Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az adórendszer átalakítási tervei közt kevés szó esik a társadalombiztosítási terhekről, pedig a vállalkozások elsősorban a tb-járulékok mértéke miatt panaszkodnak túlzott terhelésre. A kormány azonban nem szándékozik csökkenteni a járulékkulcsokat, aminek több oka is van. Egyrészt a tb-járulékokat – szemben az adókkal – célzottan használják fel, azaz a befizetések alapján tudható, hogy a pénz az egészségügyi és a nyugdíjkiadásokat finanszírozza. Márpedig ez a két kassza együttesen a bruttó hazai termék (GDP) 13-14 százalékát teszi ki (a tb-alapok részesedése 2002 óta lényegében nem változott) és az arányok megváltoztatása – amely leginkább az egészségbiztosítás kiadásait érintheti – komoly társadalmi feszültségekkel járhat, ha nem kíséri a struktúra átalakítása. Van még egy oka annak, hogy a kormány nem lép e téren: elég utalnia a környező országokban, vagy az Európai Unió tagországaiban alkalmazott járulékterhekre, amelyekkel összevetve a magyar elvonás mértéke – látszólag – egyáltalán nem kirívóan magas. A KPMG kimutatása szerint az összevont – tehát a munkaadóit és a munkavállalóit is magába foglaló – járulékteher valóban belesimul a középmezőnybe, a régióban pedig egyenesen alacsonynak számít a maga 47 százalékával – csak Szlovéniában (37,5 százalék) és Ausztriában (44,03 százalék) alacsonyabb, ráadásul a magyar rendszer áttekinthetőbb azokhoz képest, amelyek század százalékokra lebontva határozzák meg a járulék mértékét (Lengyelország, Szlovénia, Csehország, Ausztria). Nyilas Bernadett, a KPMG adóosztályának munkatársa azonban felhívja a figyelmet két fontos szempontra: ha bontásban vizsgáljuk a terhelést kiderül, hogy a magyar munkavállalók nagyon alacsony járulékszinten állnak, viszont a munkaadóknak bőven a régiós és uniós átlag fölötti befizetést kell teljesíteniük. Ráadásul nem ad teljesen hű képet a vállalkozásokat érintő elvonások (beleértve az adózást is) teljességéről, ha kiemeljük a komplex rendszerből a tb-elvonást. Országonként eltérőek a vetítési alapok, a jogcímek, amelyek alapján a cégeknek fizetniük kell a járulékokat. A KPMG összeállításában az élőmunkát terhelő járulékok közül Magyarország esetében a tb-járulékot, a munkaadói, munkavállalói járulékokat és a szakképzési hozzájárulást vették figyelembe, de nem szerepelnek benne a tételes járulékok, mint a rehabilitációs hozzájárulás vagy a tételes EHO. A régiós országonkénti összevetésből az derül ki, hogy míg Lengyelországban és Szlovéniában nagyobb teher volt 2004-ben a munkavállalókon, mint a munkaadókon, a többi országban pont fordított volt a helyzet. A munkaadói befizetések jogcímeinek arányait tekintve nincs nagy eltérés, egyedül Ausztriában részesül a befizetésből alacsonyabb arányban az egészségbiztosítás, de az osztrák rendszer Nyilas Bernadett szerint jóval szofisztikáltabb, mint a többi környező országé. A munkavállalóknál már élesebbek a különbségek: míg a magyar alkalmazott befizetéseinek többsége a nyugdíjalapba kerül, addig például Lengyelországban vagy Szlovákiában az egészségbiztosítás részesedése a nagyobb. Fontos azonban újra hangsúlyozni, hogy adott ország szabályozásától függ, hogy milyen jogcímek után milyen ellátások járnak a biztosítottaknak, ezért a járulékkulcsok önmagukban nem adnak teljes képet a biztosítási rendszerek működéséről és azok finanszírozásáról.
