Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valószínűleg olcsó a fenti poén és egyúttal túlértékeli a magyar gazdaság fontosságát, mert a környező országok nem Magyarország ellen, hanem a saját versenyképességük javítása érdekében vezették be az egykulcsos adót. Ez a folyamat azonban feltétlenül jelez két dolgot. Az egyik, hogy régiónkban kiélezett verseny folyik a külföldi befektetőkért, a másik, hogy ebben a versenyben a jelek szerint messze saját fontosságán túl jelenik meg előnyként az egykulcsos adó.
Semmiképpen sem túlzó viszont a cím földrajzi értelemben, hiszen mint egykor a kisantant országai, lassan úgy vesznek minket körül az egykulcsos adózást választó országok, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia. Az első ország a régióban Észtország volt, majd a többi balti ország is követte az észt példát, de ott van még a listán Oroszország és Grúzia is. Csehországban és Lengyelországban is egyre komolyabban vetődik fel az egykulcsos adó kérdése. Nincs mese, az egykulcsos adó kísértete járja be Kelet-Közép-Európát.
Kell nekünk ezzel egyáltalán foglalkozni? Igen. Nem hiszem, hogy érdemes lenne gondolkodás nélkül félresöpörni a gazdasági környezetet jelentős mértékben befolyásoló egykulcsos adó kérdését. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a régióban a tőkevonzó képességet tekintve Magyarország és Szlovénia volt az első, kicsit mögöttünk volt Csehország majd Lengyelország, végül messze leszakadva Szlovákia és a beláthatatlan távolban Románia és Bulgária, miközben a volt Jugoszlávia területén még dörögtek a fegyverek. De miből is származott az előnyünk? A korai privatizáció, a piacgazdasági szabályozás gyors kialakítása, a pénzügyi rendszer fejlettsége, a külföldi befektetők kedvező kezelése az adórendszerben csak néhány a legfontosabbak közül.
De ezek az előnyök az idők folyamán szép lassan elenyésztek. Az EU-csatlakozás, a gazdasági reformok a többi régióbeli országban is azt eredményezték, hogy kialakult a piacgazdaság intézményrendszere. A régió országaiban sok tekintetben erős konvergencia figyelhető meg, az állam által befolyásolt gazdasági környezet fő jellemzőiben alig találunk eltéréseket, ami a befektetési döntéseknél felértékeli a kisebb különbségeket. Egy beruházási helyszín kiválasztásánál ma már olyan apró tényezők dönthetnek, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Ebben a környezetben felértékelődik az országmarketing és az adórendszer szerepe. „Reformok, egyszerű adórendszer, alacsony adókulcsok”, ez mind zene a befektetők füleinek.
Magyarországon addig nem lehet befektetni, amíg minden második ajtó nyikorog, mondta valamikor a rendszerváltás után egy hazalátogató magyar – és ez jól mutatja a döntéshozók helyzetét. A befektető szempontjából Magyarország egy távoli, repülővel is csak többórás úttal megközelíthető hely, ahol ráadásul valami egzotikus nyelvet beszélnek. Egy olyan helyzetben, amelyben pozitívum minden mosoly és jó szállodai szoba, de negatívum minden lehúzós taxiszámla, rendkívüli módon felértékelődik minden olyan tényező, amely egyszerű, transzparens megoldásokat ígér a befektetőnek.
Természetesen a képlet azért nem ennyire egyszerű. Az egykulcsos adó nem csodaszer. Magyarország tavaly például – egykulcsos adó ide vagy oda – mégis a legtöbb működőtőkét vonzotta a régióban. De azt is látni kell, hogy ezek jelentős része a már itt lévő befektetők további fejlesztéseit szolgálja, míg a zöldmezős nagyberuházásokért folyó versenyben sorra alulmaradtunk. Egész Európában a gazdaságpolitika legfontosabb feladata ma a befektetési környezet javítása. Ennek során pedig nem lehet nem figyelembe venni a világban, és különösen a környező országokban történő fejleményeket.
Észtországban már több mint tízéves az egykulcsos adó, de sem ott, sem más országokban a bevezetése nem eredményezte a szociális rendszer összeomlását vagy a költségvetési hiány elszabadulását, pedig az ellenzők főleg ezen veszélyektől féltik a gazdaságot és a társadalmat. Némely esetben ezek a kísérletek mintha a Laffer-görbe létezését igazolnák. Ha valaki, hát én pontosan tudom (mint volt pénzügyminiszter), hogy ezek az aggodalmak mennyire fokozottan jelentkeznek ott, ahol a döntést meg kell hozni, ezért nem gondolom, hogy szolgai módon azonnal fejest lehet ugranunk az egykulcsos adóba. Rengeteg elemzésre, vizsgálatra, modellezésre és legfőképpen szakmai vitára is szükség van, de ezeket minél gyorsabban kell elvégezni, hogy utána késlekedés nélkül elindulhassunk ezen az úton.
