendő. Amíg az egészségügy tulajdonosi viszonyai tisztázatlanok maradnak, azaz az egészségügyért felelős állam és a helyi önkormányzatok nem úgy viselkednek, mint a valódi tulajdonosok, addig a finanszírozási rendszer átalakítása önmagában nem jelentene megoldást. Egy étterem vagy szálloda, ha nincs vendég, mert gyenge a színvonala, azonnal lehúzza a rolót, hiszen a kiadásait nem fedezik a bevételek, azaz csődbe megy. Az egészségügyben rossz színvonalon mindenki tovább tud működni, miközben kisebb kapacitás mellett jobb színvonal is elképzelhető lenne. Persze tudom, hogy most évtizedes tabukat kell újragondolni, azt, hogy a piacra lépést szabad-e korlátozni az egészségügyben.
– Ha a KPMG-t kérdezné az új kormány, mit javasolna?
– Egyértelműen a versenysemleges finanszírozást, azaz a betegellátás után benyújtott számlát ugyanúgy ki kellene fizetni az állami (önkormányzati) egészségügynek, mint a magánkézben lévőnek.
Ki kell dobálni a kedvezményeket
az adórendszerből
– Az eddig elmondottak után milyen adóreformcsomagot állítana össze 2008-ig, figyelembe véve, hogy 2008-ra teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat?
– Kezdjük az áfával, amelynek egyetlen kulcsa lenne, legkevesebb 20 százalék.
– Megszűnne a kedvezményes 5 százalékos kulcs?
– Igen. A gyógyszereknél is. Mivel a gyógyszerek többségét a tb-kassza támogatja, a 15 százalékos többletáfát is a tb fizeti, és ez a támogatott gyógyszereknél nem okozna többletkiadást a betegeknek. Az egykulcsos áfa tiszta, egyszerű rendszert jelentene.
– Egykulcsos lenne a személyi jövedelemadó is?
– Mégpedig színtiszta egykulcsos szja-rendszer. A kérdés az, hogy egy vagy több lépcsőben lehet-e bevezetni, hiszen a minimálbér után ma nem kell szja-t fizetni, tehát elképzelhető egy kompenzációs mechanizmus.
– A minimálbér után fizetendő szja eltörlése 2002-ben történt. Visszaállítaná?
– Ha arra akar figyelmeztetni, hogy én voltam az a pénzügyminiszter, aki a minimálbér utáni fizetendő szja-t eltörölte, akkor helyesen teszi, bár nem felejtettem el. Azóta úgy gondolom, hogy az adórendszer egésze szempontjából a minimálbért is részben vagy egészben szja-kötelessé kellene tenni.
– Milyen kulccsal vezetné be az egykulcsos szja-t?
– Húsz százalék körül, a két határérték 18, illetve 22 százalék.
– Befolyna a jelenlegi szja-bevétel 20 százalékos adókulcs mellett?
– Ebben az évben több mint 1500 milliárd forint az államháztartás tervezett szja-bevétele. Minden pénzügyminiszter kiszámoltatja, hogy a jelenlegi adóalapot figyelembe véve a 20 százalék körüli kulcs megfelelő fedezetet jelent-e. Azt hiszem, igen. Ha egy ilyen egykulcsos szja tisztítja a rendszert és valóban több adóbevételhez jut a költségvetés, akkor a későbbiekben esetleg kisebb kulcs is megtenné.
– Mi történne a meglévő adókedvezményekkel?
– Az adókedvezményeket ki kell dobálni a rendszerből, s ahol szükséges, ott szociálpolitikával kell kompenzálni. A rendszer lényege ugyanis az egyszerűség és az átláthatóság. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kifizetők levonják a 20 százalék szja-t, és akkor el lehet felejteni az adminisztráció jelentős részét.
– Hogyan hatna az adóelkerülésre egy ilyen 20 százalék körüli, egykulcsos szja?
– Biztosan mérsékelné az adóelkerülési hajlamot, fehérítené a rendszert, nem is szólva arról, hogy könnyebbé válna az ellenőrzés. Feltételezésem szerint az említett előnyök mellett jelentős adóbevételi többlettel lehetne számolni. Emellett az szja-bevételeknél, illetve a járulékbevételeknél be kell vonni azt a feketén vagy szürkén dolgozó több százezer embert, aki sehol sincs regisztrálva.
– Jól értem, hogy az eddigi változtatások az általános egykulcsos adóhoz, a flat rate-hez közelítenek, ha a társasági adókulcs is 20 százalékos lesz?
