Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) bevezetésének gondolata a kormány száz lépés programjának egyik pontjaként, a fekete- illetve szürkegazdaság kifehérítése érdekében fogalmazódott meg. Célja a színlelt szerződések visszaszorítása volt olyan foglalkozásoknál (sportolók, művészek stb.), amelyek nehezebben illeszthetőek a munka törvénykönyvébe – ugyanakkor az elmúlt időszakban számos módosítás eredményeként változott az ekhót alkalmazók köre is.
A kormány az alkotmányosság biztosítása (a munkavállalók közötti diszkrimináció elkerülése) érdekében óvatosan bánik az alkalmazók körének meghatározásával: a jelenlegi megfogalmazás szerint a sajtószabadsághoz, a művészi önkifejezés megvalósításához és a véleménykifejezéshez közvetlenül hozzájáruló tevékenységet végzők választhatják az ekhót. Uniós szempontból az az aggály merülhet fel, hogy az ekho alkalmazása nem tevékenységsemleges – mivel az ekhót a tervezet értelmében meghatározott tevékenységet végzők alkalmazhatják, így számukra a kedvezményes mértékű ekho az állam által biztosított, meg nem engedett támogatásnak minősülhet.
A kormány álláspontja szerint az ekho csak a magánszemélyeknek biztosít kedvezményeket, azaz a vállalkozások piaci versenyfeltételeit nem befolyásolja. Ez megegyezik a mi véleményünkkel, ám a jelenlegi törvénytervezet értelmében a munkáltató/foglalkoztató és a munkavállaló megegyezhet abban is, hogy a 35 százalékos hozzájárulást teljes egészében a munkavállaló fizeti. Ebben az esetben viszont a munkáltatót/foglalkoztatót is kedvezményesen érinti az ekho szerinti adózás, tehát mégis felmerülhet a versenyhátrány problémája. Véleményünk szerint az eredeti, adóreform-bizottsági elképzelés működőképes és jó kezdeményezés volt a munkaerőpiacról kiszorult, már a munkanélküli-ellátásokra sem jogosult aktív korúak és pályakezdők vonatkozásában, és összhangban volt az uniós szabályokkal is.
A legfőbb kérdést az jelenti, hogy amíg adóamnesztia van (2006. június 30.), addig várhatóan csak kevesen fogják alkalmazni az ekhót, és ezzel teljesíteni az adó- és járulékfizetési kötelezettséget. A moratórium fennállása alatt a gazdaság kifehéredése nem kezdődik el, így az ekho hatékonyságáról, eredményességéről csak a jövő év június 30-a után lehet véleményt alkotni.
Az ekho alkalmazása során felmerülő további problémák egyike, hogy a tervezet jelenlegi megfogalmazása alapján a kényszervállalkozók tényleges számánál jóval kevesebben, jóval szűkebb kör tudja igénybe venni az ekhót. Gondot jelenhet, ha a munkáltató a kisebb adó- és járulékfizetés céljából, az addigi rendes munkaviszonyt módosítva, „rákényszeríti” a munkavállalót az ekho alkalmazására. Persze a rendes munkaviszonyhoz képest kisebb adó- és járulékfizetést eredményező és ezáltal magasabb nettó jövedelmet biztosító ekho késztetheti a munkavállalót is az ekhóra való áttérésre.
Az biztosnak látszik ugyanakkor, hogy mivel az ekho alkalmazása esetén kevesebb a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alapba történő befizetés, az adónem választása azon fiatal munkavállalóknak éri meg, akik kevés egészségügyi ellátást vesznek igénybe, messze állnak a nyugdíjkorhatártól és még nem terveznek családalapítást, hiszen az ekho alkalmazása nem jogosít fel – többek között – gyesre sem.