Nyilas Bernadett szerint összességében elmondható, hogy a járulékok alapja általában a bruttó bér és néhány országnál a természetbeni juttatások. A munkaadók által fizetett járulékok költségei minden országnál érvényesíthetők a társasági adóalap kiszámításakor. Ahol járulékkulcs-tartomány volt megadva, a KPMG a magasabb kulcsot vette számításba. Az egészségbiztosítási járulékot néhány országnál több járulék összevonásával tüntették fel: Lengyelország és Szlovákia esetében az egészségbiztosítási járulékon kívül rokkantsági és balesetbiztosítási járulékot is kell fizetni. Csehország esetében csak rokkantsági járulék, Szlovéniában és Ausztriában csak balesetbiztosítási járulék van az egészségbiztosítási járulékon kívül. Ezek mind kötelezően fizetendőek. A rokkantsági járulékot mind a munkaadó, mind a munkavállaló köteles fizetni, míg a balesetbiztosítási járulékot csak a munkaadónak kell fizetnie a dolgozó után. Az alábbiakban országonként néhány jellegzetességről számolunk be.
Csehország:
A járulékok alapjában nem szerepelnek a természetbeni juttatások; ez alól kivételt képez a munkavállalók által fizetendő rokkantsági járulék. (Ezzel szemben Magyarországon a természetbeni juttatások csak a munkaadók által fizetendő járulékok alapját növelik).
Nincs járulékplafon.
Lengyelország:
A nyugdíjrendszerük kísértetiesen hasonlít a magyarországira: hárompilléres (kötelező állami és magán-, valamint választható önkéntes nyugdíjjárulék befizetése).
Itt is él a járulékplafon: nyugdíj és rokkantsági járulék esetében a járulék maximális éves alapja a havi átlagjövedelem harmincszorosa (2004-ben 68,700 zloty). A munkaadóknak még a munkavállalók bruttó bérének 0,15 százalékát kell befizetniük az ottani bérgarancia-alapba.
Lényeges különbség a magyarországi szabályokhoz képest, hogy a magánszemélyek jövedelemadó-alapját csökkentik a járulékok! Lengyelországban tavaly 19, 30 és 40 százalékos kulcsokból állt az szja-tábla.
Szlovénia:
A munkaadók által fizetendő járulékok alapjában a természetbeni juttatások is benne foglaltatnak.
Nincs járulékplafon.
Szlovákia:
A munkaadók által fizetendő minden járuléknak van havi plafonja, például a nyugdíjjáruléknál 40,533 korona, az egészségbiztosítási járulék esetében 32,000 korona.
A természetbeni juttatások nem képeznek járulékalapot. Az egyéb járulékok közé tartozik a bérgarancia-alapba, tartalékalapba, szociális alapba fizetendő pénz.
Ausztria:
Ausztriában sokkal kifinomultabb a járulékpolitika, mint a többi országban. A járulékplafon intézményét itt is alkalmazzák: a maximális éves járulékalap 41 400 euró, illetve további 6900 eurós járulékalap él a 13. és 14. havi fizetésekre.
Érdekes, hogy Ausztriában különböző járulékkulcsok vannak a fehér- és kékgalléros (szellemi, illetve fizikai) munkavállalókra. A fizikai munkát végző munkavállalók esetében mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak magasabb egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük. Extra, 2 százalékos járulékot kell továbbá fizetniük a munkaadóknak éjszakai műszak esetén, rossz időjárási viszonyoknál kültéri munka esetén pedig 0,7 százalékos „rossz időjárás kompenzációs járulékot” kell fizetnie mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak.
A magánszemélyeknek 3,4 százalékos egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük házastársuk, élettársuk vagy más családtagjuk után (kivéve a gyerekeket és unokákat), akik így ugyanúgy biztosítottá válnak. A százalékos mérték helyett választhatják havi egyösszegű hozzájárulás fizetését is 36,21 eurótól 259,59 euróig, foglalkozástól és jövedelemtől függően.