– Helytelen a következtetése. Csak a véletlen műve, hogy a tervezett egykulcsos áfa- és szja-kulcs mértéke egyaránt 20 százalék körül lehet, közgazdasági megfontolás nincs mögötte. A társasági adókulcs ugyanis 16 százalék maradna, így a kétféle jövedelem típusú adónál a 4 százalékpontos eltérés elfogadható. Ami pedig a tőkejövedelmet illeti, ami forrásadó formájában jelenleg 20 százalék, közelíteni kellene a társasági adóhoz, például 18 százalékos szinten.
– Hogyan illeszkedhet ide a munkáltatói járulék csökkentése?
– A vállalkozók egyik legrégebbi követelése a munkáltatói járulék csökkentése. Ha a költségvetés helyzete megengedi, akkor itt csökkentésre van szükség. A mérték a költségvetés helyzetével függ össze. Az elmúlt hetekben érzelmi töltetű viták folytak egy radikális járulékcsökkentés munkahelyteremtő, munkaerőpiac-fehérítő hatásáról. Szerintem, amíg a járulékteher még érzékelhető költség a vállalkozóknak, addig a járulékcsökkentés önmagában nem elegendő. A vállalkozók ugyanis mérlegelnek. Összevetik a lebukás kockázatát a befizetés mértékével. Az adóelkerülés kockázatát is drasztikusan emelni kell ahhoz, hogy komoly mértékű fehéredéssel lehessen számolni. Az egyszerűsített 15 százalékos vállalkozói adó (eva) bizonyította, hogy a kisebb adókulcs mellett kevesebben vállalják az adóelkerüléssel járó kockázatot. A végeredmény, hogy 2006-ban 100 milliárd forintot meghaladó bevételhez jut a költségvetés.
– Mi lesz a 2008-tól megszüntetendő iparűzési adóból származó bevétel pótlásával? A társasági adót is 20 százalékra kell emelni?
– Az iparűzési adót mindenképpen meg kell szüntetni. A társasági adó felemelése nem lenne jó üzenet a vállalkozásoknak, illetve a befektetőknek. Persze tudom, hogy az önkormányzatokhoz jelenleg beérkező 340-350 milliárd forint iparűzési adót a költségvetésnek kell pótolnia. Felvetődhet az ingatlanadó, hiszen az önkormányzatok alig-alig élnek ezzel a lehetőséggel, bár tudom, hogy a jelzett 340-350 milliárdos összeget csak évek múlva lehetne beszedni.
– Az ingatlanadót jobban meg lehet fogni, mint a jövedelem típusú adókat?
– Természetesen, hiszen az ingatlant nem lehet eltitkolni.
Új szociálpolitika kell
– Korábban említette, hogy az szja-rendszerből ki kell iktatni a kedvezményeket, s ahol szükséges ott szociálpolitikával kell kompenzálni. Van kész receptje?
– A szociálpolitikának szakítania kellene az egyes termékek és szolgáltatások árkiegészítésének gyakorlatával. Mert ha nem teszi, akkor továbbra is a gazdagokat támogatja, gondoljunk a jelenlegi gázár-kompenzációra, ahol bizonyos felhasználási határig jövedelemtől függetlenül mindenki kap támogatást. Ez egyébként másrészt pazarlásra ösztönöz.
– Az ártámogatás torzítja a piaci viszonyokat is?
– Természetesen. Hiszen nemcsak közgazdaságilag helyes tétel, hogy az áraknak a piaci, keresleti-kínálati viszonyokat kell kifejezniük, hanem ésszerű is, hiszen akkor nem torzulnak a piaci viszonyok, és az árak fedezik a fejlesztési költségeket is. Ez igaz az energiaszektorra is. Ha a gázárak vagy a villamos energia ára nem nyújtanak megfelelő jövedelmet, akkor a termelők leállnak a fejlesztéssel, és a növekvő keresletet a szolgáltatók vagy nem tudják kielégíteni, vagy távolabbról, drágábban szerzik be az energiahordozókat. Tehát a szociálpolitika ne a termékek vagy szolgáltatások árain keresztül segítse a rászorultakat, mert az sosem tud célzott lenni, hanem élethelyzetük javítása révén.
– Milyen reformlépéseket kellene azonnal megtenni, és melyek halaszthatók?
– Egyetlen percet sem szabad várni, azonnal hozzá kell kezdeni az államháztartás átalakításához és az adóreformhoz. Az egykulcsos áfa bevezetése azonnal megtörténhet, az egykulcsos szja 2007-től. Ahol intézményekhez kell hozzányúlni, ilyen az egészségügy, az oktatás, ott nehezebb gyökeresen változtatni.
